Szent Ágoston püspök beszédeiből
Örüljetek az Úrban szüntelen!
Az Apostol megparancsolja nekünk, hogy örvendjünk, mégpedig az Úrban, nem pedig a világnak. Amint a Szentírás is mondja: Aki a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz az Istennek (Jak 4, 4). Mert amint az ember nem szolgálhat két úrnak, úgy senki nem örvendezhet a világban is és az Úrban is. Győzzön tehát az Úrban való öröm, és közben szűnjék meg az e világ szerinti öröm. Az Úrban való öröm növekedjék állandóan, a világ szerinti öröm pedig csökkenjen, míg egészen meg nem szűnik. Nem azért hangzanak el ezek, mintha ebben a világban nem kellene örülnünk; hanem azért, hogy – bár e világban élünk – mégis már az Úrban örvendjünk. De azt is mondhatja valaki: Én ebben a világban élek, tehát ha örülök, akkor ott örülök, ahol vagyok. Mit mondasz? Azért, mert ebben a világban élsz, nem vagy-e az Úrban? Hallgasd csak meg az Apostolt, amikor az athéniekhez szól, és az Apostolok Cselekedeteiben ezt mondja Istenről, Teremtő Urunkról: Benne élünk, mozgunk és vagyunk (17, 28). Isten ugyanis ott van mindenütt, tehát hol nincs? Hát nem erre figyelmeztet minket a Szentírás? Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt! (Fil 4, 5-6) Nagy dolog ez, mert az égbe szállt, és mégis közel van azokhoz, akik itt a földön élnek. Ki ez a távollevő és mégis közel álló, hacsak nem az, aki irgalomból van köztünk? Az egész emberi nemet jelenti az az ember, akit az úton félholtan fekve hagytak ott a rablók, akit aztán figyelemre sem méltatott a mellette elhaladó pap és levita; odament azonban hozzá az arra elhaladó szamaritánus, hogy sebeit kezelje, és segítsen rajta. Tehát mivel távol volt tőlünk a Halhatatlan és a Szent – hiszen mi halandók és bűnösök voltunk –, ezért leszállt hozzánk, hogy közel legyen hozzánk ez a Távollevő. Nem bűneink szerint bánt velünk (Zsolt 102, 10). Fiai vagyunk ugyanis. Honnét bizonyítjuk ezt? Íme, meghalt értünk az Isten egyetlen Fia, hogy ne maradjon egyedül. Nem akart egyedül maradni, azért halt meg egymaga. Isten egyetlen Fia így tett sokakat Isten fiaivá. Saját vére árán testvéreket vásárolt magának, kedvessé tett minket a Megvetett, kiváltott az Eladott, megtisztelést adott a Meggyalázott, életre keltett a Megölt. Tehát, testvéreim, örüljetek az Úrban (Fil 4, 4), ne pedig e világnak: azaz örüljetek az igazságnak, és ne a gonoszságnak; örüljetek az örökkévalóság reményének, és ne a hiú hazugság virágának, így örüljetek: bárhol és bármeddig is éltek itt a földön: Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt! (Fil 4, 5-6).
Örüljetek az Úrban szüntelen!
Az Apostol megparancsolja nekünk, hogy örvendjünk, mégpedig az Úrban, nem pedig a világnak. Amint a Szentírás is mondja: Aki a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz az Istennek (Jak 4, 4). Mert amint az ember nem szolgálhat két úrnak, úgy senki nem örvendezhet a világban is és az Úrban is. Győzzön tehát az Úrban való öröm, és közben szűnjék meg az e világ szerinti öröm. Az Úrban való öröm növekedjék állandóan, a világ szerinti öröm pedig csökkenjen, míg egészen meg nem szűnik. Nem azért hangzanak el ezek, mintha ebben a világban nem kellene örülnünk; hanem azért, hogy – bár e világban élünk – mégis már az Úrban örvendjünk. De azt is mondhatja valaki: Én ebben a világban élek, tehát ha örülök, akkor ott örülök, ahol vagyok. Mit mondasz? Azért, mert ebben a világban élsz, nem vagy-e az Úrban? Hallgasd csak meg az Apostolt, amikor az athéniekhez szól, és az Apostolok Cselekedeteiben ezt mondja Istenről, Teremtő Urunkról: Benne élünk, mozgunk és vagyunk (17, 28). Isten ugyanis ott van mindenütt, tehát hol nincs? Hát nem erre figyelmeztet minket a Szentírás? Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt! (Fil 4, 5-6) Nagy dolog ez, mert az égbe szállt, és mégis közel van azokhoz, akik itt a földön élnek. Ki ez a távollevő és mégis közel álló, hacsak nem az, aki irgalomból van köztünk? Az egész emberi nemet jelenti az az ember, akit az úton félholtan fekve hagytak ott a rablók, akit aztán figyelemre sem méltatott a mellette elhaladó pap és levita; odament azonban hozzá az arra elhaladó szamaritánus, hogy sebeit kezelje, és segítsen rajta. Tehát mivel távol volt tőlünk a Halhatatlan és a Szent – hiszen mi halandók és bűnösök voltunk –, ezért leszállt hozzánk, hogy közel legyen hozzánk ez a Távollevő. Nem bűneink szerint bánt velünk (Zsolt 102, 10). Fiai vagyunk ugyanis. Honnét bizonyítjuk ezt? Íme, meghalt értünk az Isten egyetlen Fia, hogy ne maradjon egyedül. Nem akart egyedül maradni, azért halt meg egymaga. Isten egyetlen Fia így tett sokakat Isten fiaivá. Saját vére árán testvéreket vásárolt magának, kedvessé tett minket a Megvetett, kiváltott az Eladott, megtisztelést adott a Meggyalázott, életre keltett a Megölt. Tehát, testvéreim, örüljetek az Úrban (Fil 4, 4), ne pedig e világnak: azaz örüljetek az igazságnak, és ne a gonoszságnak; örüljetek az örökkévalóság reményének, és ne a hiú hazugság virágának, így örüljetek: bárhol és bármeddig is éltek itt a földön: Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt! (Fil 4, 5-6).
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése