Évközi tizenkettedik hét csütörtökje

Évközi tizenkettedik hét csütörtökje

Miként Jézus esetében tökéletes összhangban voltak szavai és cselekedetei, ugyanezt kéri tanítványaitól, követőitől. Nem elég ugyanis szavakkal bizonygatni, hogy valaki ismeri Istent és az ő parancsait, hanem cselekedeteinek is ezt kell igazolnia. A mennyek országába jutáshoz aligha lesz elegendő arra hivatkozni, hogy a népszámlálás alkalmával válaszoltunk a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdésre, s az sem, ha hibátlanul elmondjuk a hitvallást. A végső ítéletkor ugyanis az kerül mérlegre, hogy Isten parancsai vezettek-e bennünket cselekedeteinkben és embertársainkkal való kapcsolatainkban. Mindennapi életünk döntéseiben és választásaiban tehát az örök üdvösség ígérete és reménye irányít bennünket.
Emberi szavaink és cselekedeteink harmóniájára vonatkozóan mond Jézus egy példabeszédet. A hasonlat szerint előrelátás, megfontoltság és felelősség jellemzi azt az embert, aki szikla alapot választ háza számára, amely kiállja az idők viharait. Mindezek a tulajdonságok hiányoznak abból, aki homokra építi házát, amely az első viharban könnyedén összedől.
Jézus személye és az ő örök életre vezető igaz tanítása az a sziklaszilárd alap, amelyre életünket építhetjük, ha valóban előrelátóak vagyunk és legfőbb életcélunk az, hogy az örök életre, az üdvösségre jussunk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Kérünk, Urunk, hallgass meg minket, hogy megfontoltak legyünk életünkben, hogy a türelmetlenség elhagyjon minket, hogy a gonosz rohanás ne győzzön felettünk. Hogy nyugodtan és békés szívvel járjuk életünk útját, míg Hozzád haza nem találunk.