2014. február 28., péntek

Zsolozsma 55.



Szent Gergely agrigentumi püspöknek A Prédikátor könyvéhez írt magyarázatából

Örvendezzék lelkem az Úrban!

„Rajta, edd vidáman kenyeredet, és idd jókedvűen a borodat! Mert kezdettől fogva tetszik az Istennek, ha így teszel” (Préd 9,7)Ha a fenti igéket első hallásra és egyszerű értelemben akarnánk kifejteni, semmiképp sem tévedünk, ha azt mondjuk: Úgy látszik, a szent író arra akar bölcsen buzdítani bennünket, hogy szeressük az egyszerű életmódot, és ragaszkodjunk rendíthetetlenül az Istenbe vetett őszinte gyermeki hit tanításához, és akkor esszük örömmel kenyerünket, és isszuk jókedvvel borunkat. Buzdít, hogy le ne alacsonyítsuk magunkat gonosz beszéddel, és ne vetemedjünk semmiféle cselvetésre, ha nem inkább mindig egyenes lelkűen gondolkozzunk, és – amennyire tőlünk telik – siessünk a rászorulók és koldusok segítségére az irgalmasság és a nagylelkűség gyakorlásával; legfőképpen pedig azzal foglalkozzunk, és azt tegyük meg készségesen, ami az Isten előtt is tetsző. De a fentiek elmélyülő magyarázata még magasabb gondolatokra ragad bennünket, és arra tanít, hogy már az égi és misztikus kenyeret szemléljük, amely az égből szállott alá, és életet hozott a világnak: s ugyanígy arra tanít, hogy a lelki bort tiszta szívvel vegyük magunkhoz, azt tudniillik, amely az igazi szőlőtő megsebzett oldalából kicsordult megváltó szenvedése idején. Erről szól üdvösségünk szent evangéliuma: Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, majd szent tanítványaihoz és apostolaihoz így szólt: Vegyétek, és egyétek, ez az én testem, amely értetek adatik a bűnök bocsánatára; hasonlóképp vette a kelyhet is, és így szólt: Igyatok ebből mindnyájan, ez az Újszövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. (vö. Mt 26, 26-28). Akik ugyanis ezt a kenyeret eszik, és ezt a misztikus bort isszák, azok valóban örvendeznek és ujjonganak, és boldogan mondhatják: Örömet adtál szívünkbe (Zsolt4,7). Továbbá úgy gondolom, hogy erről a kenyérről és borról szól A példabeszédek könyvében is a személyes isteni Bölcsesség, a mi megváltó Krisztusunk, amikor ezt olvassuk: Gyertek, egyetek a kenyeremből, igyatok a borból, amelyet kevertem (Péld 9, 5). Itt már mintegy előre jelzi az Isteni Igéből való titokzatos részesedést. Azok méltók arra, hogy e szavak hozzájuk szóljanak, akiknek a lelki ruhájuk és a világosságban végbevitt cselekedeteik egészen tiszta fényben ragyognak, mint ahogy az Úr is mondja az evangéliumban: Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat (Mt 5, 16). Sőt ezeknek a fején mindig ott csillog az olaj kenete is, tudniillik a Szentléleknek, az igazság Lelkének a kenete, hogy ez megvédje és megmentse őket a bűn minden foltjától. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése