2016. szeptember 6., kedd

Évközi huszonharmadik hét hétfője



Évközi huszonharmadik hét hétfője


A múlt szombati evangéliumban és elmélkedésben már szó volt a szombati nyugalom megtartását szabályozó zsidó parancsokról és a munka tilalmáról. A mai szövegben ennek folytatásáról olvasunk. A farizeusok kíváncsian várják, hogy Jézus gyógyít-e szombaton. Az ő felfogásuk szerint a gyógyítás is munkának számít, tehát szombati napon tilos ilyet tenni. E nézet mögött méginkább felfedezzük a vallási túlbuzgóságot.
Jézus általában kerüli a vitákat a vallási vezetőkkel. A törvénytudók és a farizeusok egyre többször keresik az alkalmat, hogy belekössenek tanításába, ezért vitákat kezdeményeznek vele különféle vallási kérdésekben. Ilyen esetekben Jézus bölcsen felel, s ezzel igazolja a törvényekben való jártasságát, máskor pedig kitérő választ ad. A viták tehát nem hoznak kellő eredményt a kezdeményezők számára, ezért új területet keresnek, Jézus cselekedeteibe akarnak belekötni. A szombati gyógyítások alkalmával Jézus egyáltalán nem kerüli az esetleges szembeütközést, hanem szinte provokálja a vallási vezetőket. Azért teszi ezt, mert a gyógyítások minden esetben Isten jóságának, irgalmának a megnyilvánulásai és semmiféle emberi parancs nem korlátozhatja az isteni jóság megmutatkozását. Isten mindig az ember javát, az ember gyógyulását akarja.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Minden ember számára Jézus az Ember. Ő a szegények ínsége, az éhezők reménye, a szeretők öröme. Ő az élő kenyér, akit nem az őt befogadó személy hasonlít magához, hanem ő vesz át minket, a tápláltakat, magába, titokzatos testébe fogad, hogy mindenki mindenben Krisztus legyen. Aki benne bízik, az üdvözül.
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése