Vallási vezetők folytatnak párbeszédet a békéért Assisiben
A „Szomjazzuk a békét – Vallások és kultúrák párbeszédben” címmel szervezett béketalálkozót a nagy vallások képviselőinek részvételével Assisiben a Szent Egyed közösség szeptember 18–20. között. A megnyitót szeptember 18-án tartották.
A
találkozó megnyitóján jelen volt Sergio Mattarella olasz köztársasági elnök.
Hilde Kieboom, a Sant’Egidio (Szent Egyed) közösség elnökhelyettese
köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy az 1986-os béketalálkozó és az azt
követően évente megrendezett találkozók sok helyi békekötést eredményeztek,
például a Közép-afrikai Köztársaságban. A béketalálkozókon folytatott párbeszéd
a keresztények öröksége, amelyet nagylelkűen kell felajánlani a szenvedő
emberiségnek. A Szent Egyed közösség nevében kifejezte háláját Ferenc pápának,
hogy részt vesz a záró szertartáson, és köszönetet mondott a ferences
családnak, amely együtt dolgozott velük a rendezvény megszervezésén.
Miután
Domenico Sorrentino, Assisi érseke és Catiuscia Marini, Umbria tartományi
elnöke köszöntötték a vendégeket és a résztvevőket, Andrea Riccardi
egyháztörténész emlékeztetett rá, hogy harminc évvel ezelőtt II. János Pál pápa
kezdeményezése újdonság volt. Történelmi jelentőségűvé vált 1986. október 26-a,
amikor a nagy vallások vezetői összegyűltek Assisiben, a találkozás új formáját
megélve. Egy modern ikon: békésen egymás mellett imádkozó vallási vezetők,
sokféle hagyományos, színes ruhában – a dialógus esztétikája. Megmutatta, hogy
lehetséges a párbeszéd. Assisi a vallási hagyományok mélységét tárta fel,
leomlottak a történelmi ellenségeskedés falai. Ez a gesztus felébresztette sok
ember reményét. Voltak, akik megbotránkoztak, szerintük feladjuk önmagunkat.
Bolondság – mondták mások. Nem bolondság volt, hanem prófécia, lüktetett benne
a történelem – hangsúlyozta Riccardi. A béke műhelye várja a munkásait – idézte
II. János Pált, és elmondta, a Szent Egyed közösség meghallotta a pápa hívását,
folytatta a munkát ebben a műhelyben. Harminc éven át folyamatosan megrendezték
a találkozókat. Növekedtek a béke energiái, a kapcsolatok vallási közösségek,
kultúrák között.
Napjainkban,
egy összetett és szétszabdalt, új félelmektől szenvedő világban még inkább
szükség van Assisi szellemére, mint valaha – hangsúlyozta. Assisi szelleme
elterjedt a globális világban – fogalmazott. A jelen lévő Zygmunt Baumant
idézte, aki szerint nagyon nagy szükség van párbeszédre a hívők és a humanisták
között. A párbeszéd művészetét meg kell tanulni, ez lehet az alternatívája a
háborúnak, mert újraszövi a szétszabdalt világ szövetét. Andrea Riccardi a
hívők felelősségét és az imádság erejét hangsúlyozta.
Bartholomaiosz
pátriárka a megnyitóünnepségen arra mutatott rá, hogy egyéni és intézményes
szinten is fontos a béke mellett dönteni. A béke az emberben kezdődik, belső
megtérést kíván. Felidézte, hogy fiatal korában találkozott Athenagorasz konstantinápolyi
pátriárkával, aki nagyon fontosnak tartotta az ökumenét. Athenagorasz szerette
összehívni a szemben álló feleket, hogy beszéljenek, nézzenek egymás szemébe.
Megértette, hogy a béke személyes dolog.
Ha szomjazzuk a békét, dolgoznunk kell érte – hangsúlyozta a pátriárka. A párbeszéd a különböző kultúrájú embereket kivezeti az elszigeteltségből, elindítja őket az együttélés felé. Sokkal közelebb vagyunk egymáshoz, mint amennyire különbözünk egymástól. A párbeszéd lehetséges: szent dolog minden félelem ellenére átölelni a másikat. Ez túlmutat rajtunk és egyben magával ragad bennünket: a párbeszéd jótéteményei sokkal nagyobbak a veszélyeinél.
Ha szomjazzuk a békét, dolgoznunk kell érte – hangsúlyozta a pátriárka. A párbeszéd a különböző kultúrájú embereket kivezeti az elszigeteltségből, elindítja őket az együttélés felé. Sokkal közelebb vagyunk egymáshoz, mint amennyire különbözünk egymástól. A párbeszéd lehetséges: szent dolog minden félelem ellenére átölelni a másikat. Ez túlmutat rajtunk és egyben magával ragad bennünket: a párbeszéd jótéteményei sokkal nagyobbak a veszélyeinél.
Bartholomaiosz
pátriárka szólt arról is, hogy a teremtett világ védelme a vallásközi párbeszéd
egyik legfontosabb témája. Minden emberi tevékenység nyomot hagy a föld
szegényeinek életében. Mi lehet fontosabb a keresztény egyházak és a
világvallások számára, mint együtt járni és együttműködni a közös célért:
enyhíteni a népek szenvedését és folytatni a párbeszédet a békéért. A béke
legkisebb magjának végtelen nagy hatása lehet a világra – hangsúlyozta az
ökumenikus pátriárka, aki szeptember 19-én Perugiában az egyetem tiszteletbeli
tagságát kapja meg, 20-án pedig részt vesz Ferenc pápával együtt a találkozó záróünnepségén.
A
kultúra világából idén Zygmunt Bauman lengyel származású szociológus és
filozófus volt a konferencia díszvendége, aki az emberiség történetét a „mi”
névmás terjedésének történetével illusztrálta. Egyre jobban nő azok száma, akik
használják. Az antropológusok szerint az emberiség történetének kezdetén 150
egységből állhatott egy „mi”: vadászok és segítőik csoportja, nem voltak
eszközeik, korlátozott lehetett csak a számuk, hogy el tudják tartani magukat.
A törzsekbe szerveződés korában már nagyobb volt ez a szám, a birodalmak,
nemzetállamok létrejöttével pedig jelentősen megnövekedett. Minden állomásnak
volt egy közös jellemzője: a befogadás és a kirekesztés. Kölcsönös
identifikáció és kölcsönös ellenségeskedés, ami nagy vérontásokhoz vezetett.
Napjainkban Bauman szerint elérkeztünk a történelem következő állomására,
amikor már arra lenne szükség, hogy eltöröljük az „ők” névmást. Őseinknek volt
ellenségük. A globális emberiségben hol van az ellenség? – vetette fel az
előadó. Kifejtette: kozmopolita valóságban élünk; történjék bármi a földgolyó
valamely zugában, az hatással van ránk. Mindannyian függünk egymástól, innen
már nem lehet visszalépni. Ugyanakkor még el sem kezdtük kifejleszteni a
kozmopolita tudatot.
Zygmunt
Bauman nem hívő filozófusként úgy véli, Ferenc pápa fontos útmutatást ad a mai
világnak. Megtanítja, hogy soha nem szabad belefáradnunk a párbeszédbe.
Fegyelmezetten kell dialógust folytatni, tisztelve az idegent, a más kultúrához
tartozót. A szociológus fontosnak tartja a Szentatya azon kijelentését is, hogy
a föld gyümölcseinek egyenlő elosztása nem puszta karitász, hanem erkölcsi
kötelesség. Méltó munkahelyeket kell teremteni a fiatalok számára. Hozzátette:
Ferenc pápa hangsúlyozza azt is, hogy a párbeszéd kultúrájának szerves része a nevelés.
Eszközöket kell adnunk a fiatalok kezébe, hogy békésen oldják meg a
konfliktusokat.
A megnyitón felszólalt Faustin-Archange Touadéra, a Közép-afrikai Köztársaság elnöke. Elmondta, hogy országában megpróbálták a vallásokat eszközként használni, hogy egymás ellen uszítsák az embereket, de népe nem fogadta el a vallásháború logikáját, hála a keresztény és muszlim vezetőknek. Hálás azért a Szent Egyed közösségnek, hogy népe a nehéz pillanatokban barátokra talált, akik dolgoztok a konfliktus megoldásán. Felidézte a Szentatya látogatását, aki találkozott a muszlim közösséggel is, a nagymecsetben a fiatalokhoz szólt, akik lelkesedéssel hallgatták, majd fiatal muszlim motorosok olajággal a kezükben kísérték végig a templomhoz, ahol szentmisét mutatott be.
A megnyitón felszólalt Faustin-Archange Touadéra, a Közép-afrikai Köztársaság elnöke. Elmondta, hogy országában megpróbálták a vallásokat eszközként használni, hogy egymás ellen uszítsák az embereket, de népe nem fogadta el a vallásháború logikáját, hála a keresztény és muszlim vezetőknek. Hálás azért a Szent Egyed közösségnek, hogy népe a nehéz pillanatokban barátokra talált, akik dolgoztok a konfliktus megoldásán. Felidézte a Szentatya látogatását, aki találkozott a muszlim közösséggel is, a nagymecsetben a fiatalokhoz szólt, akik lelkesedéssel hallgatták, majd fiatal muszlim motorosok olajággal a kezükben kísérték végig a templomhoz, ahol szentmisét mutatott be.
Ezt
követően Baleka Mbete, a Dél-afrikai Köztársaság nemzetgyűlésének elnöke
szólalt fel, aki szintén arról a nagy ajándékról beszélt, hogy az apartheid
nehéz idejében voltak barátaik, akik nem fáradtak bele abba, hogy nagylelkűen
segítsék az országot. 1994-ben elkezdődött az út a béke felé. Évszázadokon át
faji megkülönböztetésben éltek, ebből a helyzetből kellett egységes nemzetet
alkotni. Ugyanakkor az egykor elnyomott nép mind a mai napig nagyon szegény, és
biztosítani kell a fiatalok jövőjét. Az apartheid végén feltámadt a remény, ezt
életben kell tartani. Elmondta azt is, hogy a békével az ország a bosszú
helyett a megbocsátást választotta, és a történelem igazolta őket, ma is
békében élnek. A megbocsátás megmentette őket a gyűlölet örvényétől.
Az afrikai politikusokat követően Dominique Lebrun, Rouen érseke szólalt fel, akinek egyházmegyéjében az Iszlám Állam terroristái meggyilkolták a 86 éves Jacques Hamel atyát. „Folytassuk a párbeszéd útját. A párbeszéd legyen még erősebb, igazabb, bensőségesebb” – buzdított az érsek. Kérte Isten kegyelmét, hogy szerethessük ellenségeinket, és hogy Jacques atya vértanúsága ne legyen egy új keresztes háború lobogója. Fohászkodott azért is, hogy muszlim testvéreinkkel igazságban folytathassunk párbeszédet. Dominique Lebrun fontosnak tartotta, hogy a városok perifériáin kezdjünk párbeszédet egymással. Elmondta, hogy sok muszlim látogatott el vasárnapi miséikre a gyilkosság után, ez nagyon mély gesztus – egy család, amely meglátogat egy másik, gyászoló családot. Ugyanahhoz az emberi családhoz tartozunk – hangsúlyozta.
Domenico Pompili, a földrengés sújtotta rieti egyházmegye püspöke tanúságot tett a nehéz napokról, életről, halálról, szolidaritásról. Az élet újraéled a romokon, az iskola újra megnyílt. Felidézte: a gyerekek a mestereink, utat mutatnak: a romok között azonnal elkezdtek labdázni – az élet tovább akar élni.
Az afrikai politikusokat követően Dominique Lebrun, Rouen érseke szólalt fel, akinek egyházmegyéjében az Iszlám Állam terroristái meggyilkolták a 86 éves Jacques Hamel atyát. „Folytassuk a párbeszéd útját. A párbeszéd legyen még erősebb, igazabb, bensőségesebb” – buzdított az érsek. Kérte Isten kegyelmét, hogy szerethessük ellenségeinket, és hogy Jacques atya vértanúsága ne legyen egy új keresztes háború lobogója. Fohászkodott azért is, hogy muszlim testvéreinkkel igazságban folytathassunk párbeszédet. Dominique Lebrun fontosnak tartotta, hogy a városok perifériáin kezdjünk párbeszédet egymással. Elmondta, hogy sok muszlim látogatott el vasárnapi miséikre a gyilkosság után, ez nagyon mély gesztus – egy család, amely meglátogat egy másik, gyászoló családot. Ugyanahhoz az emberi családhoz tartozunk – hangsúlyozta.
Domenico Pompili, a földrengés sújtotta rieti egyházmegye püspöke tanúságot tett a nehéz napokról, életről, halálról, szolidaritásról. Az élet újraéled a romokon, az iskola újra megnyílt. Felidézte: a gyerekek a mestereink, utat mutatnak: a romok között azonnal elkezdtek labdázni – az élet tovább akar élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése