2014. szeptember 2., kedd

2014.09.02. Kedd



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.09.02. Kedd

Nekünk, katolikus keresztényeknek, óriási ajándék Istenatyánk részéről, hogy amit a Bibliában, a kinyilatkoztatás Ó- és Újszövetségi írott részében, aztán a Szenthagyományban tudnunk és hinnünk átadott, hittel vallhatjuk. Örömmel idézzük, amit Szent Pál így fogalmazott: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. Nekünk azonban föltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis minden átlát, még Isten mélységeit is. Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten az kegyelemben ajándékozott nekünk. Erről beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva. A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered. Balgaságnak tartja s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie. Noha a lelki ember mindenkit megítél, őt nem ítéli meg senki. Hiszen ki látta át Isten gondolatait, hogy oktatná őt? Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus gondolainak” (1Kor 2,9-16) Pál apostol Isten benső, szellemi, titokzatos világának, ha nem is a megértéséhez, de legalább megsejtéséhez itt is felhasználja az emberi lélek működésének példáját. Az ember lelkének két szellemi képessége van: a szellemi megismerő képesség, az értelem. És van szellemi vágyó képessége is: az akarat. Az értelem nemcsak a külső világot tudja megismerni, mert érzékszerveivel az ember teste különféle ingereket tud az értelmünknek eljuttatni. Ezeket az értelmünk a maga szellemi megismerő képességével körüljárja, megfigyeli, értékeli, korábban szerzett ismereteihez kapcsolja. Ezután még következtetni is tud egyéb szellemi értékekre is. Ismergeti az újabb megismerhetőséget, Az emberi értelem működése segít rásejteni a közvetlenül érzékelhetetlen isteni lényegre (természetre). Az emberi értelem működése segít rásejteni az isteni végtelen értelem működésére. Sőt még arra is használhatjuk a magunk önismeretét, hogy kezdjük ismergetni a három isteni Személy soha tökéletesen meg nem érthető titkát: a Szentháromságot. Fontos lelkünk tehetségének, az értelemnek és az akaratnak képzése, de az emberi síkon megmaradva nem lehet eljutni Istenünk teljesebb megértéséhez. Akaratunk a szeretet forrása, a szellemi vágyó képesség. A földi, természetes ismeretekhez hasonlóan az akaratunk is képezhető. Itt azonban arra kell vigyáznunk, hogy az akarat alakuljon az önszeretet, magunk szeretetéből a mások, a mellénk rendelt emberek szeretete irányába. Előbb csak belekóstol az akaratunk abba az élménybe, milyen jó, ha másoknak szereztünk örömöt. Aztán Jézustól megtanuljuk, hogy az az igazi szeretet, ha nem a magunk akarása, szeretete uralkodik a lelkünkben, hanem megértjük, hogy az igazi szeretet az a mások szeretetének gyakorlása. Ez még fokozható, ha azt is megértjük, hogy Isten maga a szeretet, a mi javunk akarása, és erre akar megtanítani minket is, hogy az emberek, Isten fogadott gyermekeinek a boldogítása az istenszeretet nagy iskolája. Szent János egyik csodálatos fejtegetése álljon itt befejezésül: „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül. Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk”(1Jn 4,7-12) „Jézusomnak Szívén megnyugodni jó, Elmerülni benned csendes, tiszta tó. Földi bútól, bajtól Szíved enyhülést ad, Tenálad lelkünk megpihen, Ki sírva sírt: vigad”.(Ho 154,1) 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése