2016. szeptember 19., hétfő

Évközi huszonnegyedik hét szombatja



Évközi huszonnegyedik hét szombatja


A tegnapi nap evangéliumi üzenete az volt, hogy Isten Jézus szavában és személyében egyaránt kimondja önmagát, feltárja életét az ember előtt. Ez a gondolat folytatódik a mai részletben is. Jézus példabeszédet mond a magvető emberről. A magok különféle helyekre kerülnek: többségük a jó földbe, de némely szem az út szélére, kövek vagy tövisek közé. Ez utóbbiak nem tudnak termést hozni, de a jó földbe hullott magok sokszoros termést hoznak.
A hasonlat értelmét maga Jézus tárja fel. Magyarázata szerint a mag Isten igéje, üzenete, tanítása, amely az emberi szívekbe, lelkekbe hull. Egyesek nem fogadják be, míg mások örömmel fogadják, életre váltják s ezáltal bőséges termést hoznak.
A megszólaló, üzenetét közvetítő Isten tehát választ vár az embertől. Ahogyan Isten feltárja önmagát szava által, ugyanúgy az ember is feltárja önmagát Isten előtt, amikor választ ad. Az ember pozitív válasza a hit, Isten üzenetének készséges elfogadása és megvalósítása, a negatív válasz a hitetlenség, Isten elutasítása. Isten hozzám is eljuttatja üzenetét és az én válaszomat is várja. Milyen talajra hull lelkemben szava? Hozok-e bőséges termést jócselekedeteim által? Isten nem egyoldalúan akarja közölni velem üzenetét, hanem beszélgetni szeretne velem, ezért várja válaszomat.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése