A pápa a földrengés károsultakhoz: minden szív és kéz kell az újjáépítéshez
Ferenc
pápa a közép-olaszországi földrengés károsultjainak körében
„Először
a szíveket kell újjáépíteni, csak azután a házakat.” Ferenc pápa ezekkel a
szavakkal fordult a közel hétezer közép-olaszországi földrengés károsulthoz,
akiket december 5-én délelőtt fogadott a vatikáni VI. Pál kihallgatási
teremben. Rögtönzött beszédében azoknak a szenvedéséről, tiszteletéről és
sebeiről szólt, akik elvesztették szeretetteiket és mindenüket, kivéve a
reményt.
Tanúságtételek
Újjáépíteni
– a pápa, akit szívében mélyen megérintettek a történtek, ebből a szóból indult
ki, utalva a két tanúságtételre, amely előzőleg elhangzott a földrengés
károsultjai részéről. Raffaele felidézte a földrengés pillanatait, imát kért és
az újjáépítés szükségességére hívta fel a figyelmet. Luciano atya, a
Spoleto-Norcia-i Sant’Eutizio apátság plébánosa pedig rámutatott: „Elvesztettük
a házainkat, de egy nagy családdá váltunk.”
Nincs
itt hely az optimizmusra, a reményre viszont igen
Visszatérő
kifejezés volt az „újjáépíteni” – fogalmazott a pápa –, amelyet Raffaele nagyon
határozottan hangsúlyozott. Újjá kell építeni a szíveket a házak előtt. Luciano
atya pedig a társadalom szövetének és az egyházi közösség emberi
kapcsolathálójának az újjáépítéséről szólt. Ferenc pápa a szív sérüléseiről
beszélt azok esetében, akikkel találkozott, akik elvesztették otthonaikat,
szeretteiket: gyermekeiket, szüleiket, az időseket. Nincs itt hely az
optimizmusra, a reményre viszont igen. Az optimizmus olyan hozzáállás, amelyre
szükség van egy bizonyos pillanatban, esetleg előre is visz, de nincs
mélyreható tartalma. Ma reményre van szükség, hogy újjáépítsünk, ezt pedig a
kezünkkel végzünk – figyelmeztetett a pápa.
Ne
sebesítsük meg jobban azt, ami már sérült
Olyan
kezekre van szükség, mint Raffaeleé, aki saját kezével emelte ki szeretteit a romok
alól és olyanokéra, mint az orvosoké, az ápolóké, a tűzoltóké, az önkénteseké.
Az újjáépítéshez szívre és kezekre van szükség, saját és mindenki kezére. Olyan
kezekre, amilyenekkel Isten teremtette a világot, mint egy kézművesé, olyan
kezekre, amelyek gyógyítanak. „Azért maradtunk ott, hogy ne sebesítsük meg
jobban a földünket” – utalt a Szentatya Luciano atya szavaira. Ne sebesítsük
meg jobban azt, ami már sérült. Ne tegyük ezt üres szavakkal vagy sokszor olyan
hírekkel, amelyekből hiányzik a tisztelet és a gyengédség a fájdalom iránt. A
csend, a simogatás, a szív gyengédsége segít, hogy ne okozzunk sebeket. A pápa
a kiengesztelődés erejéről, az együttlétről, az együtt sírásról is szólt a
nehéz helyzetek kezelése kapcsán.
A sebek
begyógyulnak, de a varratok helye megmarad
Ezt
követően a sebek felé fordult a figyelme, ami szintén megérintette a
tanúságtételekben. A sebek begyógyulnak, de a varratok helye megmarad egész
életre és a fájdalom emlékévé válik. Egy varrattal többet hordozó élet lesz ez
a továbbiakban – jegyezte meg a Szentatya. Felidézte Luciano atya szavait, aki
büszke „az emberek bátorságára, kitartására, türelmére, szolidaritására egymás
kölcsönös segítésében”. A pápa pedig büszke azokra a plébánosokra, akik nem
hagyták ott a földrengés sújtotta területet. Jó olyan lelkipásztorokat látni,
akik a farkas láttán nem menekülnek el – tette hozzá.
A lelki
közelség emberibbé, jobbá, bátrabbá tesz bennünket
Ferenc
pápa ezután a közelség kifejezésről beszélt. A lelki közelség emberibbé, jobbá,
bátrabbá tesz bennünket. Egy dolog egyedül menni az élet útján és egy másik,
valakinek a kezét fogva, a másik közelében. Újra kell kezdeni anélkül, hogy
elvesztenénk az álmodni tudás képességét. Legyen bátorságunk újra álmodni –
buzdított. Felidézte augusztus 24-ét, a földrengés reggelét és megosztotta
akkori érzéseit a jelenlevőkkel. „Két dolgot éreztem: oda akarok menni, oda
kell mennem és a másik a fájdalom, a nagy fájdalom. Ezzel a fájdalommal a
szívemben mentem bemutatni a szentmisét aznap reggel.”
Köszönet
mindazért, amit tettek, hogy segítsék a szívek, az otthonok, a társadalom
szövetének az újjáépítését
Végül
Ferenc pápa köszönetet mondott mindenkinek a tanúságtételért és azért, hogy
eljöttek a Vatikánba. Köszönet mindazért, amit tettek, hogy segítsék a szívek,
az otthonok, a társadalom szövetének az újjáépítését illetve példájuk által
azok egoizmusának a megváltoztatását, akik nem élték át ezt a szenvedést –
zárta a Szentatya beszédét a közép-olaszországi földrengés károsultjaihoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése