Kik nem a földön, hanem mennyégben gyűjtöttetek kincset

Kik nem a földön, hanem mennyégben gyűjtöttetek kincset (Máté 6).

Ments meg, Uram minket!

Krisztus ellenében színre lép az Antikrisztus, Heródes képében. Az álságos, és jónak mutatkozó, akinek a lelkében a gonoszság lakik: „Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.”

Ugye ismerjük Őt, aki a mindennapjaink kísérője, és kísértőnk Ő! Azt gondoljuk, hogy mára, a XXI. századra vált ilyen rafinálttá, kifinomulttá a gonosz módszereivel. Pedig nem. Már Heródes is képes volt olyan agyafúrt dolgokra, amivel félrevezethette a jó szándékú embereket. De, ahol megjelenik a bűn, ott terem a kegyelem! (Róm 5,20) De, akkor ma miért nem tapasztaljuk meg a kegyelem kiáradását? Cserbenhagyott minket az Isten?

Ha ilyen kérdéseket és ilyen rejtett állításokat fogalmazunk meg, akkor bizony érthető minden! Mert ez csak azt igazolja, hogy a hit nem működik bennünk, már a gonosz házát sepregetjük, hogy majd hetedmagával térhessen oda vissza! (Mt 12,43-45). Nem vagyunk elkötelezettek Isten szándékára, vagyis mi vagyunk azok, akik cserbenhagytuk Istent, szándékával, és a reánk bízott kincsek kiárusításával vagyunk elfoglalva.

Jól tudom, hogy ezzel magam alatt is vágom a fát. Sajnos, megéltem hosszú éveket, és nem gondoltam ebbe bele. De nem akarok többé balga, együgyű lenni. Kijátszani Istent, bizonygatva, hogy nélküle is boldogulok. Én, akit megkereszteltek, akit lefoglalt már Isten a maga számára, én soha többé nem boldogulhatok nélküle! Ráadásul, akire sokat bíztak, bizony sokat is kérnek számon! Hát ne légy velem irgalmas Istenem, ha én álságos, és képmutató vagyok, visszaélek azzal, hogy magadénak tartasz engem! De, kérlek, segíts meg, ha még van időm, hogy azzá lehessek, akire Te számíthatsz, és akit Te akarsz bennem megvalósítani! Ámen

Más: A három király elindult szinte vak nyomon, szakmai érdeklődésből, kíváncsiságból, talán bizonyosságot kerestek a jövendölésre, melyet a csillag mozgása is igazolni látszott. Így lettek számunkra, az utókor számára bizonyítékká. Aki a jászolban fekszik az a zsidók királya! A zsidóknak királya, nekünk megváltónk. Egy mai prédikáció nyomán azt a következtetést fogalmazom meg, hogy keresnem kell a megváltót, hogy a megváltás részévé legyek. A prédikációban valahogy úgy került megfogalmazásra, hogy az ember szabadságának megtartásához, megőrzéséhez, megvédéséhez, illetve, hogy a szabadság méltóságommá legyen, nekem szüntelen keresnem kell Istent, Istennel a közösséget, a kapcsolatot. Ahogy tették ezt a királyok is.

Ugyanakkor, az ünnep kapcsán, arra is fel kell figyelnem, hogy Isten a megmutatkozó, a magát megmutató, a magát közlő Isten. Aki azért mutatja meg magát, mert akarja, hogy azzá legyen az ember, aki hasonló lehet Hozzá. Hiszen, a maga képére és hasonlatosságára teremtette Isten az Embert!

Vagyis, amikor én kutatom, megismerni, felfedezni próbálom az Istent, akkor ez nem más, mint az ember felelete arra, hogy Isten megjelenik, megmutatkozik a számára!

Mennyei Atyám, nem is azt kérem, hogy mutasd meg magam a számomra. Hiszen Te nem titkolsz, nem akarsz eltitkolni magadból semmit. Éppen ezért abban kérem a segítségedet, hogy tegyél látóvá értővé, kíváncsivá irántad engem. Képessé lehessek Téged felismerni, magamra vonni tekintetedet, hogy képessé lehessek Hozzád hasonlóvá, istenarcúvá válni! Ámen