Jeremiás szavai

Jeremiás szavai a legszemtelenebb szavak közül valók, amelyeket Isten emberei valaha is mondtak a Szentírásban, és mégis a legszebb imádságok egyike lesz belőlük, mert igazak. Az igazi hivatás ugyanis nem felületes, naiv vallási rajongás. Megannyi pap és szerzetes mondhatná el: Ha tudtam volna, hogy ez a papság, ez a szerzetesség, soha nem indultam volna el ezen az úton, de Jézus rászedett. Ő vonzott erre és én hagytam, és ma is hagyom, és ha ezer életem lenne, ezerszer is hagynám, hogy rászedjen. Ugyanígy vallhatna egy elkötelezett férj, egy hűséges családanya is.

Ez a kettősség, hogy „rászedtél” és hogy „hagytam, hogy rászedj”, az igazi szeretet történetének ára ezen a földön. Ezért jó fiatalon indulni. Itt nem a megfontolás kell, hanem a szeretet, amely örök kötődés. Meglennék e nagy szeretet nélkül is, amely a legteljesebb önfeladást követeli, de ha nem lenne ez a nagy szeretet, nem is tudnám, mit jelent teljes életet élni, megízlelni az örök és tökéletes boldogság mézcseppjeit.

Hiszen nem ravaszsággal szedtél rá, Uram, hanem szerelmed nagyságával! Hallottam már gyermek- és ifjúkoromban is, amit ma mondtál az Evangéliumban: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, és aki énértem elveszíti életét, megtalálja azt.” Nem hazugsággal szedtél rá, Uram, hanem tekinteteddel, ahogyan rám néztél. A te szemedből Isten tekint rám: az én Alkotóm, az én Megváltóm, az, aki öröktől fogva minden érdemem nélkül és sokszor tulajdonságaim ellenére szeret engem. Én nem életformára jelentkeztem, nem küldetésre, nem munkára, én téged akarlak, téged egyedül... De lassan meg kell tanulnom, hogy tőled elválaszthatatlan a kereszt, vagyis az emberek megváltásának, üdvösségének az ügye. Téged nem lehet anélkül szeretni és követni, hogy ne vennék részt megváltó művedben: a szeretet szenvedésében.