Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.03.20. csütörtök
„Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján, és nem vegyül a csúfot űzők közé”(Zsolt 1,1)
A zsoltárok könyve legalább háromezer éves himnusz- gyűjtemény. Amikor Saul király halála után Júda és Benjamin törzse Dávidot királlyá választotta, hét évig uralkodott Júda Hebron nevű városában, ami egyben vallási központ is volt. A szentsátor Szentek Szentje nevű függönnyel elzárt belső terében ragyogott Isten dicsfénye. A frigyláda arany fedőlapján álló kisméretű kerubszobrok összehajló szárnyai alatt ott ragyogott a „KEBÓD JAHVE”, Istennek a mennyországot beragyogó csodás tündöklése, és természetfeletti fénye napfénynél nagyobb világosságot árasztva az ablaktalan helyiségben. Isten így akarta érzékeltetni a választott néppel, hogy fensége a Sínai hegy lábánál kötött szövetség révén leszállt az Úr földi, különleges lakásába. Jelezte, hogy ez a fény árasztja el nemcsak a Szentek Szentjét, hanem a választott népet is a megváltás után, amikor a küldendő Messiás megváltó halála szabad utat nyit minden istenszerető embernek a mennyországba. Ezt hangsúlyozta az Úr a szentsátor építése közben Mózesnek: Ügyelj szüntelen, hogy minden olyan legyen földi szentélyemben, mint amit a mennyei mintán mutattam neked. Arra is figyelmeztet minden hívő izraelitát, hogy ennek a mennyei fénynek kell engedelmeskednie Isten népéből mindenkinek, aki üdvözülni akar. A földi élet tetteivel kell érdemet szerezni a túlvilági boldogságra: „Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján, és nem vegyül a csúfot űzők közé.” Dávid nagyon jól tudta, mitől lett elődje, Saul király kegyvesztett. A törvény kimondta már a szövetségkötés idején, hogy mindenkinek, elsősorban a királynak pontosan kell úgy eljárni dicséretben is, büntetésben is, ahogy azt Isten elrendeli számára. Sámuel próféta közvetítette annak idején Saulnak isten parancsát: „Ezt mondta a Seregek Ura: Meg akarom torolni, amit Amalek Izrael ellen vétett: nem adott neki utat, amikor kivonult Egyiptomból. Rajta hát, menj és támadd meg Amaleket, és töltsd be rajta és mindenén, amije csak van, az átkot. Ne kíméld, hanem ölj meg férfit és nőt, gyereket és csecsemőt, marhát és juhot, tevét és szamarat!”. (Szám 15,2-3) Saul el is indult, nagyrészt végre is hajtotta Isten parancsát, de nem ölte meg a nagyon szép marhákat. Ez volt tanácsadói véleménye: ezekből lehet levágni a kötelező hálaáldozathoz szükséges állatokat, etetni a hadsereget is. Ezt az okoskodást nem bocsátotta meg neki az Úr. Amikor kétszáz év múlva maga Izrael szegült ellen Isten parancsának, hogy a bálványozás a legnagyobb sértés az egy, mindenható és mindentudó Isten ellen, Jeremiás és három vele egy időben szolgált prófétatársa nem győzte figyelmeztetni a választott népet, hogy ez a bűn förtelmesen nagyobb, mint Amalek bűne volt, amit Isten olyan szigorúan megbüntetett. S akkor mondta el és írta meg nekünk, későbbi századok hétmilliárdos embertömegének, hogy amikor majd jönnek az istentagadó vezérek és nagy háborúkat indítanak Isten és az Őt imádó hívők ellen, figyeljenek föl az Úr hívei, hogy Isten elvei nem változnak meg soha: „Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik és szíve elfordul az Úrtól”. Amikor a Szűzanya éjjeli látomásban felkereste Géza magyar fejedelmet, elmondta neki, bízzék Istenben és a Megváltó Fiában. Vállalja el ez a megtérő nép Isten keresztény népeinek védelmét, mert ezek Urunk Jézus közössége, misztikus testének tagjai. Ezért, a Megváltó Édesanyja, az egész világ Királynője, a magyar nép különleges Pátrónája lesz. Európa népei csak voltak keresztények. Folytassuk hívő küldetésünket, fordítsuk vissza az emberiség pogányait, magunk népét az Úrhoz, hogy áldottak lehessünk.
2014.03.20. csütörtök
„Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján, és nem vegyül a csúfot űzők közé”(Zsolt 1,1)
A zsoltárok könyve legalább háromezer éves himnusz- gyűjtemény. Amikor Saul király halála után Júda és Benjamin törzse Dávidot királlyá választotta, hét évig uralkodott Júda Hebron nevű városában, ami egyben vallási központ is volt. A szentsátor Szentek Szentje nevű függönnyel elzárt belső terében ragyogott Isten dicsfénye. A frigyláda arany fedőlapján álló kisméretű kerubszobrok összehajló szárnyai alatt ott ragyogott a „KEBÓD JAHVE”, Istennek a mennyországot beragyogó csodás tündöklése, és természetfeletti fénye napfénynél nagyobb világosságot árasztva az ablaktalan helyiségben. Isten így akarta érzékeltetni a választott néppel, hogy fensége a Sínai hegy lábánál kötött szövetség révén leszállt az Úr földi, különleges lakásába. Jelezte, hogy ez a fény árasztja el nemcsak a Szentek Szentjét, hanem a választott népet is a megváltás után, amikor a küldendő Messiás megváltó halála szabad utat nyit minden istenszerető embernek a mennyországba. Ezt hangsúlyozta az Úr a szentsátor építése közben Mózesnek: Ügyelj szüntelen, hogy minden olyan legyen földi szentélyemben, mint amit a mennyei mintán mutattam neked. Arra is figyelmeztet minden hívő izraelitát, hogy ennek a mennyei fénynek kell engedelmeskednie Isten népéből mindenkinek, aki üdvözülni akar. A földi élet tetteivel kell érdemet szerezni a túlvilági boldogságra: „Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján, és nem vegyül a csúfot űzők közé.” Dávid nagyon jól tudta, mitől lett elődje, Saul király kegyvesztett. A törvény kimondta már a szövetségkötés idején, hogy mindenkinek, elsősorban a királynak pontosan kell úgy eljárni dicséretben is, büntetésben is, ahogy azt Isten elrendeli számára. Sámuel próféta közvetítette annak idején Saulnak isten parancsát: „Ezt mondta a Seregek Ura: Meg akarom torolni, amit Amalek Izrael ellen vétett: nem adott neki utat, amikor kivonult Egyiptomból. Rajta hát, menj és támadd meg Amaleket, és töltsd be rajta és mindenén, amije csak van, az átkot. Ne kíméld, hanem ölj meg férfit és nőt, gyereket és csecsemőt, marhát és juhot, tevét és szamarat!”. (Szám 15,2-3) Saul el is indult, nagyrészt végre is hajtotta Isten parancsát, de nem ölte meg a nagyon szép marhákat. Ez volt tanácsadói véleménye: ezekből lehet levágni a kötelező hálaáldozathoz szükséges állatokat, etetni a hadsereget is. Ezt az okoskodást nem bocsátotta meg neki az Úr. Amikor kétszáz év múlva maga Izrael szegült ellen Isten parancsának, hogy a bálványozás a legnagyobb sértés az egy, mindenható és mindentudó Isten ellen, Jeremiás és három vele egy időben szolgált prófétatársa nem győzte figyelmeztetni a választott népet, hogy ez a bűn förtelmesen nagyobb, mint Amalek bűne volt, amit Isten olyan szigorúan megbüntetett. S akkor mondta el és írta meg nekünk, későbbi századok hétmilliárdos embertömegének, hogy amikor majd jönnek az istentagadó vezérek és nagy háborúkat indítanak Isten és az Őt imádó hívők ellen, figyeljenek föl az Úr hívei, hogy Isten elvei nem változnak meg soha: „Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik és szíve elfordul az Úrtól”. Amikor a Szűzanya éjjeli látomásban felkereste Géza magyar fejedelmet, elmondta neki, bízzék Istenben és a Megváltó Fiában. Vállalja el ez a megtérő nép Isten keresztény népeinek védelmét, mert ezek Urunk Jézus közössége, misztikus testének tagjai. Ezért, a Megváltó Édesanyja, az egész világ Királynője, a magyar nép különleges Pátrónája lesz. Európa népei csak voltak keresztények. Folytassuk hívő küldetésünket, fordítsuk vissza az emberiség pogányait, magunk népét az Úrhoz, hogy áldottak lehessünk.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése