Húsvét hatodik hete hétfő
„Amikor pedig eljön majd a Vigasztaló, akit küldök majd nektek az Atyától, ő majd tanúságot tesz rólam; de ti is tanúságot tesztek”
Jézus a földi életből mindössze harminchárom esztendőt kapott az Atyától, hogy elvégezze a megváltás nagy művét. Ennek az időnek nagy részét néhány ember megszokott közösségében töltötte. Születésekor néhány pásztor hallotta róla mennyei angyaloktól, hogy az a barlangban most született kisfiú a megígért Messiás: „Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: Találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve”. (Lk 2,11-12) Negyven napos korában szülei elvitték őt bemutatni a jeruzsálemi templomba. Egy öregember és egy öregasszony vártak rá, és a Szentlélek küldte őket ugyanakkor a templomba. Simeon a karjába véve vallotta meg: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert állátták szemeim a te megváltásod, melyet minden nép színe előtt készítettél: világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségére népednek, Izraelnek”. (Lk 2,28-32) Jó másfél év múlva egy ezerkétszáz éves jövendölés alapján bölcsek érkeztek Jeruzsálembe: „Hol van, aki született, a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk neki”. (Mt 2,2) Mivel Heródes királynál keresték a világ Királyát, ő rémülten érdeklődött a zsidó papoktól. Azok prófétai írásból idézték: „és te Betlehem, Júda földje, semmiképp sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mivel belőled támad majd a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek”. (Mik 5,1-3) Másnap hajnalban a város kapujánál „íme, az csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük haladt, majd odaérkezve megállt a hely fölött, ahol a kisgyermek volt. Mikor a csillagot meglátták, örvendezni kezdtek igen nagy örömmel. Azután bementek a házba, Meglátták a kisgyermeket Máriával, az anyjával, és a földre borulva adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirrhát” (Mt 2,9-11) Jézust aztán elmenekítették Egyiptomba, onnan Názáretbe tértek vissza, ahol Jézus harminc éves koráig rangrejtve élt és dolgozott, mint építőmester. Harminc évesen elment a Jordán partjára, ahol Keresztelő János hirdette az Ő eljövetelét. Jézus is kérte János hitvalló keresztségét, majd amikor utána „feljött a vízből, látta, hogy megnyílnak az egek, és a Lelket, mint galambot leszállni rá. Az égből szózat hangzott: Te vagy az én szeretett fiam, akiben kedvem telik”. (Mk 1,10-11) Jézus böjtje után János „látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi az világ bűnét” (Jn 1,29)„Amikor pedig eljön a Vigasztaló, akit elküldök majd nektek az Atyától, az Igazság Lelkét, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam, de ti is tanúságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok”(Jn 15,26-27) Az egész kétezer éves egyháztörténelem az eleven bizonyíték Jézus istensége mellett.
„Amikor pedig eljön majd a Vigasztaló, akit küldök majd nektek az Atyától, ő majd tanúságot tesz rólam; de ti is tanúságot tesztek”
Jézus a földi életből mindössze harminchárom esztendőt kapott az Atyától, hogy elvégezze a megváltás nagy művét. Ennek az időnek nagy részét néhány ember megszokott közösségében töltötte. Születésekor néhány pásztor hallotta róla mennyei angyaloktól, hogy az a barlangban most született kisfiú a megígért Messiás: „Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: Találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve”. (Lk 2,11-12) Negyven napos korában szülei elvitték őt bemutatni a jeruzsálemi templomba. Egy öregember és egy öregasszony vártak rá, és a Szentlélek küldte őket ugyanakkor a templomba. Simeon a karjába véve vallotta meg: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert állátták szemeim a te megváltásod, melyet minden nép színe előtt készítettél: világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségére népednek, Izraelnek”. (Lk 2,28-32) Jó másfél év múlva egy ezerkétszáz éves jövendölés alapján bölcsek érkeztek Jeruzsálembe: „Hol van, aki született, a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy hódoljunk neki”. (Mt 2,2) Mivel Heródes királynál keresték a világ Királyát, ő rémülten érdeklődött a zsidó papoktól. Azok prófétai írásból idézték: „és te Betlehem, Júda földje, semmiképp sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mivel belőled támad majd a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek”. (Mik 5,1-3) Másnap hajnalban a város kapujánál „íme, az csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük haladt, majd odaérkezve megállt a hely fölött, ahol a kisgyermek volt. Mikor a csillagot meglátták, örvendezni kezdtek igen nagy örömmel. Azután bementek a házba, Meglátták a kisgyermeket Máriával, az anyjával, és a földre borulva adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirrhát” (Mt 2,9-11) Jézust aztán elmenekítették Egyiptomba, onnan Názáretbe tértek vissza, ahol Jézus harminc éves koráig rangrejtve élt és dolgozott, mint építőmester. Harminc évesen elment a Jordán partjára, ahol Keresztelő János hirdette az Ő eljövetelét. Jézus is kérte János hitvalló keresztségét, majd amikor utána „feljött a vízből, látta, hogy megnyílnak az egek, és a Lelket, mint galambot leszállni rá. Az égből szózat hangzott: Te vagy az én szeretett fiam, akiben kedvem telik”. (Mk 1,10-11) Jézus böjtje után János „látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi az világ bűnét” (Jn 1,29)„Amikor pedig eljön a Vigasztaló, akit elküldök majd nektek az Atyától, az Igazság Lelkét, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam, de ti is tanúságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok”(Jn 15,26-27) Az egész kétezer éves egyháztörténelem az eleven bizonyíték Jézus istensége mellett.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése