Kik úgy éltetek a világgal, mintha nem éltetek volna

Kik úgy éltetek a világgal, mintha nem éltetek volna (1 Kor. 7).

Ments meg, Uram minket! 

A János levél szavain indulok el, elmélkedek, keresem helyemet Isten jobbján. „Ti azonban legyetek rajta, hogy a kenet, amelyet tőle nyertetek, megmaradjon bennetek. Nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket. Ahogy az ő kenete megtanít titeket mindenre, úgy ez is igaz, és nem hazugság. Amint ő tanított titeket: maradjatok őbenne! Igen, fiacskáim, maradjatok őbenne” Határozott, egyértelmű szavak, melyek tudatos hitvallásra bátorítanak, biztosítani akarnak minden hívőt, hogy a személyes felkentségünk elég ahhoz, hogy közösségre lépjünk Vele, Krisztussal, Aki meghívott bennünket tanítványai sorába. Ami nem jelenti azt, hogy készek vagyunk az apostolkodásra, de azt jelenti, hogy, ha tanulni vagyunk képesek Tőle, mely személyesen hasznunkra, javunkra válhat, tehát személyiségünk fejlődését jelenti, és azon keresztül beleoltódunk Krisztusba, akkor azzá lehetünk, amire elhívásunk szól. De addig még sokat kell tanulnunk, fejlődnünk. Mert, ha nem ismerem magam eléggé, ha nem vagyok magammal reális, őszinte, akkor hogyan ismerhetném fel azt, hogy mi Isten szándéka velem? Márpedig, az első az, hogy azokat az ingereket kell felismernem, melyek a mai érdekkülönbözőségekből rám omlanak, engem akarnak meggyőzni mások érdekérvényesítő szándékának, bizonygatva, hogy nekem mire van szükségem, én mire vagyok alkalmas. Mikor, pedig, nekem nem mások elvárásainak kell megfelelnem, csak egyedül Isten elvárásának! Ki kell vonnom magam abból az érdekszférából, mely magáénak akar tekinteni, maga céljára akar használni. Még akkor is, ha annak esetleg olyan látszatot kölcsönöznek, ami engem félrevezetni próbál. Ezek az Antikrisztusok manapság, akik magukat megváltónak állítják be, a megváltottságot ígérik, mert kiismerik gyengeségeimet, bűneimet, melyekkel kiszolgáltatottá válhatok!

Szükségem van önismeretre, és emberismeretre is! A szándék, és az önvád egymást kielégítheti, mégsem biztos, hogy üdvösségemet szolgálják!

Ellenségemmé válhatok magam is, és magamra vonhatom mások érdekérvényesítését, mely másokat tévedésbe kergethet.

A sportban sokszor tanították a szoros emberfogást. Ez a kifejezés más értelemben, de alkalmas lehet arra, hogy ha én „rátapadok” Krisztusra, így eltávolodok embertől, ami nem szeretetlenség még, csak okos szeretet, akkor magam javát szolgálhatom, és talán még mások hasznára is válhatok.

Az evangéliumban János őszinte és egyenes tudott maradni, tudta hol a helye, és nem vágyott arra a babérra, melyet nem neki készítettek! De, működése előtt a pusztában tisztázta személyiségét, és azt is, hogy ennek a személynek, aki Ő, mi a feladata Istentől. Azt teljesíteni kész volt, de nem többet!

Józanságodra taníts engem Istenem, hogy ha tévedek is, de legyen időm és módom Hozzád visszatalálni! Ámen