2016. szeptember 6., kedd

Zavarba hozott



Zavarba hozott


Szeptember 4-én, vasárnap délelőtt Ferenc pápa szentté avatta Kalkuttai Teréz anyát a Szent Péter téren. Az egész életében a szegényeket és a betegeket gyámolító nővérről Michels Antal józsefvárosi plébános írt személyes hangú jegyzetet.


Zavarba hozott. Még annyi év távlatból is képes erre. Képes, mert egyszerű! Képes, mert szegény, de szívében hihetetlenül gazdag! Képes, mert Isten képes átviláglani rajta szeretete, szolgálata, jelenléte révén. De ki is ő? Kalkuttai Szent Teréz szűz.
Plébániánk hírlevele a Józsefvárosi Harangszó. Minden héten van benne egy rovat A hét szentje címmel. Ott írtam le először: „Kalkuttai Szent Teréz szűz”, Teréz anya. Furcsa volt ízlelgetni ezeket a szavakat, mert lelkem mélyén ő már rég ott van azok között, akik beérkeztek, akik Isten színelátásában örvendeznek. Boldogból a szentek sorába?
Mi, illetve ki vezette idáig?
Templomunkban van egy nagy fotó, amelyről egy törődött asszony arca néz rám. De miről beszélnek ezek a törődött vonások? Isten irgalmas szeretetéről. Belső kisugárzása van még a képnek is. Uram, mennyire szeretsz minket, ha ebből a törődött asszonyi arcból belső szépséget hívsz elő még így is. Oly törődött, hogy már szép!
Számomra a Szeretet Misszionáriusai, Teréz anya nővérei azok, akik közelebb hozzák ezt az arcot. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy elvezette őket ide, mert valódi „mélyföld”, ahová érkeztek. Van mit keresni, illetve kit keresni!
Még esztergomi plébánosként a hívekkel Međugorjében jártunk, amikor egy meghívás nyomán átmentünk Albániába, Shkodrába. Ott találkoztunk Teréz anya nővéreivel, akik fogyatékos gyerekekkel foglalkoztak. Láttuk, hogy nincs mosógépük. Hát veszünk! – kiáltott fel valaki a csoportból, és már szedtük is össze a pénzt. Ám a nővérek kedvesen elhárították felajánlásunkat azzal, hogy a rendi szabályzatukban benne van, a gép valakinek elveszi a munkáját, ezért kézzel mossanak. Meglepődtünk, s talán még leforrázva is éreztük magunkat. Akkor mit tudunk adni? – vetődött fel bennünk a kérdés. A maradék édességeinket összeszedve minden kis ágyra egy-egy kis csomagot tettünk, ezzel próbáltuk kifejezni a szeretetünket.
Zavarba hozott ez a látogatás, mert rádöbbentett arra, hogy még mindig mennyi mindenhez ragaszkodom. Még mindig nem vagyok elég szegény, sőt…
Köszönöm, Istenem, Teréz anyát, akit a szentek között tudhatunk. Köszönöm a szívességét, gyengédségét, kiállását, hűségét. Köszönöm bölcsességét, derűjét, humorát, őszinte tekintetét. Köszönöm fáradtságát, törődött vonásait és biztató szavait.
Kalkuttai Szent Teréz szűz! Könyörögj érettünk! Ámen.
Az írás az Új Ember katolikus hetilap szeptember 11-i számában jelenik meg.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése