2016. szeptember 6., kedd

Szent István király, az alázatosság csodája



Szent István király, az alázatosság csodája



Jézus igazságérzete hallatlan bizonyosságot mutat, belső békét, kiegyensúlyozottságot, melyből határozottság árad! Környezete számára, akik hittel voltak iránta – mert a hit nem más, mint bizonytalanságunkban igazságérzetünk igazolására rátalálunk, mely a belső hang felerősödését jelenti a megtapasztaláson keresztül, aminek engedelmeskedni merünk, bírunk, bátorkodunk – biztonságot nyújtott. Szinte azt mondja a belső hang az embernek, hogy „jól gondolod, merjél hallgatni rá”! Ezzel szemben az önmagukban bizonyosak, önmaguk iránt elfogultak, a farizeusi lelkületű emberek. Akik nem engedik meg a maguk számára a kétséget, a lélek és az ész közötti vitát, éppen ezért külső segítséget sem mernek - bírnak kérni. Talán azért, amiért önmaguk igazságában jobban hisznek, mint annak a belső hangnak, mely szívesen hallgatna a külső segítségre. Önmagamat felülbírálva annak a véleményével, akit önmagamnál is jobban tisztelhetek, becsülhetek, amire bizonyosságát adta. Jézus, jelen esetben, csodáival erre akarta hallgatóságát, megnyugtatóan rávezetni: bizonyítani tudta azt, hogy nem önmagát próbálja eladni, hanem Valakinek a szolgálatára adta emberi képességeit. Ez a Valaki pedig olyan tekintély, Aki előtt az igaz lélek meghajolni képes, kénytelen, és megengedő!
Pál, ma, arról beszél, hogy bizony a gonosz, öntelt, az Ige ellenében fellépő ember is válhat kovászává a közösségében. Félrevezetheti azt, aki keresi az igazságot, de a gonosz, önző, gőgös tudálékosság dicsekvéssé válik, mely félrevezetni képes. Pontosan azzal, hogy tudományossá teszi Krisztus képességét, és ezzel azt a képzetet képes kelteni, hogy nála van a bölcsesség. „El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, hisz valójában kovásztalanok vagytok!” – mondja Pál. Ebből ered az a következtetése, hogy bizony, van okunk az ünneplésre, de ne önmagunkat ünnepeljük! Hanem azt a Krisztust, Aki bizonyossága lett annak, hogy a Lélek igazsága olyan igazság, mely bennünket a szeretetre tanít! A szeretet befogadására, és a szeretetről való tanúskodásra!
Lehetünk krisztusi lelkületűek, de ahhoz magamat kell alázatra bírnom, egómat kell alárendelnem annak, aminek maga Jézus is alárendelte az egóját! Ehhez hívom segítségül az Ég angyalait. Kiket Mennyei Atyám küld nekem segítségül ahhoz, hogy képessé legyek rá, annak ellenére, hogy képtelen vagyok evilági énemtől eltávolodni, mentessé lenni.
Mert, igen Atyám, akarok Jézus Krisztus által Veled közösségre lépni, és lenni, hogy életem legyen Benned, Akiben telhetnek életem napjai! Ámen


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése