Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!
2014.02.23. vasárnap
Anyaszentegyházunk a mai szentleckében Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből idéz: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? És aki Isten templomát lerontja, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, és ti vagytok az!”(1Kor 3,16-17)
Isten teremtő terveiben az embereket különleges szeretettel vette körül. Bennük látta együttesen megvalósulni a két féle alaptermészetet: az anyagot és a lelket. Bennük akarta megragyogtatni szeretetét, és a soha el nem pusztuló szellemi lélekkel együtt éltetni örökre a pusztulásra ítélt anyagot. Ezért akarta, hogy szellemi szüléssel született Egyszülötte a történelem folyamán vegyen föl isteni Személye alá isteni természete mellé emberi személyiség nélkül egy teljes emberi természetet, hogy így mindkét létmódnak, az anyaginak és a szelleminek ősmintája lehessen, és így az emberi természetet átmenthesse az örökkévalóságba. Isten teljes lényegével mindenütt jelen van, ahol létezik valami. Jelen van különlegesen az emberben a hit, remény és szeretet által. Jelen van a Szentháromság a megszentelő kegyelem által a megkereszteltekben: Az Atya azzal, hogy gyermekévé fogad a keresztség szentsége révén, a Fiú testvérévé és társörökösévé a megváltás révén, a Szentlélek kegyelemosztó céllal a bérmálás révén. Ez az isteni jelenlét, a gyermekké fogadás, már az ember lelkének a teremtésekor megvalósult a nagy kegyelmi ajándék, a megszentelő kegyelem révén. Az ősszülők a házasságkötésben, az új ember fogantatásában tökéletes eszközei voltak Istennek: „Növekedjetek, szaporodjatok, töltsétek be a földet, hajtsátok uralmatok alá!”. (Vö Ter 1,26-31) Itt teljesült az Atya örök atyaságának titka is, hiszen a szülőknek Ő adja az életszolgálathoz az erőt, és a születő új ember az Ő különös gondoskodásának a tárgya. Ezért szerepelt az ősszülők korában és az ószövetség megkötéséig úgy a családapa, mint a család papja (imakezdő, áldozat bemutató). A zsidóknál a Sínai hegyi szövetségkötéstől kezdve szerepel Izrael népe, mint vallási közösség: fölszentelt papságuk, szentsátoruk, szövetség-ládájuk, szertartásaik, tömjén- és véres áldozataik. Salamon apja kincseiből templomot épít Istennek a Kr.e. első század elején, amelyet az ellenségük (Babilon) 586-ban lerombol. Hetven év múlva, 516-ban szerényebben ugyan, de felépítik a 2. templomot, amelyben a Megváltó is megjelenik negyven naposan, majd 12 éves korától minden húsvéti és más ünnepeken. Ezt, mint az utolsóvacsorán megszüntetett ószövetség szent helyét Isten engedte lerombolni a rómaiaknak Kr.u.70-ben, és azóta nincs új temploma a Jézust Messiásnak el nem fogadó Izraelnek.A Újszövetségben az utolsóvacsorán és a Golgotán elszenvedett kereszthalálában Jézus Teste és vére lett a kereszténység örök áldozata. Eleinte (I-III. század) keresztények lakóházaiban mutatták be a szentmisét. A IV. századtól aztán a XXI. századig világszerte épültek bazilikák, püspöki és plébániai templomok, kápolnák, ahol Isten szent népe összegyűlhetett a jézusi áldozat emlékére bemutatni papjai kezével a napi, főként a vasárnapi szentmiséket. Ezekben őrizzük Jézus Szent Testét az oltárszekrényekben jeléül istenemberi szeretetének, az istenes élet, a hit, a remény és a szeretet forrásának. Sajnos, a volt keresztény országok nagy részében üresek a templomok, és az embertestek, a családok, társadalmak nevezhetők-e Isten templomának?Sajnos, hazánk népe is lassan ébredezik. De örömhír, hogy ébredezik. Van reményünk, hogy nem a páli aggodalom teljesül, miszerint: „Aki Isten templomát lerontja, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, és ti vagytok az”„Viharon , vészen át Íme, felzúg hozzád nyomorunk jajszava: Segítsd meg nemzeted, Háborgó tengerek Csillaga, Mária!” (Ho 290,5)
2014.02.23. vasárnap
Anyaszentegyházunk a mai szentleckében Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből idéz: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? És aki Isten templomát lerontja, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, és ti vagytok az!”(1Kor 3,16-17)
Isten teremtő terveiben az embereket különleges szeretettel vette körül. Bennük látta együttesen megvalósulni a két féle alaptermészetet: az anyagot és a lelket. Bennük akarta megragyogtatni szeretetét, és a soha el nem pusztuló szellemi lélekkel együtt éltetni örökre a pusztulásra ítélt anyagot. Ezért akarta, hogy szellemi szüléssel született Egyszülötte a történelem folyamán vegyen föl isteni Személye alá isteni természete mellé emberi személyiség nélkül egy teljes emberi természetet, hogy így mindkét létmódnak, az anyaginak és a szelleminek ősmintája lehessen, és így az emberi természetet átmenthesse az örökkévalóságba. Isten teljes lényegével mindenütt jelen van, ahol létezik valami. Jelen van különlegesen az emberben a hit, remény és szeretet által. Jelen van a Szentháromság a megszentelő kegyelem által a megkereszteltekben: Az Atya azzal, hogy gyermekévé fogad a keresztség szentsége révén, a Fiú testvérévé és társörökösévé a megváltás révén, a Szentlélek kegyelemosztó céllal a bérmálás révén. Ez az isteni jelenlét, a gyermekké fogadás, már az ember lelkének a teremtésekor megvalósult a nagy kegyelmi ajándék, a megszentelő kegyelem révén. Az ősszülők a házasságkötésben, az új ember fogantatásában tökéletes eszközei voltak Istennek: „Növekedjetek, szaporodjatok, töltsétek be a földet, hajtsátok uralmatok alá!”. (Vö Ter 1,26-31) Itt teljesült az Atya örök atyaságának titka is, hiszen a szülőknek Ő adja az életszolgálathoz az erőt, és a születő új ember az Ő különös gondoskodásának a tárgya. Ezért szerepelt az ősszülők korában és az ószövetség megkötéséig úgy a családapa, mint a család papja (imakezdő, áldozat bemutató). A zsidóknál a Sínai hegyi szövetségkötéstől kezdve szerepel Izrael népe, mint vallási közösség: fölszentelt papságuk, szentsátoruk, szövetség-ládájuk, szertartásaik, tömjén- és véres áldozataik. Salamon apja kincseiből templomot épít Istennek a Kr.e. első század elején, amelyet az ellenségük (Babilon) 586-ban lerombol. Hetven év múlva, 516-ban szerényebben ugyan, de felépítik a 2. templomot, amelyben a Megváltó is megjelenik negyven naposan, majd 12 éves korától minden húsvéti és más ünnepeken. Ezt, mint az utolsóvacsorán megszüntetett ószövetség szent helyét Isten engedte lerombolni a rómaiaknak Kr.u.70-ben, és azóta nincs új temploma a Jézust Messiásnak el nem fogadó Izraelnek.A Újszövetségben az utolsóvacsorán és a Golgotán elszenvedett kereszthalálában Jézus Teste és vére lett a kereszténység örök áldozata. Eleinte (I-III. század) keresztények lakóházaiban mutatták be a szentmisét. A IV. századtól aztán a XXI. századig világszerte épültek bazilikák, püspöki és plébániai templomok, kápolnák, ahol Isten szent népe összegyűlhetett a jézusi áldozat emlékére bemutatni papjai kezével a napi, főként a vasárnapi szentmiséket. Ezekben őrizzük Jézus Szent Testét az oltárszekrényekben jeléül istenemberi szeretetének, az istenes élet, a hit, a remény és a szeretet forrásának. Sajnos, a volt keresztény országok nagy részében üresek a templomok, és az embertestek, a családok, társadalmak nevezhetők-e Isten templomának?Sajnos, hazánk népe is lassan ébredezik. De örömhír, hogy ébredezik. Van reményünk, hogy nem a páli aggodalom teljesül, miszerint: „Aki Isten templomát lerontja, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, és ti vagytok az”„Viharon , vészen át Íme, felzúg hozzád nyomorunk jajszava: Segítsd meg nemzeted, Háborgó tengerek Csillaga, Mária!” (Ho 290,5)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése