A dicsőséges rózsafüzér
Harmadik titok: „Aki nekünk a Szentlelket elküldötte”
Ki a Szentlélek? Ezt a kérdést a katekizmusban teszi fel az Egyház, miután az Atyáról és a Fiúról már sok minden fontosat megtanultunk. A válasz: „a Szentlélek a harmadik Isteni Személy, aki az Atyától és a Fiútól származik. Az Atya az első isteni Személy. Személynek nevezzük azt az önálló valóságot, aki egy értelmes természetben székel. Az isteni természet végtelen szellemi önálló valóság, végtelenül értelmes, tehát mindentudó és végtelenül hatalmas, tehát mindenható. Ezt a végtelenül értelmes és mindenható isteni természetet az Atya saját erejéből öröktől fogva birtokolja. Mivel ezt a titkot tökéletesen megérteni nem tudjuk, a saját értelmes természetünkön keresztül próbáljuk megközelíteni. A magam személyét büszkén tapasztalom. Az ember nem valami, hanem valaki, tehát személy, mert a lelkében van értelme és akarata, és ezeket a szellemi képességeket én birtokolom, csak én tudok az eszemmel gondolkodni és az akaratommal akarni. Az értelmemmel nemcsak tőlem független létezőket tudok megismerni, hanem megismerem saját magamat is. Ezt az ismeretet, az ön-ismeretet mintegy magamra kívülről visszatekintve szerem meg. Istennek az önismerete ís így érthető: Isten önismerete végtelen, mert végtelen természetét csak így tudja tökéletesen megismerni. Istenről lévén szó, ezt az önismeretet személyként kell felfogni, mert Istenben, a végtelen egyszerű lényben csak lényeg (természet) van és személy. Ezt az Istenben létező második személyt viszont szükségképpen megilleti, hogy végtelen természete legyen. Az Atya természete végtelenül egyszerű, oszthatatlan: ezért az egészet adja, ha adja vagy semmit. Mivel az Atya mindig Fiának nevezi önismeretét, meg Szónak, Igének, akiben önmagát kimondja, megnevezi, megfogalmazza, ez csak így érthető. Az öröktől fogva létező Istenben örök ez a viszony. Szent János evangélista ezt a titkot fogalmazza meg evangéliuma kezdetén: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige”(Jn 1,1) a folytatás aztán tovább viszi a szemlélődő értelmet: „Ő volt kezdetben az Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett”.(2-3) Az Ige az Atyától származik. Származása születés, mert nemcsak édesanyás szülés-születés van, hanem a születés fogalma sokkal tágabb körű: A születéskor élő származik élőtől a természet hasonlóságára. A Fiú isteni születése csak így érthető. A természete pedig nemcsak hasonló az Atyáéhoz, hanem egyenesen és tökéletesen azonos az övével, mert az Atya a végtelen természetet nem is tudja, nem is akarja szétszakítani, átadja Fiának az egészet. A Fiú ettől a végtelen ajándéktól végtelenül boldog. De tudja, hogy az Atya sem lehet nélküle, azért abban a pillanatban vissza is adja. Ettől kezdve az isteni lényeg örökös oda-vissza ajándék. Ez a tökéletes isteni szeretet. Ennek a részese lesz az isteni akarat működése során származó (tehát nem születő) harmadik isteni Személy, a Szentlélek. Ő „az Atyától és a Fiútól származik,(tehát kijön, lehelődik tőlük), megkapja az isteni lényeget és azonnal vissza is leheli nekik. Viszont kettejük szeretetét Ő hivatott tovább- osztani a teremtett lények felé. Ezért mondja Jézus az utolsóvacsorán apostolainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hová mégy? Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam. De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről”. (Jn 16,5-8) a bérmálás szentségében beköltözik a lélekbe, állandó vendégként megvilágosítja értelmünket és megerősíti akaratunkat, hogy a hitünket állhatatosan valljuk, és hitünk szerint éljünk. Kérjük mindig bizalommal: „Szállj szívünkbe nagy Isten, Lélek adó Lélek! Úgy lépjünk az oltárhoz a szívünkben véled. Úgy szálljon fel énekünk áldozati füstje ahhoz, aki vigaszul a Szentlelket küldte” (Ho 98,1) Íme, a mienk a Szentháromság.
Harmadik titok: „Aki nekünk a Szentlelket elküldötte”
Ki a Szentlélek? Ezt a kérdést a katekizmusban teszi fel az Egyház, miután az Atyáról és a Fiúról már sok minden fontosat megtanultunk. A válasz: „a Szentlélek a harmadik Isteni Személy, aki az Atyától és a Fiútól származik. Az Atya az első isteni Személy. Személynek nevezzük azt az önálló valóságot, aki egy értelmes természetben székel. Az isteni természet végtelen szellemi önálló valóság, végtelenül értelmes, tehát mindentudó és végtelenül hatalmas, tehát mindenható. Ezt a végtelenül értelmes és mindenható isteni természetet az Atya saját erejéből öröktől fogva birtokolja. Mivel ezt a titkot tökéletesen megérteni nem tudjuk, a saját értelmes természetünkön keresztül próbáljuk megközelíteni. A magam személyét büszkén tapasztalom. Az ember nem valami, hanem valaki, tehát személy, mert a lelkében van értelme és akarata, és ezeket a szellemi képességeket én birtokolom, csak én tudok az eszemmel gondolkodni és az akaratommal akarni. Az értelmemmel nemcsak tőlem független létezőket tudok megismerni, hanem megismerem saját magamat is. Ezt az ismeretet, az ön-ismeretet mintegy magamra kívülről visszatekintve szerem meg. Istennek az önismerete ís így érthető: Isten önismerete végtelen, mert végtelen természetét csak így tudja tökéletesen megismerni. Istenről lévén szó, ezt az önismeretet személyként kell felfogni, mert Istenben, a végtelen egyszerű lényben csak lényeg (természet) van és személy. Ezt az Istenben létező második személyt viszont szükségképpen megilleti, hogy végtelen természete legyen. Az Atya természete végtelenül egyszerű, oszthatatlan: ezért az egészet adja, ha adja vagy semmit. Mivel az Atya mindig Fiának nevezi önismeretét, meg Szónak, Igének, akiben önmagát kimondja, megnevezi, megfogalmazza, ez csak így érthető. Az öröktől fogva létező Istenben örök ez a viszony. Szent János evangélista ezt a titkot fogalmazza meg evangéliuma kezdetén: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige”(Jn 1,1) a folytatás aztán tovább viszi a szemlélődő értelmet: „Ő volt kezdetben az Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett”.(2-3) Az Ige az Atyától származik. Származása születés, mert nemcsak édesanyás szülés-születés van, hanem a születés fogalma sokkal tágabb körű: A születéskor élő származik élőtől a természet hasonlóságára. A Fiú isteni születése csak így érthető. A természete pedig nemcsak hasonló az Atyáéhoz, hanem egyenesen és tökéletesen azonos az övével, mert az Atya a végtelen természetet nem is tudja, nem is akarja szétszakítani, átadja Fiának az egészet. A Fiú ettől a végtelen ajándéktól végtelenül boldog. De tudja, hogy az Atya sem lehet nélküle, azért abban a pillanatban vissza is adja. Ettől kezdve az isteni lényeg örökös oda-vissza ajándék. Ez a tökéletes isteni szeretet. Ennek a részese lesz az isteni akarat működése során származó (tehát nem születő) harmadik isteni Személy, a Szentlélek. Ő „az Atyától és a Fiútól származik,(tehát kijön, lehelődik tőlük), megkapja az isteni lényeget és azonnal vissza is leheli nekik. Viszont kettejük szeretetét Ő hivatott tovább- osztani a teremtett lények felé. Ezért mondja Jézus az utolsóvacsorán apostolainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hová mégy? Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam. De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről”. (Jn 16,5-8) a bérmálás szentségében beköltözik a lélekbe, állandó vendégként megvilágosítja értelmünket és megerősíti akaratunkat, hogy a hitünket állhatatosan valljuk, és hitünk szerint éljünk. Kérjük mindig bizalommal: „Szállj szívünkbe nagy Isten, Lélek adó Lélek! Úgy lépjünk az oltárhoz a szívünkben véled. Úgy szálljon fel énekünk áldozati füstje ahhoz, aki vigaszul a Szentlelket küldte” (Ho 98,1) Íme, a mienk a Szentháromság.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése