Szent Kolumbán apát Utasításaiból
Isten kifürkészhetetlen mélysége
Isten mindenütt jelen van, teljességgel mérhetetlen, s mindenütt a lehető legközelebb van hozzánk, amint saját maga tanúsítja: Közeledő Isten vagyok, mondja, nem távoli Isten (vö. Jer 23, 23). Tehát nem a tőlünk távol maradó Istent keressük, hanem – ha érdemesek vagyunk rá –magunkban is hordozzuk őt. Bennünk lakik, mint a lélek a testben, feltéve, ha élő tagjai vagyunk; feltéve, ha meghaltunk a bűnnek. Ekkor tényleg bennünk lakik ő, aki ezt mondta: Bennük fogok lakni, és közöttük fogok járni (vö. Lev 26, 12). Ha pedig méltók vagyunk arra, hogy ő bennünk legyen, akkor igazán ő éltet bennünket, mint eleven tagjait, ahogy az Apostol mondja: Benne élünk, mozgunk és vagyunk (ApCsel 17, 28]. Ki kutatta át a Magasságbelit kimondhatatlan és felfoghatatlan lényegében? Ki fürkészte ki Isten mélységeit? Ki dicsekedhet azzal, hogy ismeri a végtelen Istent, aki mindent betölt és körülvesz, aki mindent áthat, de mindent felülmúl, mindent magába foglal, és őt semmi sem képes magába fogadni? Ki ismeri őt, akit senki sem látott úgy, ahogy van? (vö. 1 Jn 4, 12). Senki se képzelje magáról tehát, hogy megismerheti Isten kifürkészhetetlen titkait, hogy mi az, hogyan van, és kicsoda ő. Ezek kimondhatatlanok, kifürkészhetetlenek és átláthatatlanok. Csak egyszerűen, de erősen hidd, hogy az Isten így van, így lesz, ahogyan volt, mivel változhatatlan az Isten. Kicsoda tehát az Isten? Atya, Fiú és Szentlélek, egyetlen Isten. Többet ne akarj tudni Istenről, mert aki nagy mélységeket akar ismerni, annak előbb a dolgok természetét kellene ismernie. A Szentháromság ismeretét méltán hasonlítják a tenger mélységeihez, a Prédikátor e szavai szerint: Felette mély az, ki tudná azt megismerni (vö. Préd 7, 24). Mert amint a tenger mélysége el van rejtve az emberi tekintetek elől, úgy a Szentháromság isteni mivolta az emberi érzékek számára felfoghatatlan. Ezért ha valaki – úgymond – tudni akarja azt, amit hinnie kell, ne gondolja, hogy majd jobban megért valamit, ha beszél róla, mintha hittel elfogadja: az isteni bölcsesség ugyanis, amit megismerni vágyott az ember, még jobban távol lesz tőle, mint előzőleg volt. A legmagasabb tudást tehát ne vitákban keresd, hanem az erkölcsi tökéletességedben; ne nyelvvel keresd, hanem a szív egyszerűségéből jövő hittel, ami nem a tudós hitetlenség magyarázkodásából alakul ki. Ha tehát értekezésekkel keresed a kimondhatatlant, távolabb kerül tőled(Préd 7, 23), mint előbb volt: de ha hittel keresed, akkor ott áll a bölcsesség, ahol a tartózkodási helye van, a kapuknál, és ahol működik, ott legalább részben látható. De valójában már akkor is eléri az ember valamennyire, amikor a láthatatlant megfoghatatanként hiszi; hinnünk kell, hogy Isten a maga mivoltában láthatatlan, jóllehet e világban a szív bizonyos mértékben meg tudja őt látni.
Isten kifürkészhetetlen mélysége
Isten mindenütt jelen van, teljességgel mérhetetlen, s mindenütt a lehető legközelebb van hozzánk, amint saját maga tanúsítja: Közeledő Isten vagyok, mondja, nem távoli Isten (vö. Jer 23, 23). Tehát nem a tőlünk távol maradó Istent keressük, hanem – ha érdemesek vagyunk rá –magunkban is hordozzuk őt. Bennünk lakik, mint a lélek a testben, feltéve, ha élő tagjai vagyunk; feltéve, ha meghaltunk a bűnnek. Ekkor tényleg bennünk lakik ő, aki ezt mondta: Bennük fogok lakni, és közöttük fogok járni (vö. Lev 26, 12). Ha pedig méltók vagyunk arra, hogy ő bennünk legyen, akkor igazán ő éltet bennünket, mint eleven tagjait, ahogy az Apostol mondja: Benne élünk, mozgunk és vagyunk (ApCsel 17, 28]. Ki kutatta át a Magasságbelit kimondhatatlan és felfoghatatlan lényegében? Ki fürkészte ki Isten mélységeit? Ki dicsekedhet azzal, hogy ismeri a végtelen Istent, aki mindent betölt és körülvesz, aki mindent áthat, de mindent felülmúl, mindent magába foglal, és őt semmi sem képes magába fogadni? Ki ismeri őt, akit senki sem látott úgy, ahogy van? (vö. 1 Jn 4, 12). Senki se képzelje magáról tehát, hogy megismerheti Isten kifürkészhetetlen titkait, hogy mi az, hogyan van, és kicsoda ő. Ezek kimondhatatlanok, kifürkészhetetlenek és átláthatatlanok. Csak egyszerűen, de erősen hidd, hogy az Isten így van, így lesz, ahogyan volt, mivel változhatatlan az Isten. Kicsoda tehát az Isten? Atya, Fiú és Szentlélek, egyetlen Isten. Többet ne akarj tudni Istenről, mert aki nagy mélységeket akar ismerni, annak előbb a dolgok természetét kellene ismernie. A Szentháromság ismeretét méltán hasonlítják a tenger mélységeihez, a Prédikátor e szavai szerint: Felette mély az, ki tudná azt megismerni (vö. Préd 7, 24). Mert amint a tenger mélysége el van rejtve az emberi tekintetek elől, úgy a Szentháromság isteni mivolta az emberi érzékek számára felfoghatatlan. Ezért ha valaki – úgymond – tudni akarja azt, amit hinnie kell, ne gondolja, hogy majd jobban megért valamit, ha beszél róla, mintha hittel elfogadja: az isteni bölcsesség ugyanis, amit megismerni vágyott az ember, még jobban távol lesz tőle, mint előzőleg volt. A legmagasabb tudást tehát ne vitákban keresd, hanem az erkölcsi tökéletességedben; ne nyelvvel keresd, hanem a szív egyszerűségéből jövő hittel, ami nem a tudós hitetlenség magyarázkodásából alakul ki. Ha tehát értekezésekkel keresed a kimondhatatlant, távolabb kerül tőled(Préd 7, 23), mint előbb volt: de ha hittel keresed, akkor ott áll a bölcsesség, ahol a tartózkodási helye van, a kapuknál, és ahol működik, ott legalább részben látható. De valójában már akkor is eléri az ember valamennyire, amikor a láthatatlant megfoghatatanként hiszi; hinnünk kell, hogy Isten a maga mivoltában láthatatlan, jóllehet e világban a szív bizonyos mértékben meg tudja őt látni.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése