2018. augusztus 2., csütörtök

Évközi tizenhetedik hét csütörtökje



Évközi tizenhetedik hét csütörtökje


Az Isten országáról szóló példabeszédek sorozatát a halászhálóról szóló példázat zárja. Mondanivalójában hasonló a jó magról és a konkolyról szóló példázathoz. Ennél a példánál is arról van szó, hogy a krisztusi közösségben jók és rosszak egyaránt élnek, akiket majd Isten az utolsó ítéleten fog egymástól elválasztani. Isten tehát senkit nem zár ki országából, mindenki meghívást kap, és majd az idők végén derül ki, hogy ki élt helyesen ezzel a lehetőséggel.
Mind a hét példabeszéd közös vonása az egyetemesség, a mindenkihez szóló üzenet és meghívás. Isten minden embernek felajánlja kegyelmét, felajánlja, hogy szeretetében éljen. Parancsai által Isten kijelöli, pontosan megmutatja az utat, amelyen eljuthatunk hozzá, és megad minden kegyelmi segítséget, hogy ezen az úton valóban eljussunk hozzá. Érdemes újra és újra elolvasnunk ezeket a példabeszédeket, hiszen megerősítenek bennünket az üdvösségre való törekvésben. Érdemes időnként megvizsgálnunk életünket, hogy az valóban Krisztus tanításának megfelelő-e. A végső ítéletet, amely majd a jövőben bekövetkezik, azért érdemes szem előtt tartanunk, hogy a jelenben távol tartsuk magunkat a rossztól és igyekezzünk jócselekedetekkel érdemeket szerezni. Isten országának titkát megérteni és befogadni mindennél értékesebb kincs a számunkra!

Imádság

Ó Jézus, te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel felajánlod szavadat és tanításodat. Ahogy a magvető nem tesz különbséget a földre vonatkozóan, hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed tanításod a gazdaghoz, a szegényhez, a bölcshöz, a tudatlanhoz, a buzgóhoz, a lustához, a bátorhoz és a gonoszhoz. Megkülönböztetés nélkül beszélsz mindenkihez. Add, Uram, hogy tanításodat figyelemmel hallgassam és állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése