2014. március 22., szombat

2014.03.22. szombat



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.03.22. szombat

„Vámosok és bűnösök is mentek hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik”

Ezt a példabeszédet fiatal koromtól fogva nagyon sokszor hallgattam. Szinte kivétel nélkül a tékozló fiúról szóló Jézusi beszédnek tartották: vigyázzatok, ti munkakerülő, henyélő ifjak, akik megbántjátok tisztes korú édesapátokat, követelőztök, aztán léha életre adjátok magatokat, elpazaroljátok örökségeteket, majd nincstelen koldusként éheztek, és visszakényszerültök a szülői házba. Kevesebben, de így címkézik ezt a remek parabolát: Példabeszéd a két testvérről. Itt ugyan hiányzik az idősebb testvér magatartásának jellemzése a történet elején, csak a kisebbik visszatérésének ellenpólusát festi meg Urunk, de ebből a néhány elutasító mondatból kitűnik, hogy öccsének dologtalan ifjúságát már annak idején is elítélte, és most, hogy már semmi joga nincs a szülői házban, mégis főúri fogadtatásban részesül a züllött alak: ez a bátya számára érthetetlen és megbocsáthatatlan. Azt is kidomboríthatta volna Jézus, hogy az egész családnak a felelőssége megállapítható: az apa nem elég szigorú, hiányzik kezéből a vessző, szájából a rendszeres nevelő fegyelmező beszéd. Nem áll ellen a teljes elzüllés lehetőségének, nem akadályozza meg a vagyon elherdálását azzal, hogy tartja magát a jog előírásához: örökség csak akkor lesz, ha én meghalok. Most elmehetsz némi zsebpénzzel, de dolgoznod kell, ha élni akarsz. Amikor engem eltemettek, akkorra viszont bizonnyal benő a fejed lágya, okosan forgatod az örökség rád eső részét. Ezeken túl lépve, elfogadva komoly mondanivalónak a példabeszéd említett szempontjait, meg kell éreznünk Jézus legfontosabb üzenetét. Az Úr nyilvános működése kezdetén az úgynevezett „hegyi beszédben” Jézus bemutatja a végtelenül jó, szeretetre méltó Mennyei Atyát, aki mindent azért teremtett a szükségesnél milliószor nagyobb mennyiségben, mert minket is végtelenül szeret: „Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni?” (Mt 6,25-27) Jézus Atyjára hívja fel a figyelmünket, aki eleve minden jót megteremtett, friss ennivalóhoz juttat bennünket; az állatok testét tollal vagy szőrrel védi, takarja, az embert pedig megtanítja ruhát varrni. Az otromba hálátlanoknak sem tiltja el a napfényt és az esőt; és a durva bűnözőnek is egy bocsánatkérő szóra is szívesen megbocsát. Ő maga pedig meghal értünk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése