2017. január 4., szerda

Ferenc pápa szerdai katekézise a sírásban megélt reménységről



Ferenc pápa szerdai katekézise a sírásban megélt reménységről


A vigasztaló emberi gesztusokról beszélt 

Ferenc pápa az új esztendő első katekézisét a VI. Pál aulában tartotta meg és ezúttal a sírásban megélt reménységről elmélkedett. A világnyelveken felolvasott bibliai szakasz ugyanis a népe elvesztését sirató Ráchelről szól Jeremiás próféta könyvéből: „Ezt mondja az Úr: Jajszó hallatszik Rámában, sírás és keserves jajgatás: Ráchel siratja fiait és nem akar vigasztalódni fiai miatt, hiszen már nincsenek többé. Ezt mondja az Úr: Ne jajgass tovább, és szemed ne hullasson több könnyet, mert van vigasztalás bánatodra; visszajönnek az ellenséges földről. Szülötteidnek van még reményük: fiaid visszatérnek a saját földjükre”.(Jer 31,15-17).
Ráchel vigasztalanul sír a száműzetésbe hurcolt „fiai” miatt
„A mai katekézisben egy asszony alakját szeretném szemlélni, aki a sírásban megélt reménységről  üzen nekünk” – kezdte beszédét a pápa. ”Ráchelről, Jákob jegyeséről van szó, József és Benjamin anyjáról, aki meghal, miközben világra hozza másodszülöttét, vagyis Benjamint. Jeremiás próféta Ráchelra utal, amikor vigasztalni próbálja a száműzetésbe hurcolt izraelitákat. Ráchel, törzsének ősanyja, fájdalommal eltelve siratja övéit. Ráchel a Teremtés könyve elbeszélése szerint meghalt szülés közben, de a halált úgy fogadta, hogy a gyermeke élni tudjon. Most ellenben a próféta úgy jeleníti meg őt, mint aki Rámában él, ahová összegyűjtötték a deportáltakat. Siratja a fiait, akik bizonyos értelemben meghaltak, miközben száműzetésbe vonulnak és a „fiai”, mintha már nem is lennének többé.
Ráchel magába zárja a világ minden anyjának a fájdalmát, minden idők összes könnyét
Ráchel nem akar megvigasztalódni. Fiai elvesztésének tragédiája előtt egy anya nem tudja elfogadni a vigasztalás szavait és gesztusait, melyek mindig aránytalanok és sohasem képesek enyhíteni a sebek fájdalmait. Ezt  minden anya ismeri. Ma is sokan vannak azok az anyák, hangsúlyozta Ferenc pápa, akik sírnak és nem nyugszanak bele a fiaik elvesztésébe, megvigasztalhatatlanok az elfogadhatatlan halál előtt. Ráchel magába zárja a világ minden anyjának a fájdalmát, minden idők összes könnyét.
Ahhoz, hogy akár egy könnycseppet is letöröljünk, előbb rész kell vennünk a sírásban
A vigasztalás elutasítása azt tanítja nekünk, hogy mekkora tapintatra van szükségünk mások fájdalma előtt. Ahhoz, hogy a reményről beszéljünk a vigasztalan előtt, előbb részt kell vennünk a vigasztalanságában; ahhoz, hogy akár egy könnycseppet is letöröljünk, előbb rész kell vennünk a sírásban. Szavaik csakis ezáltal lesznek képesek arra, hogy egy csepp reményt adjanak. Ha pedig nem tudunk így megszólalni a sírás, a fájdalom előtt, akkor már jobb a csend, a simogatás, a gesztus, szavak nélkül! –hangsúlyozta Ferenc pápa.
A könnyek reménységet vetnek, a könnyek a reménység magvai
Isten a maga szeretetével és tapintatával azonban válaszol Ráchel sírására, mégpedig igazi és nem színlelt szavakkal: „Van reménység az ivadékaid számára, …, fiaid hazatérnek majd!”. Ez az asszony, akinek el kellett fogadnia a halált szülése közben, hogy fiának életet adjon, most éppen a sírásával lesz az új élet alapja száműzött fiai számára. Ráchel keserű sírására az Úr egy ígérettel válaszol, ami most neki megvigasztalódásra adhat okot: A nép hazatér a fogságból és hitben, szabadon fogja élni a saját kapcsolatát az Istennel. Ezt nem könnyű megérteni, de igaz. Hányszor is van az életünkben, hogy a könnyek reménységet vetnek, a könnyek a reménység magvai!
Az Isten Fia belépett az emberek fájdalmába
Mint tudjuk, azt a szöveget Máté evangélista felhasználta a betlehemi gyermekgyilkosság leírásához, ami pedig védtelen emberi lények meggyilkolásának a tragédiája elé állít bennünket. A betlehemi kisdedeknek Jézus miatt kellett meghalniuk. Ő pedig, az ártatlan Bárány, a maga részéről meghalt mindenkiért. Az Isten Fia belépett az emberek fájdalmába. Ezt soha nem szabd elfejtenünk!  – hangsúlyozta a pápa, majd utalt arra a gyakran föltett kérdésre, hogy a gyerekek miért szenvednek?”. „Erre nem tudok mit válaszolni! Csak azt mondom – felelte a pápa –, hogy nézz a Megfeszítettre! Isten a saját Fiát adta nekünk, aki pedig szenvedett. Itt ebben talán, válaszra lelsz! De a választ nem az eszünkkel adjuk. Csak akkor jön az, ha Isten szeretetét tekintjük, aki Fiát adja nekünk, ő pedig az életét ajánlja fel értünk, ezzel jelezheti a reménység útjait. Ezért mondjuk azt, hogy az Isten Fia belépett az emberek fájdalmába. Isten Igéje a megvigasztalás végső szava, mert sírásból születik. A kereszten pedig a haldokló Fiú ad egy új termékenységet az anyjának, amikor rábízza János tanítványát és a hívő nép anyjává teszi.
Katekézis utáni felhívás a brazil börtönhelyzet kapcsán
A katekézist követően Ferenc pápa megemlékezett a Brazíliában kedden Manaus börtönében történt drámai vérengzésről, ahol rivális bűnbandák tagjai csaptak össze egymással. Fájdalommal és aggodalommal tekint a megtörténtekre, imádkozik az áldozatokért, családtagjaikért és az összes fogvatartottért. Megújította a felhívását, hogy az összes fogvatartási intézmény legyen a nevelés, az újbóli társadalmi visszailleszkedés emberileg méltó helye, majd egy Üdvözlégy Máriát imádkoztak együtt a világ összes börtönlakó foglyáért.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése