Ökumenikus ima nyolcad 3.

A Krisztus-hívők egységéért


2011. január 16-23


3. nap


Egységben az apostolok tanítása által.



Iz 51, 4-8 „hallgassatok rám nemzetek!”

Zsolt 119, 105-112 „Lábam előtt mécses a te igéd ”

Róm 1, 15-17 „szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni”

Jn 17, 6-19 „Kijelentettem a te nevedet”

Egységben az apostolok tanítása által.


Izajás próféta Júda területén élt és működött a Kr.e. VIII. században. Amikor meghívását kapta, a mennyországi templomba ragadta látomása. Saját szavai szerint megrémült, amikor rádöbbent, hogy ha nem is Isten lényegét látja, de látja azt a ragyogást, amelyet Isten léte árasztott ki a templom Szentek Szentje függönnyel elzárt ablaktalan helyiségében a szövetség szekrényének aranylemeze felett a két kerub szobra között. A mennyei templom mozgó élettel volt tele: Isten trónja előtt repdestek a hat szárnyú szeráfok, állandóan hangzott kiáltásuk egymás felé: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, betölti az egész földet dicsősége!”. (Iz 6,3) Úgy érezte, rengeni kezdenek a templom alapjai, de leginkább saját lelke rendült meg: Ebben a szentséges környezetben van ő is jelen: „Jaj nekem, végem van! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mégis a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim”. (5) Erre várt az egyik szeráf. Csípővassal kezében az oltárhoz repült, felcsípett egy szem parazsat, majd ott termett Izajás mellett. „Hozzáérintette a számhoz,és így szólt: Íme, ez megérintette ajkadat és eltűnt a bűnöd, vétked bocsánatot nyert. Majd hallottam az Úr hangját, amint mondta-. Kit küldjek el, ki megy el nekünk? Ekkor azt mondtam: Íme, itt vagyok, engem küldj!” (7-8) A mennyországi templom ma is ugyanaz. A Szentlélek sem változott, sőt a szeráfok sem. Az imahét mai találkozójára szent szöveget kereső főpapok nem mehetnek a nem létező jeruzsálemi templomba, hanem csak az égi trón elé,ahol újra némi változás van: „Íme, a trón és a négy élőlény között és a vének között a Bárány áll mintegy megölve. Hét szarva és hét szeme (volt), amelyek Istennek az egész földre küldött hét szelleme”. (Jel 5,6) Most már nem a történelem egyéb titkait rejtő hét pecsétes irattekercset kell felnyitnia Bárányunknak, hanem azt a titkot megláttatni velünk, hogy az ezer és az ötszáz éves egyházszakadások sebei hogyan gyógyíthatók? Íme, a keresők a 119. zsoltárban lelték meg a választ: „A te igéd lámpás a lábamnak s ösvényeimnek fényessége. Esküszöm és fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet. Teljes megalázás ért engem, Uram, kelts életre, amint megígérted. Leld, Uram, kedvedet szám önkéntes fogadalmaiban, és végzéseidre taníts meg engem. Életem kezemben hordom szüntelen, de törvényedet el nem felejtem. A bűnösök tőrt vetnek nekem, de rendeleteidtől el nem tévelyedtem. Örökségül nyertem parancsolataidat mindörökké, ezért szívem bennük leli örömét. Törvényeid megtartására hajlítom szívemet mindig és mindörökké”. (Zsolt 119,105-112) Szent Pál is örömmel adja jó tanácsát: „Ezért, ami engem illet, megvan bennem a készség, hogy hirdessem az evangéliumot nektek is, rómaiaknak. Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, mert Isten ereje az mindenkinek az üdvösségre, aki hisz, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek. Mert Isten igazsága nyilvánul meg benne, amely a hitből hitre vezet, amint írva van: Az igaz a hitből él”. (Róm 1,15-17) Végül valóban meg kell szólalnia magának, Urunk Jézusnak a szeretett tanítvány tolmácsolásában: „Megismertettem nevedet az emberekkel, akiket a világból nekem adtál. Ők a tieid voltak, és nekem adtad őket, s ők megtartották a te szavadat. Most már megtudták, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van, mert az igéket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik; ők elfogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem”. (Jn 17,6-8)