Jézus csodái 63. - Várom a betegeket

Várom a betegeket

 

Jézus a templomszentelés ünnepén, egy szeles, hideg téli napon föl-le sétál a pogányok udvarában apostolaival és tanítványaival a Templomban. Nem sok ember van ott, és Péter kijelenti:

– Azt hiszem, el kellene mennünk. Kémkednek utánunk onnan...

– Kik? A farizeusok?

– Nem. Azok, akik az előbb elmentek mellettünk, és mások. Menjünk el, Mester!

– Várok néhány betegre. Láttak engem, amikor bejöttem a városba, és a hír már bizonyára elterjedt. Jönni fognak, mire felmelegszik. Maradjunk itt legalább a délelőtt egyharmadáig – mondja Jézus, és folytatja a föl s alá sétálást a csípős hidegben.

Valóban, amikor a napsütés már kezdi enyhíteni a hegyek felől fújó hideg szelet, jön egy asszony, egy beteg leánnyal, és kéri Jézust, gyógyítsa meg. Ő teljesíti kívánságát. Az asszony leteszi adományát Jézus lábaihoz, s azt mondja:

– Ez a többi szenvedő gyermek számára.

A Kerióti felveszi a pénzt.

Később, egy kis hordágyon egy öregembert hoznak, akinek a lábai betegek. Jézus meggyógyítja. Utána jön egy csoport, s kéri Jézust, menjen ki, a falakon kívülre, és űzze ki az ördögöt egy leányból, akinek kiáltozása behallatszik a Templomba. Jézus kimegy velük, és kiűzi az ördögöt. (Lásd a „Jézus és a Sátán” című sorozatban.)

(7-1820)

Utána Jézus visszamegy a Templomba, az előző helyére, s körülötte összegyűlnek az emberek. Belekötnek, de Ő alaposan megválaszol nekik. Erre köveket ragadnak, hogy ott helyben megkövezzék. Jézus azonban karbatett kézzel nézi őket egy kőpadról, amelyre felállt, hogy jobban lássák. Tekintete megbénítja a kövezni készülőket, s azok kiejtik kezükből a köveket. (Vö. Jn 10,22-38)

(7-1829)

Jézus elhatározza, hogy születésének évfordulóját egyedül fogja tölteni, a betlehemi barlangban. Ezt azonban titokban tartja az apostolok előtt, akiknek szabad választást ad, hogy hová menjenek addig, míg az ünnepek után ismét találkozni fognak:

– Rendben van. Ti is menjetek! Én is elmegyek. Mindenki saját útjára. Menjetek előttem Salamon városába, s én is odamegyek néhány nap múlva. És mielőtt elbocsátanálak titeket, megismétlem szavaimat, amelyeket előzőleg mondtam, amikor párosával küldtelek titeket a városokba: „Menjetek, beszéljetek, hirdessétek, hogy nagyon közel van a mennyek Országa. Gyógyítsátok meg a betegeket, tisztítsátok meg a leprásokat, támasszátok fel a lelkileg és testileg halottakat, nevemben rájuk téve kezeteket... És ne büszkélkedjetek amiatt, amit tesztek. Kerüljétek a vitát egymás között, és azokkal, akik nem szeretnek titeket. Ne követeljetek semmit azért, amit tesztek! Inkább Izrael elveszett juhai közé menjetek, és ne a szamaritánusok és a pogányok közé. Nem azért, mintha undorodnátok tőlük, hanem azért, mert még nem vagytok képesek megtéríteni őket. Adjatok abból, amivel rendelkeztek, anélkül, hogy a holnapért aggódnátok! Tegyétek meg mindazt, amit láttatok, hogy én tettem, hozzám hasonló lelkülettel! Íme, hatalmat adok nektek megtenni azt, amit én teszek, és amit akarok, hogy Isten dicsőségére tegyetek.” – Rájuk lehel, és utána egyenként megcsókolja és elbocsátja őket.

(7-1835)