Ferenc pápa szerdai katekézise a sírásban megélt reménységről
A
vigasztaló emberi gesztusokról beszélt
Ferenc
pápa az új esztendő első katekézisét a VI. Pál aulában tartotta meg és ezúttal
a sírásban megélt reménységről elmélkedett. A világnyelveken felolvasott
bibliai szakasz ugyanis a népe elvesztését sirató Ráchelről szól Jeremiás
próféta könyvéből: „Ezt mondja az Úr: Jajszó hallatszik Rámában, sírás és
keserves jajgatás: Ráchel siratja fiait és nem akar vigasztalódni fiai miatt,
hiszen már nincsenek többé. Ezt mondja az Úr: Ne jajgass tovább, és szemed ne
hullasson több könnyet, mert van vigasztalás bánatodra; visszajönnek az
ellenséges földről. Szülötteidnek van még reményük: fiaid visszatérnek a saját
földjükre”.(Jer 31,15-17).
Ráchel
vigasztalanul sír a száműzetésbe hurcolt „fiai” miatt
„A mai
katekézisben egy asszony alakját szeretném szemlélni, aki a sírásban megélt
reménységről üzen nekünk” – kezdte beszédét a pápa. ”Ráchelről, Jákob
jegyeséről van szó, József és Benjamin anyjáról, aki meghal, miközben világra
hozza másodszülöttét, vagyis Benjamint. Jeremiás próféta Ráchelra utal, amikor
vigasztalni próbálja a száműzetésbe hurcolt izraelitákat. Ráchel, törzsének
ősanyja, fájdalommal eltelve siratja övéit. Ráchel a Teremtés könyve
elbeszélése szerint meghalt szülés közben, de a halált úgy fogadta, hogy a
gyermeke élni tudjon. Most ellenben a próféta úgy jeleníti meg őt, mint aki
Rámában él, ahová összegyűjtötték a deportáltakat. Siratja a fiait, akik
bizonyos értelemben meghaltak, miközben száműzetésbe vonulnak és a „fiai”,
mintha már nem is lennének többé.
Ráchel
magába zárja a világ minden anyjának a fájdalmát, minden idők összes könnyét
Ráchel
nem akar megvigasztalódni. Fiai elvesztésének tragédiája előtt egy anya nem
tudja elfogadni a vigasztalás szavait és gesztusait, melyek mindig aránytalanok
és sohasem képesek enyhíteni a sebek fájdalmait. Ezt minden anya ismeri.
Ma is sokan vannak azok az anyák, hangsúlyozta Ferenc pápa, akik sírnak és nem
nyugszanak bele a fiaik elvesztésébe, megvigasztalhatatlanok az elfogadhatatlan
halál előtt. Ráchel magába zárja a világ minden anyjának a fájdalmát, minden
idők összes könnyét.
Ahhoz,
hogy akár egy könnycseppet is letöröljünk, előbb rész kell vennünk a sírásban
A
vigasztalás elutasítása azt tanítja nekünk, hogy mekkora tapintatra van
szükségünk mások fájdalma előtt. Ahhoz, hogy a reményről beszéljünk a
vigasztalan előtt, előbb részt kell vennünk a vigasztalanságában; ahhoz, hogy
akár egy könnycseppet is letöröljünk, előbb rész kell vennünk a sírásban.
Szavaik csakis ezáltal lesznek képesek arra, hogy egy csepp reményt adjanak. Ha
pedig nem tudunk így megszólalni a sírás, a fájdalom előtt, akkor már jobb a
csend, a simogatás, a gesztus, szavak nélkül! –hangsúlyozta Ferenc pápa.
A
könnyek reménységet vetnek, a könnyek a reménység magvai
Isten
a maga szeretetével és tapintatával azonban válaszol Ráchel sírására, mégpedig
igazi és nem színlelt szavakkal: „Van reménység az ivadékaid számára, …, fiaid
hazatérnek majd!”. Ez az asszony, akinek el kellett fogadnia a halált szülése
közben, hogy fiának életet adjon, most éppen a sírásával lesz az új élet alapja
száműzött fiai számára. Ráchel keserű sírására az Úr egy ígérettel válaszol,
ami most neki megvigasztalódásra adhat okot: A nép hazatér a fogságból és
hitben, szabadon fogja élni a saját kapcsolatát az Istennel. Ezt nem könnyű
megérteni, de igaz. Hányszor is van az életünkben, hogy a könnyek reménységet
vetnek, a könnyek a reménység magvai!
Az
Isten Fia belépett az emberek fájdalmába
Mint
tudjuk, azt a szöveget Máté evangélista felhasználta a betlehemi
gyermekgyilkosság leírásához, ami pedig védtelen emberi lények meggyilkolásának
a tragédiája elé állít bennünket. A betlehemi kisdedeknek Jézus miatt kellett
meghalniuk. Ő pedig, az ártatlan Bárány, a maga részéről meghalt mindenkiért.
Az Isten Fia belépett az emberek fájdalmába. Ezt soha nem szabd elfejtenünk! –
hangsúlyozta a pápa, majd utalt arra a gyakran föltett kérdésre, hogy a
gyerekek miért szenvednek?”. „Erre nem tudok mit válaszolni! Csak azt mondom –
felelte a pápa –, hogy nézz a Megfeszítettre! Isten a saját Fiát adta nekünk,
aki pedig szenvedett. Itt ebben talán, válaszra lelsz! De a választ nem az
eszünkkel adjuk. Csak akkor jön az, ha Isten szeretetét tekintjük, aki Fiát
adja nekünk, ő pedig az életét ajánlja fel értünk, ezzel jelezheti a reménység
útjait. Ezért mondjuk azt, hogy az Isten Fia belépett az emberek fájdalmába.
Isten Igéje a megvigasztalás végső szava, mert sírásból születik. A kereszten
pedig a haldokló Fiú ad egy új termékenységet az anyjának, amikor rábízza János
tanítványát és a hívő nép anyjává teszi.
Katekézis
utáni felhívás a brazil börtönhelyzet kapcsán
A katekézist követően Ferenc pápa megemlékezett a Brazíliában kedden
Manaus börtönében történt drámai vérengzésről, ahol rivális bűnbandák tagjai
csaptak össze egymással. Fájdalommal és aggodalommal tekint a megtörténtekre,
imádkozik az áldozatokért, családtagjaikért és az összes fogvatartottért.
Megújította a felhívását, hogy az összes fogvatartási intézmény legyen a
nevelés, az újbóli társadalmi visszailleszkedés emberileg méltó helye, majd egy
Üdvözlégy Máriát imádkoztak együtt a világ összes börtönlakó foglyáért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése