Kik mindent végbevihettetek Abban, aki titeket megerősített

Kik mindent végbevihettetek Abban, aki titeket megerősített (Fil 4).

Ments meg, Uram minket! 

Sajnos, van a dömpingszerű információáramlásnak egy rettenetes nagy hátránya. Azt is merem mondani, hogy veszélye, mely ragályos, és életeket követelő. Ez pedig az, hogy terjed, megöli a belső hangot, és semmi köze az igazsághoz. Ráadásul kívülről jön, és az énemen akar uralkodni!

„Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.” Jézus e kijelentésével velem ma azt közli, hogy a hit alapvetően nem valamilyen tapasztaláshoz való kötődés, abban való megmerevedés, hanem közösség teremtés, és közösség vállalás valakivel. Olyan személlyel, akiről a blogger azt mondja – éppen ma reggel olvastam: »Ezt pedig egy barátom küldte. Ám nem azért küldte, hogy megváltoztasson, hanem azért, hogy meggazdagítson vele. (Erről ismertem fel, hogy a barátom.)«

Hinnem csak abban szabad, aki gazdagíthat engem! És itt jön be a képbe az „én” szerepe: mit jelent számomra a gazdagság? Kiről állítom én, hogy gazdagíthat engem? Éppen ezért követésére vágyom, és indulok, vagyis hiszek Benne, ezért barátságra lépek Vele. A barátság pedig nem más, mint bizalom. Rá bízom magam, még azt is, amit még magamra sem bízok! Amit azért nem bízok még magamra sem, mert már rájöttem arra, hogy nem bízhatok magamban! Nem tudok magamra hagyatkozni abban a dologban, ezért szükségem van valaki olyanra, aki segíthet nekem. Ez a barátság: elfogadom gyengeségemet, ki is merem fejezni, hogy abban a dologban én gyenge vagyok, de bízok abban a másik emberben, és kérem, igénybe veszem az Ő segítségét, mert bízom benne, hogy Vele, általa képes lehetek jobbá lenni, változni! Vagyis hiszek Benne, az Ő személyében! Nem valamiben, hanem valakiben hiszek!

Bennem születik meg először a vágy, az igény arra, hogy változni akarok. Jobb akarok lenni, vagyis nem érzem jól a magam bőrében, hiányomat felfedeztem, szegénynek vallom magam, de gazdagabbá akarok lenni, gazdagodni szeretnék.

Ez a dolog, a személyiségem lényege: mit tekintek a magam számára gazdagságnak? Mi az, ami gazdagabbá tehet engem? Már az alapmotiváció, mely engem a változásra serkent, kegyelem. A belső hang, a Lélek működése! Persze, ehhez kell a Szentírás, mely az igazságok könyve, és arra szolgál, hogy képessé legyek, lehessek a jót és a rosszat megkülönböztetni. El tudjam dönteni azt, amit Loyolai Szent Ignác úgy határoz meg, hogy a lelkek megkülönböztetése. Vagy, ahogy János első levelében írja: „Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e” [1Ján 4,1] „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami ebben a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete”! [1Ján 2,15] A Jóság lelke, és a gonosz lélek között ott van a Szentírás. Segít számomra dönteni abban, hogy miben higgyek, és mit utasítsak el! Jézus maga jelenti ki azt az igazságot, hogy bizony vannak jó és vannak rossz emberek, vagyis: hogy miben hiszek, mi tesz engem gazdagabbá, azt az dönti el, hogy jó, vagy rossz dolgok motíválnak-e engem.

„A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő; mert a szív bőségéből szól a száj.” [Lk 6,45]

Bizony, a lelkek megkülönböztetésében szuverenitásunk van. Nincs jó vagy rossz, csak jó és rossz van, együtt. Bennem dőlnek el a dolgok, én milyen választ adok Isten meghívására, mely szüntelen döntésre késztet ebben a rothadt világban! „Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, (…) Mindez a rossz belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.” [Mk 7,21,23]

Jézus, küldetésében elszánt, és elkötelezett: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” [Jn 10,10] De nem az Embernek elkötelezett, hanem a Benne lakó, jelen lévő Istennek! Én mennyire vagyok elszánt, elkötelezett? És kinek, vagy minek vagyok elkötelezett? „… nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. [...] Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak.” [Jn 3, 17,19] Legelőször is azt a döntésemet kell meghoznom, hogy nem vagyok hajlandó, nem akarok gonosz lenni, a gonoszok közé tartozni! Tehát a jó mellett kell elköteleződnöm! Képes vagyok, képessé lehetek?

„Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.” [Lk 19,10] – engedjem meg Neki, hogy rám találjon! Jöjj Atyám, Istenem, Te tegyél boldoggá engem! Ámen