Évközi második vasárnap

Évközi második vasárnap

I. Szent Marcelliusz pápa emléknapja

Az Ökumenikus ima nyolcad első napja

Az egész föld téged imádjon és magasztaljon,

Istenünk, nevedet énekkel dicsérje,

Fölséges Urunk!

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, te kormányzod a mennyet és a földet hallgasd meg néped esdeklő imáját, és adj békét napjainkban! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Et ego vidi : et testimonium perhibui quia hic est Filius Dei.”

(János 1, 34.)

„Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!” Hangzik fel a mai evangéliumi szakasz végén Keresztelő Szent János határozott, kétséget nem hagyó kijelentése. Mit jelent ez a kijelentés a mai korban, a mai ember számára? Éppen ma, amikor évről évre most már hagyományként megrendezésre kerül az Ökumenikus ima nyolcad ebben az időszakban. Azaz ökumenikus összefogás, amely azokat a keresztény híveket fogja össze közös imákba, közös ünneplésbe, akik elfogadták, elfogadják és hirdetik, amit Keresztelő Szent János a mai evangéliumi szakasz végén állított. Jézus Krisztus, „…hogy ő az Isten Fia!” Ennek a ma kezdődő ima nyolcadnak a lényege, hogy össze fogja a keresztényeket és egy egységbe igyekezze terelni azt a nyájat, amely egykor sokfelé vált, de a gyökerei, az ősei, a hite, a hitvallása mindig ugyanaz maradt, eltérő úton haladva. Idei mottója ennek a nyolcadnak a következő: „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” (ApCsel 2, 42.) Nálunk Bátán mondhatom nyugodtan ez az összefogás elég gyerek cipőben jár. A hit válsága nem csak a római katolikus egyház tagjait ritkította meg, de nem kímélte a református és az evangélikus egyházat sem. Bátán a hagyomány szerint az úgynevezett „alszög” nevezetesen református hitű emberek csoportja élt, és nagyon sokáig még csak nem is házasodtak a két keresztény felekezet hívei egymással. Az idők során ez a távolság egyre csökkent, és ma, a mai időkben a közös nehézségek, a közös problémák szinte teljesen eltüntették a még meglévő különbségeket. Reformátusok járnak, katolikus misékre, és katolikusok vesznek részt református istentiszteleteken. Együtt hallgattunk koncertet a Bátai Református Templom felújítására. Az ökumenikus mozgalom jelképe egy hajó, amely pontosan, és élethűen jelképezi a valóságot, mi mind keresztények egy hajóban evezünk. Sajnos a református egyházközségnek sincsen saját lelkipásztora, de a nem régiben Bátaszékre kinevezett fiatal lelkipásztor láthatóan igyekszik a Bátai református híveket is Jézus módjára visszahívni a hit útjára. Reméljük, hogy az ima nyolcadon túl is megtaláljuk a közös pontokat, a közös elképzeléseket és egymást erősítve tudjuk nyájainkat a Jézus Krisztusi úton tartani, vezetni. Ehhez igen nagy szükségünk van Testvéreim Keresztelő Szent János ma felhangzó tanúságtételére! Ő, aki a két szövetség, az Ószövetség és az Újszövetség határán álló próféta, ő tanúskodik számunkra leghitelesebben Jézus Krisztusról. Ki ez az ember, aki bemutatja az Isten Bárányát? Hihető-e amit róla mond? Amennyiben elfogadjuk a születését hírül adó angyal jellemzését, akkor személye vitán felül áll, akkor az ő személye a lehető leghitelesebb, pedig emberi anya, és emberi apa gyermeke. „Mert nagy az Úr előtt és betelik Szentlélekkel. Sokakat fog az Úrhoz téríteni és bölcsességére fordítani” Tehát egy remek ember áll a bemutatott személy mögött. Ennek – „a remek ember szól egy kiválóról” – egy szép példáját jeleníti meg két hazánktól elszakadt magyar tudós kapcsolata. Wigner Jenő Nobel-díjas atomfizikus így nyilatkozik Neumann Jánosról, a számítógép atyjáról: „Zseniális ember volt. Együtt jártam vele a Fasori Evangélikus Gimnáziumba. Ismertem Einsteint, és Heisenberg a jó barátom volt, de nem ismerek senkit, aki oly gyors, oly éles eszű lett volna, mint ő. Ezt nagyon komolyan mondom, és meg is mondom mindenkinek.” Mennyit számít ennek a magyar tudósnak a véleménye kérdezhetjük? Annyit, amennyit ő maga ér. Amennyire ő maga kiváló ember. Íme, a bizonyíték. Wigner az első atommagreakció-kísérlet után ezt jegyzi fel: „Megittunk egy pohár bort arra, hogy a magreakció az emberiség életét kellemesebbé és boldogabbá tegye. Mert tudtuk, hogy minden találmány – az atom is – kétfélére alkalmas. Nemcsak jóra, rosszra is. Azt remélem, hogy egy olyan korba fogunk lépni, amelyben minél több lehetőség lesz az értelem, az érzelmi élet és a boldogság fokozására.”

Valóban, egy remek ember szól egy kiválóról. Tehát a tanúságtétele érvényes.

Isten létéről, jelenlétéről és tevékenységéről szól a keresztény lét. Tanúságtevő életünk ennyiben hasonlít a Keresztelőhöz. Állásfoglalásaink, tetteink, emberi kapcsolataink mind-mind sajátságos erővel bírnak. A Szentlélek pecsételt le, és egyben küld is, hogy általunk egy igazságosabb és testvériesebb világ jöjjön létre. Krisztust követő életünknek csak a forrása a liturgia. A szentmisén való részvételünk a tanúságtételnek csak az egyik formája a sok közül. A magunkhoz vett krisztusi táplálék erejéből az közösség életét kell tisztábbá, igazabbá tenni. Mintegy átitatni az evangéliummal a köznapokat. Tanúságot tenni, átitatni pedig csak az képes, aki maga is telítődött az igazsággal. A megszentelődött élet csak úgy hajtja, szinte űzi őt. Aki nem csak tanulta, vagy tapasztalta, hanem naponta éli az életet Krisztussal. Az ő számára a hit, a szó és a megélt élet fedik egymást. Nem kell vigyázni a szavaira, mert az igazságban él. Ő az, aki egész lényével tud szeretni.

Igaz ugyan, hogy időről-időre felüti a fejét a privatizált hit kísértése. Ez be akarja préselni Istent a templomba, a szeretetet az érzelmek körébe, az erkölcsöt pedig a magánszférába. Elfogadhatatlan. A hit nem magánügy, a kereszténység erkölcsöt formáló tény. Isten pedig minden cselekvés és etikai norma alapja. A hívőknek erről tanúságot kell tenniük! Szinte kötelez az erre felhívó erő, a Lélek, aki megtanít és eszünkbe juttat mindent. (János 14, 26.) Állandó jelenlétében nap, mint nap szól a küldetés szava: „Tanúim lesztek.”

Kedves Testvéreim imádkozzunk hát és legyünk tanúi a keresztényi összefogásnak, hirdessük Keresztelő Szent Jánossal együtt: „Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”

Imádkozzunk:

Istenünk, áraszd szívünkbe szereteted Szentlelkét, hogy minket, akiket egyazon mennyei kenyérrel tápláltál, egyazon szeretet kapcsoljon össze. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!