Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.05.25. vasárnap
A mai olvasmány feleleveníti a jeruzsálemi keresztények életéből azt az időszakot, amikor az Úr Jézus emberi természetét diadalmenetben emelte a mennyek országába. A megváltói szenvedés és halál után ez a megdicsőülés az első jutalma az Atya részéről.
Az olvasmány arról szól, hogy az Úr mennybemenetele után a zsidó főtanács hogy kezdte üldözni az egyházat. Utal arra is, hogy az apostolok és kisebb tanítványok Jeruzsálemből vidékre költöztek. Ez a legfontosabb üzenete az eltávozott Mesternek: az evangélium hirdetését immár híveinek, papjainak kell folytatniuk. Az igaz hit terjesztése azért vált szükségessé, mert a bálványimádás általánossá vált és csak a hit elfogadásával és a keresztség felvételével kezdődik az istengyermekség állapota és attól kezdve lesznek cselekedeteink érdemszerzők, a mennyei boldogság intenzitása így gyarapodik percről percre. Megfontolandó Jézus utasításának az a része is, hogy az egész világ minden nemzetsége jogosult arra, hogy elnyerhesse az örök üdvösség reményét, amit Ábrahám áldása már kétezer évvel korábban felcsillantott: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3) Ez a remény csak a zsidóknak járt ki két évezreden át. Most megnyílt a lehetőség, hadd éljen vele valóban minden nép: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot (a jó hírt) minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.” (Mk 16,15-16) Noé és három fia feleségeikkel együtt megmenekültek a bárkában a vízözöntől. Százhúsz évig, amíg a hajót építették, nem született gyermeke egyik fiúnak sem. Hónapok múlva húzódott vissza a közel-keleti óriási tájról az örmény hegyek csúcsát is elöntött hullámsír. Utána kezdődhetett a megmenekültek, emberek és állatok normális élete. Isten szövetséget kötött Noéval és családjával: „Az ember miatt nem átkozom meg többé a földet, hiszen az emberi szív vágya ifjúkorától kezdve hajlik a rosszra. Nem törlök el többé minden élőlényt, ahogy megtettem. Mostantól fogva, amíg a föld áll, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka” (Ter 8,21-22) „Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok és töltsétek be a földet” (9,1) „Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet” (9,11) „Csak élő állatot vérével együtt nem ehettek. A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az ember életét. Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert” (4-7) „Noé fiai, akik kijöttek vele a bárkából, Szem, Kám és Jáfet voltak. Noé, a földműves, szőlőt kezdett telepíteni. Amikor bort ivott, megrészegült, és meztelenül feküdt sátrában. Kám, Kánaán atyja látta apja meztelenségét, és elmondta testvéreinek. Akkor Szem és Jáfet fogták a felöltőt, mindketten a vállukra terítették, háttal bementek és betakarták apjuk meztelenségét. Amikor Noé felébredt részegségéből, és megtudta, mit tett vele fia, így szólt: Legyen átok Kánaánon, legyen a legkisebb szolga testvérei között. Azután ezt mondta: Áldott legyen az Úr, Szem Istene, és Kánaán legyen a szolgája. Isten adjon tág teret Jáfetnek, lakjék Szem sátraiban, és Kánaán legyen a szolgája.” (18-27) Szegény Kánaán! Apja bűne miatt ő kapta és hordozta az átkot. A róla elnevezett föld lett Ábrahám és népe öröksége, de előbb hét gonosz bálványimádó nép lakta. Állítólag a fekete Afrika népei is az ő utódai. Szamária Zsid ország középső része, Jézus korában fél zsidó, fél pogány nép. A zsidók szóba sem álltak velük. Jézus egyik városa kútja mellett egy bűnös asszonyt térített meg, majd az egész szamaritánus várost.(.Jn 4) Az üldözés idején pedig Szamária megtérítője lett Jézus egyik tanítványa, Fülöp diákonus, és Péter meg János örömmel bérmálta és áldoztatta meg őket.Hol vannak a világ pogányai? Ki felel értük?
2014.05.25. vasárnap
A mai olvasmány feleleveníti a jeruzsálemi keresztények életéből azt az időszakot, amikor az Úr Jézus emberi természetét diadalmenetben emelte a mennyek országába. A megváltói szenvedés és halál után ez a megdicsőülés az első jutalma az Atya részéről.
Az olvasmány arról szól, hogy az Úr mennybemenetele után a zsidó főtanács hogy kezdte üldözni az egyházat. Utal arra is, hogy az apostolok és kisebb tanítványok Jeruzsálemből vidékre költöztek. Ez a legfontosabb üzenete az eltávozott Mesternek: az evangélium hirdetését immár híveinek, papjainak kell folytatniuk. Az igaz hit terjesztése azért vált szükségessé, mert a bálványimádás általánossá vált és csak a hit elfogadásával és a keresztség felvételével kezdődik az istengyermekség állapota és attól kezdve lesznek cselekedeteink érdemszerzők, a mennyei boldogság intenzitása így gyarapodik percről percre. Megfontolandó Jézus utasításának az a része is, hogy az egész világ minden nemzetsége jogosult arra, hogy elnyerhesse az örök üdvösség reményét, amit Ábrahám áldása már kétezer évvel korábban felcsillantott: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3) Ez a remény csak a zsidóknak járt ki két évezreden át. Most megnyílt a lehetőség, hadd éljen vele valóban minden nép: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot (a jó hírt) minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.” (Mk 16,15-16) Noé és három fia feleségeikkel együtt megmenekültek a bárkában a vízözöntől. Százhúsz évig, amíg a hajót építették, nem született gyermeke egyik fiúnak sem. Hónapok múlva húzódott vissza a közel-keleti óriási tájról az örmény hegyek csúcsát is elöntött hullámsír. Utána kezdődhetett a megmenekültek, emberek és állatok normális élete. Isten szövetséget kötött Noéval és családjával: „Az ember miatt nem átkozom meg többé a földet, hiszen az emberi szív vágya ifjúkorától kezdve hajlik a rosszra. Nem törlök el többé minden élőlényt, ahogy megtettem. Mostantól fogva, amíg a föld áll, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka” (Ter 8,21-22) „Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok és töltsétek be a földet” (9,1) „Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet” (9,11) „Csak élő állatot vérével együtt nem ehettek. A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az ember életét. Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert” (4-7) „Noé fiai, akik kijöttek vele a bárkából, Szem, Kám és Jáfet voltak. Noé, a földműves, szőlőt kezdett telepíteni. Amikor bort ivott, megrészegült, és meztelenül feküdt sátrában. Kám, Kánaán atyja látta apja meztelenségét, és elmondta testvéreinek. Akkor Szem és Jáfet fogták a felöltőt, mindketten a vállukra terítették, háttal bementek és betakarták apjuk meztelenségét. Amikor Noé felébredt részegségéből, és megtudta, mit tett vele fia, így szólt: Legyen átok Kánaánon, legyen a legkisebb szolga testvérei között. Azután ezt mondta: Áldott legyen az Úr, Szem Istene, és Kánaán legyen a szolgája. Isten adjon tág teret Jáfetnek, lakjék Szem sátraiban, és Kánaán legyen a szolgája.” (18-27) Szegény Kánaán! Apja bűne miatt ő kapta és hordozta az átkot. A róla elnevezett föld lett Ábrahám és népe öröksége, de előbb hét gonosz bálványimádó nép lakta. Állítólag a fekete Afrika népei is az ő utódai. Szamária Zsid ország középső része, Jézus korában fél zsidó, fél pogány nép. A zsidók szóba sem álltak velük. Jézus egyik városa kútja mellett egy bűnös asszonyt térített meg, majd az egész szamaritánus várost.(.Jn 4) Az üldözés idején pedig Szamária megtérítője lett Jézus egyik tanítványa, Fülöp diákonus, és Péter meg János örömmel bérmálta és áldoztatta meg őket.Hol vannak a világ pogányai? Ki felel értük?
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése