Évközi második hét szerdája

Évközi második hét szerdája

Noricumi Szent Szeverin hittérítő szerzetes emléknapja

Az ökumenikus ima nyolcad negyedik napja

Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet,

És enyéim is ismernek engem,

Mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát.

Életemet adom juhaimért – mondja az Úr.

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, te összegyűjtöd, ami szétszóródott, és az egybegyűlt nyájat védelmezed. Tekints jóságosan azokra, akiket az egy keresztség megszentelt, hogy a hit teljességében és a szeretet kötelékében is eggyé váljanak. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Licet sabbatis benefacere, an male?”

(Márk 3, 4b.)

„Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni?” Teszi fel a kérdést egy szombati napon a kafarnaumi zsinagógában. Mint jól tudjuk az ószövetségi zsidó nép a szombatot teljes munkaszüneti napnak, teljes főünnepnek tartotta, akár csak mi újszövetségi hívek a vasárnapot. Alapvető különbség van azonban mégis a két ünnep, a két pihenő nap megtartása között. Az evangéliumi szakaszból jól ismerhetjük a történetet. A hívő zsidó emberek szombaton mind a zsinagógában gyülekeztek, hogy hálát adjanak az Úrnak. A farizeusok, az Írástudók és minden Heródes-párti ember ugyanúgy ott volt a templomukban, ahogyan ott voltak a zsidó nép egyszerű, munkás hívei, sőt még a betegek és a bénák is, akik azért némiképpen mozogni tudtak. Talán ezen alkalomból még többen voltak, mint máskor, hiszen jól tudták, hogy a Názáreti ács fiai is ott lesz szombaton a zsinagógában. Gyógyításainak, csodatetteinek ekkor már se szeri-se száma nem volt, így hát joggal bízhattak abban a betegségtől szenvedő emberek, hogy talán éppen ma találkoznak vele, talán éppen ma fogja őket megszabadítani kínjaiktól, fájdalmaiktól. Tudták ők mind, hogy szombaton az ószövetségi írás szavai szigorú betartása esetén nem tehet semmit, még a halálos beteg emberért sem. Ezt tudták pontosan irigyei, ellenfelei is és várva várták az alkalmat, hogy valamibe belekapaszkodhassanak Jézus Krisztussal szemben, hiszen eddig mindig alul maradtak vele szemben, bár hogyan is próbálták kérdéseikkel tőrbe csalni. A mi Urunk, Jézus Krisztus is pontosan érezte, hogy csapda van számára előkészítve a zsinagógában. Látta, és érezte, hogy minden szempár és minden fül őrá szegeződik és a tétován, félrehúzódva álló béna kezű emberre. Talán még fokozta is a meglepetésüket, amikor Jézus Krisztus minden bevezető, minden körültekintés nélkül egyenesen a béna kezű emberhez intézte szavait és a figyelem középpontjába helyezte azt. A teremben több százan lélegzetüket is elfojtva figyelték a fejleményeket. A kínos csöndet, a Mester szavai törték meg, ahogy egyenesen mindenkinek feltette a kérdést, amire olyan kíváncsiak voltak ellenségei. „Szabad-e szombaton, jót vagy rosszat tenni?” A kérdések után biztosan még egy percet is várt, hátha valaki megmeri törni a feszült csendet, és őszintén elmeri mondani a véleményét. Sajnos szomorúan tapasztalta, hogy a farizeusok, az írástudók jelenléte miatt senki sem mert, lelkiismeretének hangot adni, és ezzel az oktalan, embertelen törvénnyel szembeszállni. És ekkor olyan példát statuált mindenki előtt, jól láthatóan és jól érthetően, hogy később még véletlenül se érthesse azt senki félre, hanem egyszer s mindenkorra, mindenki vegye tudomásul, hogy a szeretet, a segítőkészség, az emberi élet és egészség mindennél fontosabb a Mindenható Atya Isten számára, így Jézus Krisztus számára is, akkor pedig ez nem lehet másként az emberek számára sem. A Jézus Krisztus ellen formálódó zsidó szövetség, lehet, hogy éppen ettől a cselekedettől forrt véglegesen egybe, és jutatta poharukba az utolsó cseppet, ahonnan már nem volt visszaút. Végleg elhatározták, hogy ennek az embernek, aki minden és mindenki fölé helyezi magát pusztulnia kell. Feltehetjük mi is kedves Testvéreim a kérdést magunknak, vajon milyen lenne a világunk, ha bizonyos dolgokat csak bizonyos napokon végezhetnénk máskor pedig nem. Ezek az ostoba emberi korlátozások csak arra voltak jók, hogy életben tartsanak egy olyan kasztot, egy olyan rendet, amelynek nem volt már jövője, mert csak élősködött embertársaik nyakán. Emiatt ma is Jézus Krisztus szemben áll minden emberi elnyomó hatalommal, amely valamilyen koholt ürügy alapján igyekszik magát mások fölé helyezni. Ezért a szombati gyógyítás miatt kétezer éve vesztésre áll az Úr ügye. Viszont kétezer éve győzedelmeskedik is nap-nap után a feltámadt Jézus Krisztus, mert fellépésével eltörölt fölöttünk minden gonosz, rosszindulatú emberi hatalmat. Annyi jóság, annyi kultúra és szolgálat után még mindig rendszeresen tanácsot tart a világ egy erős akarattal bíró része, hogy nemcsak Jézus Krisztus ügyét, hanem a katolikus Egyházat is, hogyan tehetné tönkre. A zsidó pénzügyi oligarchia, a farizeusi lelkületű emberek ma is vezető szerepben vannak, ma is éppúgy Jézus Krisztus megfeszítésére törekednek, mint egykoron. Évtizedeken keresztül propagandisták fogtak össze bürokratákkal és fegyveresekkel, hogy elhallgattassák az Örömhírt, tönkretegyék annak hirdetőit. Templomok, hittanórák, ifjúsági csoportok megfigyelése, szülök megfélemlítése, zarándokok és táborozok zaklatása. Ezek még az elmúlt időkben is mindennapos módszerek voltak. Amikor pedig már látva, hogy erővel semmire sem mennek, egyszerűen reklámjaikkal, hamis életeszményeikkel kimossák az egyszerű emberek, a beteg és béna kezű emberek eszéből és lelkéből a krisztusi hitet. Céljuk ma, hogy ne csak szombaton ne segítsünk embertársainknak, hanem a hét egyik napján, hogy az önzés jusson el olyan szintre, hogy már közösséget se lehessen alkotni, mert így akkor minden embert perifériára lehet szorítani. Azonban az Úr nemcsak erősíti és támogatja Egyházát, hanem egyenesen benne él. Egy vele! Test a testben, vér a vérben, lélek a lélekben! A krisztusi test mindaddig szolgál, él és hordozza az élet jeleit, amíg a Feltámadott vele van. Nemcsak hétfőn, nemcsak vasárnap, és nemcsak szombaton, hanem minden nap, amíg a világ-világ, vagyis a világ végezetéig. Most Krisztusban szeretet Testvéreim mi is nézzünk körül magunk körül, és gondoljuk végig tettünk-e a mai napon jót vagy rosszat, akár szombat, akár vasárnap, akár szerda van ma? A jót tenni nem nap kérdése, vagy dátum kérdése, hanem emberi, erkölcsi kötelességünk nemcsak hogy szombaton, nemcsak akkor, amikor az nekünk alkalmas, hanem leginkább akkor, amikor arra rászorul egyik szükséget szenvedő embertársunk!

Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, add, hogy ez a szentáldozás, amely előre jelzi a hívek egymásra találását tebenned, valósítsa meg Egyházad teljes egységét. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!