2014. március 1., szombat

Zsolozsma 56.



Szent Gergely agrigentumi püspöknek a Prédikátor könyvéhez írt magyarázatából

Közeledjetek az Úrhoz, és megvilágosodtok

Édes a fény (Préd 11, 7), jegyzi meg a Prédikátor, és a szemnek olyan jó érzés ebbe a napba beletekintenie. Ha valaki kioltaná ezt a fényt, alaktalanná szürkülne a világ, és élettelenségbe zuhanna az élet. Ezért ír így Isten titkainak nagy szemlélője, a kezdetre visszatekintő Mózes: Isten látta, hogy a világosság jó (Ter 1, 3). De most inkább arra a nagy, igaz és örök világosságra kell gondolnunk, amely minden embert megvilágosít(Jn 1, 9), Krisztus Urunkra, a világ fenntartójára és megváltójára, aki emberré lett, és vállalta az embersorsot minden szenvedésével, s akiről Dávid próféta így énekel: Énekeljetek Istennek, zsoltárt zengjetek nevének, készítsetek utat neki, aki a felhő fölött vonul, mert „az Úr” az ő neve; örvendezzetek színe előtt (Zsolt 67, 5) Édesnek nevezte ezt a fényt, és jó érzésnek jelezte e dicsőség napjának a szemlélését, már tudniillik előre arról szólva, aki Isten létére emberi testet vett magára, és azt mondotta: Én vagyok a világ világossága; aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága (Jn 8, 12). És egy másik helyen: Ez az ítélet: a világosság a világba jött (Jn 3, 19). Ezért tehát ez a nap, amelyet testi szemünkkel szemlélünk, az igazság Napját jelzi előre. Ez valóban a legédesebb fény lett mindazok számára, akik méltók lehettek arra, hogy tőle tanuljanak, és akik őt saját szemükkel csak egy köztük élő és velük levő embernek látták, jóllehet nem olyan ember volt, mint a többi. Mert ő igaz Isten is volt, és ezért tudta megvalósítani, hogy a vakok lássanak, a sánták járjanak, a süketek halljanak, és megtisztította a leprásokat, s egyetlen szavával életre keltette a holtakat. Hiszen most is az élet legédesebb gyönyörűsége, ha lelki szemünkkel rátekintünk, tiszta és isteni szépségében elmerülünk, és róla elmélkedünk. Hiszen abból a tényből, hogy közösségbe lépett velünk, és felvette a mi emberi természetünket, mi is megvilágosodunk, lelkiekben gazdagodunk, öröm tölti el a lelkünket, életszentségre jutunk, értelmünk világossága felfokozódik, s végül mennyei ujjongással töltekezünk, s mindez megaranyozza életünk minden hétköznapját is. A bölcsen gondolkodó szent író ezért írta: Ha sok évig él is az ember, örüljön mindegyiknek (Préd 11, 8). Mert azok számára, akik őt szemlélik, minden öröm forrása csak az igazság Napja. Erről mondja Dávid próféta: Ujjonganak Isten előtt az igazak, elragadtatással ünnepelnek (Zsolt 67, 4); majd ismét: Örvendjetek, igazak, az Úrban, a szentekhez dicséret illik (Zsolt 32, 1).


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése