2018. július 30., hétfő

Évközi tizenhetedik hét hétfője



Évközi tizenhetedik hét hétfője


A harmadik és a negyedik hasonlatot olvassuk a mai evangéliumban abból a példabeszéd sorozatból, amelyben Jézus az Isten országát mutatja be. Az első kettő arról szólt, hogy miként kell az embernek fogadni a tanítást és mit kell tennie annak érdekében, hogy bőséges termést hozzon. A két újabb példa, amely a mustármagról és a kovászról szól, az Isten országának növekedését szemlélteti. A kezdetben nagyon kicsiny mustármag hatalmas fává növekszik, a kevéske élesztő pedig képes megkeleszteni az egész tésztát.
Máté evangélista nem közli a két példabeszéd magyarázatát, de főként az előzmények ismeretében könnyű azt kitalálnunk. Jézus meghirdeti Isten országát, amely a kezdeti időben kicsiny, de idővel egyre több ember csatlakozik hozzá. Ebből a szempontból a hasonlat bátorítást és bíztatást jelent a tanítványok számára, hiszen előrevetíti a jövőt, az egyre növekvő krisztusi közösséget. A hasonlat ugyanakkor figyelmeztetés is azok számára, akik azonnali eredményt várnak. Az igehirdetőket és az egyházi szolgálattevőket is megkísérti időnként az a gondolat, hogy munkájuk gyümölcsét le is szeretnék aratni. Nekik szól a következő üzenet: egyrészt a növekedéshez idő kell, tehát türelmetlenségük teljesen felesleges, másrészt ők csupán a vetésre, az igehirdetésre kaptak megbízást és nem az aratásra, a termés begyűjtésére.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközeiül gyarló embereket választván, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése