Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.09.03. Szerda
Pál apostol másfél évig tartózkodott Korintusban. Ez alatt az idő alatt csak ő és a közvetlen munkatársai foglalkoztak a megtérőkkel, fejlesztették a megtértek tudását és irányították a további erkölcsi fejlődésüket. Amikor el kellett hagyniuk Korintust, hogy másutt is hirdessék az evangéliumot, újabb misszionáriusok érkeztek. A hittérítés kezdetén még nem voltak fejlett módszerek, a hit fogalmainak sem voltak egységes fogalmi rendszere, így nem volt könnyű átállniuk a hívőknek, és az új hithirdetőknek sem az újabb módszerekre. Pál is átvett egy egyházközségeket.„Hozzátok azonban, testvérek, nem szólhattam úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak mint testiekhez, mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban. Tejjel tápláltalak benneteket, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el, mert testiek vagytok. Amikor ugyanis vetélkedtek és civódtok, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e nagyon is emberi módon. Mert amíg az egyik így nyilatkozik: Én Pállal tartok. A másik meg: Én Apollóval, vajon nem vagytok-e túlságosan emberiek?” (1Tessz 3,1-4) Az emberiség valóban gyerekesen gondolkodik. Sokan azt hiszik, hogy a gyerekes selypítések az élethez tartoznak. Az iskolában meg kell szokni a szavak helyes kiejtését, hogy a többiek ne a hibásan kiejtett szavakon kelljen töprengeniük, hanem tudja megérteni, egyöntetűen mit jelent a szó, mit értenek alatta az emberek. Az sem szerencsés, ha a magatartás formái eltérnek. Még szerencsétlenebb, ha valamelyik kifejezést valami illetlenségre vagy bűnre alkalmazzák. Mindez azért nagyon fontos, mert a szavaink egy-egy meghatározott valóságot, igazságot jelentenek, azt pedig elferdíteni nem szabad. Maga Jézus is ajánl ilyen pontosságot: Legyen a szavatok igen-igen, nem-nem.„Mert mi Apolló? Mi Pál? Szolgák csupán, akik által hívők lettetek, ahogy az Úr nekik megadta. Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta. Nem számít sem az, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak a gyarapodást adó Isten. Az ültető és az öntöző egyek, el is nyeri mindegyik a jutalmát fáradozásához mérten. Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti meg Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.”(5-9)Ebben az alapvetésben nem szabad eltérni, vagy valamilyen gyerekséget eltűrni. Nagyon keményen kell alkalmazkodnunk az egészségügyi dolgokhoz. Ehhez hasonló, de még komolyabban veendő figyelmeztetés a lelki táplálékok tisztaságáról gondoskodni. A tudományos képzést rosszul végezni, a precíz munkától eltérni nagy felelősséget jelent. A diáknak hogy a tudományos alapelvekben ne legyen tökéletes a tudása, nem nézheti el nevelő vagy oktató. Hasonló módon vagy még nagyobb a felelősség, ha valaki az örök üdvösség dolgaiban könnyelmű. Lehet, hogy csak a maga életét teszi tönkre és jut az örök kárhozatra, de sokakat megmételyezhet meg. A szülők felelőssége az állandó hittani képzés, gyakorlás.
2014.09.03. Szerda
Pál apostol másfél évig tartózkodott Korintusban. Ez alatt az idő alatt csak ő és a közvetlen munkatársai foglalkoztak a megtérőkkel, fejlesztették a megtértek tudását és irányították a további erkölcsi fejlődésüket. Amikor el kellett hagyniuk Korintust, hogy másutt is hirdessék az evangéliumot, újabb misszionáriusok érkeztek. A hittérítés kezdetén még nem voltak fejlett módszerek, a hit fogalmainak sem voltak egységes fogalmi rendszere, így nem volt könnyű átállniuk a hívőknek, és az új hithirdetőknek sem az újabb módszerekre. Pál is átvett egy egyházközségeket.„Hozzátok azonban, testvérek, nem szólhattam úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak mint testiekhez, mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban. Tejjel tápláltalak benneteket, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el, mert testiek vagytok. Amikor ugyanis vetélkedtek és civódtok, nem vagytok-e testiek, és nem viselkedtek-e nagyon is emberi módon. Mert amíg az egyik így nyilatkozik: Én Pállal tartok. A másik meg: Én Apollóval, vajon nem vagytok-e túlságosan emberiek?” (1Tessz 3,1-4) Az emberiség valóban gyerekesen gondolkodik. Sokan azt hiszik, hogy a gyerekes selypítések az élethez tartoznak. Az iskolában meg kell szokni a szavak helyes kiejtését, hogy a többiek ne a hibásan kiejtett szavakon kelljen töprengeniük, hanem tudja megérteni, egyöntetűen mit jelent a szó, mit értenek alatta az emberek. Az sem szerencsés, ha a magatartás formái eltérnek. Még szerencsétlenebb, ha valamelyik kifejezést valami illetlenségre vagy bűnre alkalmazzák. Mindez azért nagyon fontos, mert a szavaink egy-egy meghatározott valóságot, igazságot jelentenek, azt pedig elferdíteni nem szabad. Maga Jézus is ajánl ilyen pontosságot: Legyen a szavatok igen-igen, nem-nem.„Mert mi Apolló? Mi Pál? Szolgák csupán, akik által hívők lettetek, ahogy az Úr nekik megadta. Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta. Nem számít sem az, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak a gyarapodást adó Isten. Az ültető és az öntöző egyek, el is nyeri mindegyik a jutalmát fáradozásához mérten. Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti meg Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.”(5-9)Ebben az alapvetésben nem szabad eltérni, vagy valamilyen gyerekséget eltűrni. Nagyon keményen kell alkalmazkodnunk az egészségügyi dolgokhoz. Ehhez hasonló, de még komolyabban veendő figyelmeztetés a lelki táplálékok tisztaságáról gondoskodni. A tudományos képzést rosszul végezni, a precíz munkától eltérni nagy felelősséget jelent. A diáknak hogy a tudományos alapelvekben ne legyen tökéletes a tudása, nem nézheti el nevelő vagy oktató. Hasonló módon vagy még nagyobb a felelősség, ha valaki az örök üdvösség dolgaiban könnyelmű. Lehet, hogy csak a maga életét teszi tönkre és jut az örök kárhozatra, de sokakat megmételyezhet meg. A szülők felelőssége az állandó hittani képzés, gyakorlás.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése