Mindenható Istenünk kérünk, add, hogy mire
elérkezik a húsvét ünnepe, a bűnbánat és az engesztelésül magunkra vállalt böjt
tisztítsa meg lelkünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te fiad által, aki veled
él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Nagyböjt 2. hete péntek
Ter 37,3-4.12-13a.17b-28; Mt 21,33-43.45-46
„Volt egy gazda, szőlőt ültetett, aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott”.
A szőlőt ültető gazda általában nem szegény. A kevés földdel rendelkező gazda ugyanis arra gondol, hogy meghagyja földjeit szántónak, hogy tudjon elegendő kenyérgabonát termelni a családjának, abrakot a jószágainak. A szőlő és a bor az ő számára luxus. A példabeszédbeli gazda tehát nem szegény. Gazdagságát jelzi az is, hogy amikor elkészült a szőlő telepítésével, messzire utazott. Hosszabban tartózkodott idegenben: volt pénze, pihenni is akart a sok fáradság után. Meg is érdemelte. Jézus nem ok nélkül fogalmazza így a szőlőtelepítést: „a gazda szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, prést ásott benne és tornyot épített. Aztán kiadta
Azt bérlőknek és idegenbe utazott”.A bérlők pedig gondozták a szőlőt. A gazda bizonyára ismerte bérlőit, ha ennyire rájuk bízta nagy gonddal és szakértelemmel, fáradsággal és reménnyel létesített szőlőjét. Két-három év múlva már lehetett kóstolgatni a finom szőlőfürtöket. Aztán termőre fordult az ültetvény. Ezt okosan kiszámolva hazatért a gazda. A szüret alkalmával a gazda elküldte szolgáit, hogy szedjék be a termésnek az őt megillető részét. Méltó és igazságos követelés volt ez. Igaz ugyan, Jézus maga is mondja: „Méltó a munkás a maga bérére” (Lk 10,7), de a munkaadót is megilleti a tisztes haszon: övé a föld, a telepítési nehéz munkákat ő végezte el. Az igazságosság isteni törvény. A gazda ebben nőtt fel, így tanulta, ez neki is megjárt. Nagy meglepetésére arról értesült, hogy a bérlők a szolgáit megragadták, az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Ekkor ismét küldött más szolgákat, az előzőknél többet, de azok éppúgy tettek velük is. Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: A fiamat majd tiszteletben tartják. De a bérlők, meglátván a fiút, azt mondták egymás között: Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét. Megragadták őt, kidobták a szőlőn kívülre és megölték”. (Mt 21,35-39) Miért mondta el Jézus ezt a példabeszédet? Elsősorban azért, hogy a zsidó vezetők megtanulják, Isten az egész földnek abszolút Ura. Ő teremtette, Ő tette a sziklákat termőfölddé. Aztán a zsidóknak ingyen adta oda a honfoglaláskor a kész lakóházakat, melléképületeket, remek szőlőket, szántóföldeket. Mit kért bér gyanánt: csak Őt imádják és szolgálják, soha bálványt. Amikor ellenkezőleg tettek a zsidók, akkor küldte hozzájuk prófétáit, végül a saját Fiát. Természetesen keményen büntet: „a gonoszokat: kegyetlenül el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más bérlőknek adja, akik megadják neki a termést a maga idejében”. (41) Így kapta meg a kereszténységet Európa. Most pedig mi következhet a hitehagyott Európával? A rendes emberek dolgoznak. A munka alól felmentést csak az öregség, betegség adhat. Munka helyett senkinek nincs joga a másét elvenni, nincs ilyen isteni kategória, „megélhetési bűnözés”. Becsület van és becstelenség. Az előbbit Isten jutalmazza, az utóbbit keményen bünteti. Ez a mi jövőnk alapja is.
Nagyböjt 2. hete péntek
Ter 37,3-4.12-13a.17b-28; Mt 21,33-43.45-46
„Volt egy gazda, szőlőt ültetett, aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott”.
A szőlőt ültető gazda általában nem szegény. A kevés földdel rendelkező gazda ugyanis arra gondol, hogy meghagyja földjeit szántónak, hogy tudjon elegendő kenyérgabonát termelni a családjának, abrakot a jószágainak. A szőlő és a bor az ő számára luxus. A példabeszédbeli gazda tehát nem szegény. Gazdagságát jelzi az is, hogy amikor elkészült a szőlő telepítésével, messzire utazott. Hosszabban tartózkodott idegenben: volt pénze, pihenni is akart a sok fáradság után. Meg is érdemelte. Jézus nem ok nélkül fogalmazza így a szőlőtelepítést: „a gazda szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, prést ásott benne és tornyot épített. Aztán kiadta
Azt bérlőknek és idegenbe utazott”.A bérlők pedig gondozták a szőlőt. A gazda bizonyára ismerte bérlőit, ha ennyire rájuk bízta nagy gonddal és szakértelemmel, fáradsággal és reménnyel létesített szőlőjét. Két-három év múlva már lehetett kóstolgatni a finom szőlőfürtöket. Aztán termőre fordult az ültetvény. Ezt okosan kiszámolva hazatért a gazda. A szüret alkalmával a gazda elküldte szolgáit, hogy szedjék be a termésnek az őt megillető részét. Méltó és igazságos követelés volt ez. Igaz ugyan, Jézus maga is mondja: „Méltó a munkás a maga bérére” (Lk 10,7), de a munkaadót is megilleti a tisztes haszon: övé a föld, a telepítési nehéz munkákat ő végezte el. Az igazságosság isteni törvény. A gazda ebben nőtt fel, így tanulta, ez neki is megjárt. Nagy meglepetésére arról értesült, hogy a bérlők a szolgáit megragadták, az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Ekkor ismét küldött más szolgákat, az előzőknél többet, de azok éppúgy tettek velük is. Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: A fiamat majd tiszteletben tartják. De a bérlők, meglátván a fiút, azt mondták egymás között: Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét. Megragadták őt, kidobták a szőlőn kívülre és megölték”. (Mt 21,35-39) Miért mondta el Jézus ezt a példabeszédet? Elsősorban azért, hogy a zsidó vezetők megtanulják, Isten az egész földnek abszolút Ura. Ő teremtette, Ő tette a sziklákat termőfölddé. Aztán a zsidóknak ingyen adta oda a honfoglaláskor a kész lakóházakat, melléképületeket, remek szőlőket, szántóföldeket. Mit kért bér gyanánt: csak Őt imádják és szolgálják, soha bálványt. Amikor ellenkezőleg tettek a zsidók, akkor küldte hozzájuk prófétáit, végül a saját Fiát. Természetesen keményen büntet: „a gonoszokat: kegyetlenül el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más bérlőknek adja, akik megadják neki a termést a maga idejében”. (41) Így kapta meg a kereszténységet Európa. Most pedig mi következhet a hitehagyott Európával? A rendes emberek dolgoznak. A munka alól felmentést csak az öregség, betegség adhat. Munka helyett senkinek nincs joga a másét elvenni, nincs ilyen isteni kategória, „megélhetési bűnözés”. Becsület van és becstelenség. Az előbbit Isten jutalmazza, az utóbbit keményen bünteti. Ez a mi jövőnk alapja is.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése