2011. január 21., péntek

Évközi második hét péntekje


Évközi második hét péntekje



Római Szent Ágnes vértanú szűz emléknapja


Az ökumenikus ima nyolcad hatodik napja.


Íme, a bölcs szűz, az okos szüzek közül való,

Aki égő lámpával ment Krisztus elé.


Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, te ebben a világban a gyöngéket választod ki arra, hogy megszégyenítsd az erőseket. Segíts kegyelmeddel, hogy mi, akik Szent Ágnes szűz és vértanú égi születésnapját ünnepeljük, példáját követve állhatatosak maradjunk a hitben! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!


Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Et fecit ut essent duodecim cum illo : et ut mitteret eos prædicare.”

„Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét.” Tegnap még a tó partján álltunk hatalmas tömeggel körülvéve, ma pedig már Márk evangélista felrepít bennünket a hegyre, ahol nincs más ebben a jelenetben csak a kiválasztott tizenkettő. Ebből arra is következtethetünk mind ez idáig a konkrét tanítványok igen sokan lehettek, és a könnyebb, ésszerűbb munkaszervezés azt követelte meg, hogy csökkentse le ezt a létszámot és ossza meg a munkát velük, mert különben minden ereje elfogy, és egyszerűen a tömeg elnyeli, ahelyett, hogy valódi Megváltást tudjon adni az embereknek. Így a mai evangéliumi szakaszban a tizenkét apostol ünnepélyes meghívásának lehetünk tanúi. A szövegben szereplő hegy megnevezés nélkül is az ószövetségi Sinai-hegyre emlékeztet, ahol a tizenkét törzsből megalakult a kiválasztott nép, az Isten népe. Jézus Krisztus nem akart ekkor már tömeget, sok követőt maga körül, csak azokat, akik legközelebb álltak hozzá, így őket hívja magával fel a hegyre az imádkozás helyére. Ezzel az ünnepélyes lélekkel járjunk mi is fel minden szentmisére a mi Klastrom-hegyünkre, ennek az apostoli meghívásnak eleget téve. Tanítványnak elég a tizenkettő, mert ennyivel sokkal könnyebb a kommunikáció, a tanítás, és könnyebb őket küldetéssel is megbízni. Itt a hegyen, a kiválasztáskor Jézus Krisztus nem köntörfalazik, nem példabeszédekben szól hozzájuk, hanem egyenesen és nyíltan rájuk bízza művének folytatását. Az őskeresztény közösségek úgy értették az apostolok küldetését, hogy Igehirdetésükkel Istennek egy új népet gyűjtsenek össze, és ezt a népet a Jézus Krisztustól kapott hatalommal vezessék is tovább az ő második eljöveteléig. Egyben olyan hatalmat is adott nekik, amellyel gyógyíthattak, ördögöt űzhettek, bűnöket bocsáthattak meg. Az újnép már az újszövetség népe, nem rokonsági alapon szerveződik, hanem a hit, a remény, és a szeretet közös megvallása mentén. Itt a hegyen tudatja a kiválasztott apostolaival, hogy az ószövetségnek vége, mert a zsidó nép elbukott, nem tudta betartani a Mennyei Atyával kötött esküjét. Ezért kell az újszövetséget létrehozni, a Bárány vérével megpecsételni, és a Szent Egyházat az apostolok irányításával lerakni, majd erre a szilárd kősziklára felépíteni és fenntartani az idők végezetéig. Ez a feladat minden egyes egyházközösségre vonatkozik, mert mindegyik egy-egy tégla ebben a hatalmas és szent épületben. Krisztusban szeretett Testvéreim a mi téglánk talán még ennél is fontosabb, mert a hely évezredek óta szent hely, annyira, hogy erről soha nem feledkezhetünk meg egy pillanatra sem, annyira, hogy itt megjelent, a mi Urunk, Jézus Krisztus Szent Vére és térben-időben elmozdulva bebizonyította, hogy eredetétől fogva léte örök, kitörölhetetlen az ember történelméből. Ma sok vezető ember, politikus és gazdasági szakértő igyekszik ezt megtenni és az embert, az emberiséget nem a hit, hanem a pénzügyi számítás útjára vezetni. Tudnunk kell, hogy itt számítása egyedül Istennek lehet, mert ő a Teremtő, és az ember a teremtett nem pedig fordítva. Amikor Kr.u. 70-ben Márk megírta evangéliumát, Jézus első tanítványainak nagy része már nem volt jelen a keresztény közösség vezetésében. Ebben a részben, ahol a tizenkét apostol kiválasztása történik, Márk korának keresztényei számára a tanítványi mivolt két fontos elemét hangsúlyozza: "Jézussal lenni" és általa "nevet kapni". Mert nevet mi is kaptunk a keresztségben és ez a név egész életünkre kötelez bennünket. E néven választ ki mindegyikünket, hogy vele tartsunk, és hirdessük az Ő Igéjét. Ez egy olyan ajándék, amelyért minden este imádkozhatunk és kérhetjük névadó védőszentünket, hogy közbenjárására óvjon meg bennünket minden ártalomtól legyen az testi, vagy lelki betegség. A névnapi ajándékok között az elképzelhető legnagyobb és legértékesebb: maga a személy. Minden tárgyi forma csak a személyre utalóként, a személyt helyettesítőként jöhet szóba. A Jézus Krisztus által életre keltett újszövetséggel is igaz e megállapítás. E szövetségben e névvel szerepelünk mindörökre. Az örök Főpap legnagyobb ajándéka annak a kegyelemnek a kiárasztása, melynek segítségével szívünkbe és elménkbe vési a törvényét, a szeretett törvényét. Legbensőbb mélyünkbe kapjuk az istenismeret tiszta fényét, onnét táplálkozhat minden imánk és szabad tettünk. Életbe lép az új és örök szövetség, amelynek haszonélvezőiként valóban Isten kiválasztott népe leszünk. Éljünk bárhol a Földön, bármely időben és korban, minden szentmisénk ünnep: az Isten új, örök szövetséget kötött népének ünnepe. A keresztény tanítványi mivolt itt kiemelt alkotó eleme az, hogy Krisztus "társai" vagyunk. Jézus "tanítványának" lenni annyit jelent, mint "tanulónak" lenni, és ahhoz, hogy tanulhassunk tőle, szükséges, hogy vele legyünk. Az evangélium elbeszélésében ettől a ponttól kezdve Jézus közvetlenül maga mellett fogja tartani tizenkét apostolát. Megtanulják tőle Isten országának titkait. Felfedezik majd útjának nehézségeit is. Az a tény, hogy Márk Jézusa a tizenkét apostolt a hegyen választja ki, nem csak a pillanat komolyságát jelzi, hanem előre is mutat az evangélium azon jeleneteire, amikor a tanítványok más hegytetőkön lesznek együtt Jézussal, például, hogy szemtanúi legyenek színeváltozásának, és hogy lássák Jézus halálküzdelmét az Olajfák hegyén. Márk arra kéri olvasóit, hogy legyenek Jézussal és tanuljanak tőle a titokzatos ragyogás és a fájdalmas szenvedés megtapasztalásában. Testvéreim nekünk is meg van a magunk hegye, a Klastrom-hegy, ahol közel lehetünk ehhez a tanítványi léthez, éljünk ezzel a lehetőséggel, mert soha vissza nem térő alkalom arra, hogy előkészítsük eljövendő életünket a Mennyei országban. „Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az Igét.” Mi ne tizenharmadikok akarjunk lenni, hanem azok, akik a megüresedett tizenkettedik helyre kerülnek a Feltámadás után.


Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, a te isteni adományoddal erősítettél meg minket. Add, hogy Szent Ágnes szűz és vértanú példáját követve Jézus szenvedését hordozzuk halandó testünkben, és minden igyekezetünkkel hozzád ragaszkodjunk. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése