Krisztus Vére, az új és örök Szövetség vére,
üdvözíts minket!
Mindennek
meg van az ideje, csakhogy: „az ember nem tudja kifürkészni Isten művét,
amelyet létrehoz kezdettől fogva mindvégig”! Ez a tapasztalás szava, amire
ráismert a Prédikátor. De Pál apostol valamire rá jött: hogyan lehet úrrá az
ember a maga képtelenségén: Istennek való élettel, az értem lett áldozatból
való élettel élni!
Pio
atyának van ma az emléknapja. Aki azt a különös kegyet kapta, hogy
megtapasztalhassa mit jelent az, hogy felvállalni embernek a maga keresztjét. A
bűnbánat számára nem elvont fogalom volt, számára maga volt az élet: fájjon az,
hogy ember vagyok! Az, aki a jóra törekszem - mert értem mit jelent az, hogy
jó. Mégis, megkötözöttségem, töredékességem, gyengeségem, megsebzettségem,
melyet el kell tudnom fogadni, fel kell tudnom vállalni, nem tesz rá képessé!
Szüntelen a bűn tart fogságában.
Tudom,
ki a Krisztus, azt is tudom, hogy mit jelentenek számomra szavai és tettei,
értem, hogy mire akar tanítani, mégis képtelen vagyok véghezvinni annak
akaratát, akinek a szeretete, szeretetre akar képessé tenni! Bárcsak! Szeretni
tudnám magam, téged, és Istent!
De nem
megy! Ezért válik értékké számomra Pio atya gondolata, értem őt, és magaménak
vallom gondolatait: »Isten az örök bölcsesség. Ő tanít bennünket a jóra, erősít
meg, adja fényét, hogy világítsunk. Nyitott szívvel állunk Isten elé, hogy
hallgassuk szavát, és tanúságot tehessünk szeretetéről. - Erősödjön meg hitünk,
hogy a bűnbánat nem megaláz, hanem sokkal inkább felemel bennünket.« Legyen
nekem Istenem, a Te akaratod szerint! Pio atya nyomában járni, segíts meg
engem! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése