Alexandriai Szent Cirill püspöknek Szent János
evangéliumáról szóló magyarázatából
Krisztus az egység köteléke
A vallásosság misztériumáról, tudniillik hogy elnyertük a Krisztussal való testi egységet, mi, akik szent testének részesei vagyunk, Szent Pál ezt tanítja: A korábbi nemzedékek során nem volt ismeretes az emberek fiai előtt úgy, ahogyan a Szentlélekben most kinyilatkoztatta a szent apostoloknak és prófétáinak, hogy a pogányok is társörökösök, és az egy testhez tartozók, s részesei az ígéretnek Krisztus feltámadásában. (Ef 3, 5-6). Ha pedig egymás között is mindnyájan egy test vagyunk Krisztusban, és nemcsak egymás között, hanem főleg ővele is, aki teste által bennünk van, akkor hogyan lehet az, hogy nem vagyunk mindnyájan olyan nyilvánvalóan egyek egymással sem, Krisztussal sem? Pedig Krisztus az egység köteléke, amikor ugyanő Isten és ember. A lelki egységről újra csak azt hangoztatjuk, hogy mi valamennyien — akik ugyanazt az utat követjük, miután megkaptuk az egy és ugyanazon Lelket, vagyis a Szentlelket — valamiképpen egységet alkotunk egymás között is, meg az Istennel is. Mert jóllehet mindannyian különálló személyek vagyunk, és Krisztus által mindegyikünkben külön bennünk lakik az Atyának és Krisztusnak a Lelke, de ez az egy és oszthatatlan Szentlélek minket, mint egymástól különálló személyeket, önmagában egy egységbe gyűjt össze, és azt akarja, hogy valamiképpen mindnyájan egyek legyünk őbenne. Miként ugyanis a szentségi test ereje egyetlen testté olvasztja azokat, akik magukhoz veszik, ugyanúgy — gondolom — egy lelki egységbe olvaszt minket, mindnyájunkat a bennünk lakó egy és oszthatatlan Szentlélek is. Ezért sürget bennünket Szent Pál: Viseljétek el egy mást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet. Egy a Test, és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent át hat, és mindenben benne van (Ef 4, 2-6). Mivel bennünk egy Lélek lakik, azért Fia által Isten mindenkinek közös Atyja lesz bennünk, és egységbe hozza össze egymással és önmagával mindazokat, akik a Szentlélekben részesednek. Hogy pedig a Szentlélekben való részesedés útján is egyesülünk, ez talán kitűnik az alábbiakból. Ha elhagytuk a test szerint való életet, és elköteleztük magunkat a lélek törvényeinek, akkor — ugye világosan látja mindenki —, ha megszűntünk mintegy a magunk életét élni, és belénk áradt a Szentlélek, akkor valamiképpen mennyeivé formálódtunk át, és más természetté alakultunk át, már nemcsak embernek hívnak minket, hanem Isten gyermekeinek és mennyei embernek, hiszen az isteni természet részeseivé lettünk. Egyek vagyunk tehát mindannyian az Atyában és a Fiúban és a Szentlélekben: egyek vagyunk, mondom, mert azonosak az erkölcseink, egyek vagyunk, mert azonos bennünk a vallásosság, és mert tagjai vagyunk Krisztus testének, és egyetlen a Szentlélek is, akiben részesedünk.
Krisztus az egység köteléke
A vallásosság misztériumáról, tudniillik hogy elnyertük a Krisztussal való testi egységet, mi, akik szent testének részesei vagyunk, Szent Pál ezt tanítja: A korábbi nemzedékek során nem volt ismeretes az emberek fiai előtt úgy, ahogyan a Szentlélekben most kinyilatkoztatta a szent apostoloknak és prófétáinak, hogy a pogányok is társörökösök, és az egy testhez tartozók, s részesei az ígéretnek Krisztus feltámadásában. (Ef 3, 5-6). Ha pedig egymás között is mindnyájan egy test vagyunk Krisztusban, és nemcsak egymás között, hanem főleg ővele is, aki teste által bennünk van, akkor hogyan lehet az, hogy nem vagyunk mindnyájan olyan nyilvánvalóan egyek egymással sem, Krisztussal sem? Pedig Krisztus az egység köteléke, amikor ugyanő Isten és ember. A lelki egységről újra csak azt hangoztatjuk, hogy mi valamennyien — akik ugyanazt az utat követjük, miután megkaptuk az egy és ugyanazon Lelket, vagyis a Szentlelket — valamiképpen egységet alkotunk egymás között is, meg az Istennel is. Mert jóllehet mindannyian különálló személyek vagyunk, és Krisztus által mindegyikünkben külön bennünk lakik az Atyának és Krisztusnak a Lelke, de ez az egy és oszthatatlan Szentlélek minket, mint egymástól különálló személyeket, önmagában egy egységbe gyűjt össze, és azt akarja, hogy valamiképpen mindnyájan egyek legyünk őbenne. Miként ugyanis a szentségi test ereje egyetlen testté olvasztja azokat, akik magukhoz veszik, ugyanúgy — gondolom — egy lelki egységbe olvaszt minket, mindnyájunkat a bennünk lakó egy és oszthatatlan Szentlélek is. Ezért sürget bennünket Szent Pál: Viseljétek el egy mást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet. Egy a Test, és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent át hat, és mindenben benne van (Ef 4, 2-6). Mivel bennünk egy Lélek lakik, azért Fia által Isten mindenkinek közös Atyja lesz bennünk, és egységbe hozza össze egymással és önmagával mindazokat, akik a Szentlélekben részesednek. Hogy pedig a Szentlélekben való részesedés útján is egyesülünk, ez talán kitűnik az alábbiakból. Ha elhagytuk a test szerint való életet, és elköteleztük magunkat a lélek törvényeinek, akkor — ugye világosan látja mindenki —, ha megszűntünk mintegy a magunk életét élni, és belénk áradt a Szentlélek, akkor valamiképpen mennyeivé formálódtunk át, és más természetté alakultunk át, már nemcsak embernek hívnak minket, hanem Isten gyermekeinek és mennyei embernek, hiszen az isteni természet részeseivé lettünk. Egyek vagyunk tehát mindannyian az Atyában és a Fiúban és a Szentlélekben: egyek vagyunk, mondom, mert azonosak az erkölcseink, egyek vagyunk, mert azonos bennünk a vallásosság, és mert tagjai vagyunk Krisztus testének, és egyetlen a Szentlélek is, akiben részesedünk.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése