2014. szeptember 2., kedd

A dicsőséges rózsafüzér Második titok



A dicsőséges rózsafüzér

Második titok: „Aki a mennybe fölment”

Hittétel az apostoli hitvallásból.(50) A vasárnapi és ünnepi miseliturgiában a pap a hívekkel együtt mondja hangosan és érthetőn: „Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra föltámadott az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján”.
Az Írás, az Újszövetség Apostolok cselekedeti című könyve így írja le ezt az eseményt: „a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve. Ezt mondták nekik: Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment” (ApCsel 1,9-11) Ez az esemény Jézus ünnepélyes búcsú vacsorája után történt. Szokás most is családi, baráti körökben egy kellemes vacsorát rendezni, ha valaki hosszabb útra indul. Úgy akarnak elköszönni a távozók, hogy rokonaik, barátaik mosolya ragyogja be a távollét magányát, visszavágyását. Ezt s célt szolgálta az. „utolsó vacsora” is. „Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette”(Jn 13,1)„Amikor (Júdás) elment, Jézus beszélni kezdett: Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha megdicsőül benne az Isten, az Isten is megdicsőül saját magában, hamarosan megdicsőül. Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova megyek, oda ti nem jöhettek. (Jn 13,31-33) Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itt hagyom a világot és visszatérek az Atyához” (Jn 16,28) Az Atya is, a Fiú is és természetesen a Szentlélek is mindig mindenütt jelen van, és ha bármit teremtene, akkor ott is jelen lenne mindegyik Isteni Személy. Az „eljöttem az Atyától, a világba jöttem” ebben az értelemben nem az jelenti, hogy a mennyország a Fiúisten nélkül maradt. Nem azt jelenti, hogy ha valaki keresi, csak a földön találhatja meg, hanem azt, hogy az Atya parancsa szerint teljesíteni kezdi Atyja öröktől érvényes akaratát. Tegyen olyat a földön, amit addig nem tett: kezdje meg a megváltás istenemberi művé. Folytassa harminchárom évig, majd az emberek helyett, akiket testvérének fogadott a megtestesülés pillanatában, emberi természete szerint, szenvedje meg. Ezt befejezve pedig úgy jelenjék meg a mennyországban, ahogy eddig nem lehetett: a megváltás öt szent emlékével a testében üljön immár örökre az Atya jobbján az isteni trónra. Az angyali küldöttség a betlehemi jászolban a pólyába takart kisded testében láthatta az Istenségét is. Hasonlóan a Golgotán, amikor emberi lelkét kiáltva adta át a vele és benne együtt szenvedő Atyának. A halál pillanatában a testéből kiszálló lélekből nem távozott el az istenség. Nem távozott el az emberi lelkével együtt az istenség, hanem a holttestben is egyesülten megmaradt. Mária így őrizte ölében istenanyai méltósága teljes átélésével fiának holttestében is istenségét. Így őrködött a szentsírban eltemetett csupa-seb, csupa-vérfolt test felett a két angyal, akiket Péter és János az Úr őreként virrasztva találtak a feltámadás után is. A feltámadt és mennybe emelkedő Krisztus mögé pedig ezzel a tudattal és óriási imádással, hálával és örömmel a pokol tornácáról kiszabadult embersereg, az Ószövetség megváltott szentjei. A mennyben pedig az angyalok kilenc kara várta az isteni fényben ragyogó Megváltó ünnepi trónfoglalását Atyja trónján. Ennél nagyobb ünnep csak az utolsó ítélet győzteseivel vonuló Urunké lesz. Úgy-e, mindent megteszünk, hogy mi is ott énekelhessük: „Üdvözlégy nagy Király, kit szívünk úgy kíván, enyhülés áldott kútfője. Meghajtom homlokom, hűségem úgy hozom Szent test és vér elődbe” (Ho 135.B,1) 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése