Ökumenikus ima nyolcad 4.

A Krisztus-hívők egységéért


2011. január 16-23


4. nap


Javaink megosztása egységünk jele.


Iz 58, 6-10 „Oszd meg kenyeredet az éhezővel”

Zsolt 37, 1-11 „Bízzál az Úrban és tégy jót”

ApCsel 4, 32-37 „mindenük közös volt.”

Mt 6, 25-34 „keressétek először Isten országát”



Isten az embert közösségi lénynek teremtette. Az első férfit, Ádámot és az első nőt, Évát ő alkotta hibátlannak, egészségesnek, csodálatos értelmi és akarati képességgel. Ádám egyedül volt kis ideig, a javak teljességével rendelkezett. Amikor eléje sorakoztatta a föld összes állatát, tulajdonába adta ünnepélyesen a sivatagban elkészített négy folyó öntözte oázist, egyáltalán nem volt megelégedve a helyzetével. Ezért jegyezte meg, hogy eddigi munkássága tervei megvalósításának csak a kezdete. „Azt mondta továbbá az Úr Isten: Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!” (Ter 2,18) Itt az Úr nyilván nem cselédekre gondolt, akik elvégzik a munkát a szépen kialakított otthonban, az állatok gondozását ellátják, megmunkálják a földet, és akkor a gazda első szava az lesz hozzájuk: Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz! (Lk 17,7) Isten itt a jövendő feleségre gondolt, és a család gyerekeire, akiket el kell tartani, meg kell osztani velük lakást és kenyeret, de ez nem az önkifosztás jele, hanem a szereteté. A téma kijelölői Izajás könyvéből idézik a sokoldalú példákat. A mi szívtelen környezetünk, az utóbbi hatvan év alatt mindent elvevő adóztatók, a maradékot elharácsoló „megszorítók” nem a mi krisztusi köreinkhez tartoznak. Nagyon okosan énekli meg tennivalóinkat a 37. zsoltár: „Ne irigykedj az elvetemültekre, ne féltékenykedj a gonosztevőkre. Mert mint a fű, csakhamar elszáradnak, s elfonnyadnak, mint a zöldellő növény. Bízzál az Úrban s a jót cselekedd, akkor a földön fogsz lakni, és betelsz hűséggel” (Zsolt 37,1-3) Az Apostolok Cselekedeteiben ámulva olvassuk az első keresztényekről: „a hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt”. (ApCsel 4,32) „Nem is volt közöttük senki szűkölködő, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, és az eladott dolgok árát elhozták, és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt”. (34-35) Persze, ezt csak istenes alapon lehet így intézni. A XIX-XX. Században kitalálták ennek istentelen ellentétét: Isten létét letagadták egyesek, bizonyos közösségek nevében mindenkitől mindent elvettek erőszakkal, és a begyűjtött holmit szétosztották a bennfentesek között. Ismét mások más módszerekkel csinálták ugyanezt. A pénz ügyes forgatásával mindenkit kiforgattak mindenéből. Erre adtak neves közgazdászok komoly ellenötletet: Mind a kapitalista, mind a szocialista pénzügyi alapot ki kellene iktatni a gazdaságból, és át kellene térni a római katolikus pápai szociális körlevelek ajánlására. Mert minden eddigi gazdasági rendszer alapja a pénz. A pénz szívtelen, mindent busásan lefölöz, és nem érdekli a pénze vesztett szerencsétlenek sorsa. A katolikus Egyház ajánlata: a gazdaság alapja legyen az ember. Ha bajba kerül, kapjon közösségi segélyt, hogy talpra tudjon állni, aztán dolgozzék és tartsa el családját. Éljen! Urunk, Jézus megadta a keresztény gondolkodás igazi alapját már kétezer éve: „Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél?” (Mt 6,25-26) Az emberek nagy részének nincs komoly istenhite és bizalma, és nem érti, hogy csak az önzetlenül másokért élő embernek van örök, de még földi boldogsága is.