Kérünk, irgalmas Istenünk őrizd a te népedet, hogy
jó tetteinkkel megszerezzük az erényeket és múlandó dolgainkban úgy vigasztalj
segítségeddel, hogy eljuthassunk mennyei kincseidhez. A mi Urunk, Jézus Krisztus,
a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten
mindörökkön örökké. Ámen.
Nagyböjt 2 hete szerda
Szent József, a Boldogságos Szűz Jegyese
2Sám 7,4-5a.12-14a.16; Róm 4,13-16-18.22; Lk 2,41-51a
„Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged”
A teremtés kezdetén Isten örökre és visszavonhatatlanul letette az emberiség létének alapját: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra… Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; férfinak és nőnek teremtette őket”. (Ter 1,26-27) Ezzel azt üzente nekünk, a mindenkor élő embereknek hogy Ő a gondviselő Atya, aki látható világának legfőbb fajtáját az Atya és a Fiú és a Szentlélek csodálatos háromsága szeretetközösségének a mintájára teremtette. Ezzel megjelölte az emberiség főfeladatát: a férfi vegye maga mellé azt a nőt, akit Isten csak neki teremtett, szeresse úgy, hogy ettől a szeretettől a felesége tökéletesen boldog legyen. A feleség ugyanezt a feladatot kapta férje boldogítására, kiegészítve azzal a képességgel és paranccsal, hogy a férjétől kapott életmaggal megtermékenyülve ajándékozza meg őt a legnagyobb kinccsel, a gyermekkel. József, a názáreti építőipari szakmunkás tökéletesen értette ezt az isteni tervet. Ezt írja róla az evangélista: „József igaz ember volt”. (Mt 1,19) Az igaz fogalma örökre szent és sérthetetlen. Igaz az, aki, vagy ami megfelel a fogalmának. József tehát olyan ember, olyan férfi volt, amilyennek Isten a férfit megfogalmazta: aki értette, hogy életcélja boldoggá tenni a neki szánt feleséget, és a tőle kapott gyermekeit. Erre készült egész életében. Ezért tanult szakmát, ezért dolgozott jól, hogy becsületes munkájával el tudja majd tartani a családját, ha annak ideje elkövetkezik. A fölséges Isten tudatosan nevelte Józsefet igaz és remek embernek. Öröktől fogva az ő gondjaira akarta ugyanis bízni Egyszülött Fiát, Akit az egész világ minden lénye ős- minta-okának rendelt, majd amikor az emberek bűneit is az Emberfiának kellett vállalnia, hogy megváltójuk és üdvözítőjük is legyen, erre is segítenie kellett Őt felkészíteni. József felnőtt férfiként úgy érezte, hogy csodálatos párja lehetne unokahúga, Mária, aki Joachim és Anna leánya volt. József nem tudhatta, hogy Mária a Messiás öröktől fogva kiválasztott Édesanyja lesz. Boldog vőlegényként várta a nász napját. Mária pedig segíteni ment Ein-Karimba Erzsébetnek, és mint az Isten szolgálóleánya közreműködött abban, hogy a kis Keresztelő János édesanyja szíve alatt részesüljön a megszentelő kegyelemben. Onnan három-négy hónap múlva hazatérve „kitudódott, hogy Mária méhében fogant a Szentlélektől” (Mt 1,18). József iszonyú napokat élt át. Napokig szörnyen szenvedett, és már azt fontolgatta, hogy titokban felbontja az eljegyzésüket, de „íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmanuelnek fogják hívni.(Iz 7,14) Ez azt jelenti: Velünk az Isten. Egész életében szűzként szolgálta József is az Emberfiát és az ő szűz édesanyját. Jézus engedelmes volt neki, tőle tanult meg dolgozni, és ott állt a halálküzdelemben az ágya mellett. Jézus nagyon szereti őt.
Nagyböjt 2 hete szerda
Szent József, a Boldogságos Szűz Jegyese
2Sám 7,4-5a.12-14a.16; Róm 4,13-16-18.22; Lk 2,41-51a
„Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged”
A teremtés kezdetén Isten örökre és visszavonhatatlanul letette az emberiség létének alapját: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra… Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; férfinak és nőnek teremtette őket”. (Ter 1,26-27) Ezzel azt üzente nekünk, a mindenkor élő embereknek hogy Ő a gondviselő Atya, aki látható világának legfőbb fajtáját az Atya és a Fiú és a Szentlélek csodálatos háromsága szeretetközösségének a mintájára teremtette. Ezzel megjelölte az emberiség főfeladatát: a férfi vegye maga mellé azt a nőt, akit Isten csak neki teremtett, szeresse úgy, hogy ettől a szeretettől a felesége tökéletesen boldog legyen. A feleség ugyanezt a feladatot kapta férje boldogítására, kiegészítve azzal a képességgel és paranccsal, hogy a férjétől kapott életmaggal megtermékenyülve ajándékozza meg őt a legnagyobb kinccsel, a gyermekkel. József, a názáreti építőipari szakmunkás tökéletesen értette ezt az isteni tervet. Ezt írja róla az evangélista: „József igaz ember volt”. (Mt 1,19) Az igaz fogalma örökre szent és sérthetetlen. Igaz az, aki, vagy ami megfelel a fogalmának. József tehát olyan ember, olyan férfi volt, amilyennek Isten a férfit megfogalmazta: aki értette, hogy életcélja boldoggá tenni a neki szánt feleséget, és a tőle kapott gyermekeit. Erre készült egész életében. Ezért tanult szakmát, ezért dolgozott jól, hogy becsületes munkájával el tudja majd tartani a családját, ha annak ideje elkövetkezik. A fölséges Isten tudatosan nevelte Józsefet igaz és remek embernek. Öröktől fogva az ő gondjaira akarta ugyanis bízni Egyszülött Fiát, Akit az egész világ minden lénye ős- minta-okának rendelt, majd amikor az emberek bűneit is az Emberfiának kellett vállalnia, hogy megváltójuk és üdvözítőjük is legyen, erre is segítenie kellett Őt felkészíteni. József felnőtt férfiként úgy érezte, hogy csodálatos párja lehetne unokahúga, Mária, aki Joachim és Anna leánya volt. József nem tudhatta, hogy Mária a Messiás öröktől fogva kiválasztott Édesanyja lesz. Boldog vőlegényként várta a nász napját. Mária pedig segíteni ment Ein-Karimba Erzsébetnek, és mint az Isten szolgálóleánya közreműködött abban, hogy a kis Keresztelő János édesanyja szíve alatt részesüljön a megszentelő kegyelemben. Onnan három-négy hónap múlva hazatérve „kitudódott, hogy Mária méhében fogant a Szentlélektől” (Mt 1,18). József iszonyú napokat élt át. Napokig szörnyen szenvedett, és már azt fontolgatta, hogy titokban felbontja az eljegyzésüket, de „íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmanuelnek fogják hívni.(Iz 7,14) Ez azt jelenti: Velünk az Isten. Egész életében szűzként szolgálta József is az Emberfiát és az ő szűz édesanyját. Jézus engedelmes volt neki, tőle tanult meg dolgozni, és ott állt a halálküzdelemben az ágya mellett. Jézus nagyon szereti őt.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése