2015. június 26., péntek

Évközi tizenkettedik hét péntekje



Évközi tizenkettedik hét péntekje


Jézus hegyi beszédét Máté evangélista azzal a megjegyzéssel zárja, hogy az emberek elragadtatva hallgatták őt, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van (vö. Mt 7,29). E különleges hatalmat érezhette meg a leprás beteg is, aki a gyógyulás reményében fordult a mi Urunkhoz. Jogosan gondolhatta, hogy aki ilyen rendkívüli erővel tanít és nagy tömegek figyelnek szavára, az más módon is megmutathatja hatalmát. Ezért fordul hozzá így: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem” (Mt 8,2). A gyógyulni vágyó leprás beteg kifejezi, hogy bízik Jézus gyógyító erejében: te meg tudsz tisztítani a leprától. Te képes vagy megszabadítani a betegségtől. Te meg tudsz engem gyógyítani.
A leprás személy tisztában volt azzal, hogy betegsége gyógyíthatatlan. Mivel abban a korban az orvosok nem tudtak hatékonyan javítani a leprások helyzetén, a betegség további terjedése megakadályozása érdekében a leprások külön, a lakott településeken kívül éltek, ami nem csupán helyileg jelentett elkülönülést, hanem a társadalomból való kizárást is eredményezte. Ha valaki mégis meggyógyult betegségéből, a pap nyilvánította őt egészségesnek és fogadta vissza a társadalmi közösségbe, ezért mondja a történetben Jézus a leprásnak, hogy mutassa meg magát a papnak.
Hiszek-e Jézus gyógyító, lélektisztító erejében?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, miért is akarunk inkább felülkerekedni, mint gyógyítani, miért választjuk az elnyomást a meggyőzés helyett? Te, aki egyedül voltál híján minden tévedésnek, nem törted szét a repedező nádat és nem fojtottad el a füstölgő mécsest. Add, Urunk, megértenünk, hogy nem az a keresztény, akit csupán megkereszteltek, s aki eljár templomba, hanem az, akit szíve mélyéig eltölt a te lelkületed, és erről igazi jótettekkel nyújt tanúságot.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése