Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.08.31. Vasárnap
A mai vasárnapra kijelölt szentírási szakaszok mintha a nagyböjtöt, vagyis Jézus szenvedésének idejét akarnák felidézni. Ez azért döbbent meg bennünket, mert számunkra az augusztus ünnepei az öröm napjai voltak.Vagy csak szerettük volna boldog ünnepnapoknak látni? Gondolok elsősorban az 1456-os nándorfehérvári győzelmünkre, amelynek hőse a keresztény magyar hit volt. A török hadsereg II.Mehmed török szultán vezetéséve 1456.VII.4-22-én Nándorfehérvárt vette ostrom alá. Előre tudható volt ez a támadás, hiszen a mohamedánok foga közvetlenül Magyarországra fájt. Tudták-e, vagy csak sejtették, hogy hazánkat a keresztény Európa védőjének jelölte ki, bízta meg a Boldogságos Szűz Mária Géza fejedelemnek adott látomásban. Európa nem adott igazi segítséget, pedig Kapisztrán Szent János buzgón kérte. Hazánkban prédikálva összegyűjtött kisebb keresztes hadat, amellyel Hunyadi János fővezér mellé állt és hősi rohammal felszabadították a várban védekező Szilágyi Mihályt, megfutamították a sokkal erősebb török hadat. Harci kiáltásuk: Jézus, Mária volt. Ezt a világra szóló győzelmet augusztus 6-án tudták meg Rómában, és erre a napra rendelte el a pápa Urunk színeváltozása ünnepét és a déli harangszót. Ez tehát boldog napunk. Augusztus 14-e, amikor népünk Szent István királyunk haldoklásának napjaira emlékezik, és arra, hogy Nagyboldogasszony vigíliáján ajánlotta föl hazánkat Nagyasszonyunknak. Végrendelet volt ez. Ettől kezdve hazánk a Mennybevitt Nagyboldogasszony egyetlen tulajdona a földön. Azóta ez is boldog nap. A Szűzanya testben-lélekben megdicsőülése napja, augusztus 15-e igen nagy ünnepünk, amit 1000-től kezdve a Mohács utáni török rombolásig, országos nemzeti zarándoknapként tartott jámbor népünk. Legyen lelkiismereti gondja mindenkinek, akinek hite és hatalma van, hogy ezt a kötelező Mária-ünnepet újra munkaszüneti ünnepnapként tarthassuk meg. Augusztus 20-a államunk és magyar kereszténységünk ünnepe. Szent István egyetlen királya a történelemnek, akinek küldetését születése előtt kihirdette az Úr az égben, és népes mennyei kísérettől körülvéve hirdette meg a világ Királyné Asszonya a magyarok földjén állva. Legyen büszke ezekre a tényekre minden igaz magyar. Az ünneplő haza augusztus29-én, Keresztelő János fővételének emléknapján hazánk első nagy gyásznapját üljük meg: „Hős vértől pirosult gyásztér sóhajtva köszöntlek: nemzeti nagylétünk nagy temetője: Mohács”(Kisfaludy Károly) Néhány idézettel gondoljunk a három mára rendelt szentmise szenvedőinek és hazánknak közös bánatára. Jeremiás próféta keserűségéből: „Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj. Már azt gondoltam, hogy nem törődöm vele, és nem beszélek többé nevében. De ilyenkor mintha perzselő tűz gyúlt volna szívemben és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erőmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni” (Jer, 20,7.9) „Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Legyen ez a ti értelmetek hódolata” (Róm 12,1) – „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, és aki énértem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért? Az Emberfia el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint” (Mt 16,24-27)
2014.08.31. Vasárnap
A mai vasárnapra kijelölt szentírási szakaszok mintha a nagyböjtöt, vagyis Jézus szenvedésének idejét akarnák felidézni. Ez azért döbbent meg bennünket, mert számunkra az augusztus ünnepei az öröm napjai voltak.Vagy csak szerettük volna boldog ünnepnapoknak látni? Gondolok elsősorban az 1456-os nándorfehérvári győzelmünkre, amelynek hőse a keresztény magyar hit volt. A török hadsereg II.Mehmed török szultán vezetéséve 1456.VII.4-22-én Nándorfehérvárt vette ostrom alá. Előre tudható volt ez a támadás, hiszen a mohamedánok foga közvetlenül Magyarországra fájt. Tudták-e, vagy csak sejtették, hogy hazánkat a keresztény Európa védőjének jelölte ki, bízta meg a Boldogságos Szűz Mária Géza fejedelemnek adott látomásban. Európa nem adott igazi segítséget, pedig Kapisztrán Szent János buzgón kérte. Hazánkban prédikálva összegyűjtött kisebb keresztes hadat, amellyel Hunyadi János fővezér mellé állt és hősi rohammal felszabadították a várban védekező Szilágyi Mihályt, megfutamították a sokkal erősebb török hadat. Harci kiáltásuk: Jézus, Mária volt. Ezt a világra szóló győzelmet augusztus 6-án tudták meg Rómában, és erre a napra rendelte el a pápa Urunk színeváltozása ünnepét és a déli harangszót. Ez tehát boldog napunk. Augusztus 14-e, amikor népünk Szent István királyunk haldoklásának napjaira emlékezik, és arra, hogy Nagyboldogasszony vigíliáján ajánlotta föl hazánkat Nagyasszonyunknak. Végrendelet volt ez. Ettől kezdve hazánk a Mennybevitt Nagyboldogasszony egyetlen tulajdona a földön. Azóta ez is boldog nap. A Szűzanya testben-lélekben megdicsőülése napja, augusztus 15-e igen nagy ünnepünk, amit 1000-től kezdve a Mohács utáni török rombolásig, országos nemzeti zarándoknapként tartott jámbor népünk. Legyen lelkiismereti gondja mindenkinek, akinek hite és hatalma van, hogy ezt a kötelező Mária-ünnepet újra munkaszüneti ünnepnapként tarthassuk meg. Augusztus 20-a államunk és magyar kereszténységünk ünnepe. Szent István egyetlen királya a történelemnek, akinek küldetését születése előtt kihirdette az Úr az égben, és népes mennyei kísérettől körülvéve hirdette meg a világ Királyné Asszonya a magyarok földjén állva. Legyen büszke ezekre a tényekre minden igaz magyar. Az ünneplő haza augusztus29-én, Keresztelő János fővételének emléknapján hazánk első nagy gyásznapját üljük meg: „Hős vértől pirosult gyásztér sóhajtva köszöntlek: nemzeti nagylétünk nagy temetője: Mohács”(Kisfaludy Károly) Néhány idézettel gondoljunk a három mára rendelt szentmise szenvedőinek és hazánknak közös bánatára. Jeremiás próféta keserűségéből: „Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj. Már azt gondoltam, hogy nem törődöm vele, és nem beszélek többé nevében. De ilyenkor mintha perzselő tűz gyúlt volna szívemben és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erőmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni” (Jer, 20,7.9) „Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Legyen ez a ti értelmetek hódolata” (Róm 12,1) – „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, és aki énértem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért? Az Emberfia el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint” (Mt 16,24-27)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése