Húsvét hatodik hetének keddje

Húsvét hatodik hetének keddje

A Szentlélek megígérése után Jézus beszédének hangulata ismét a búcsúzás felé hajlik. Jézus tudja, hogy nem maradhat személyesen itt ebben a világban. Az Atyától jött el, az ő küldötteként tevékenykedett, tehát földi küldetése azzal fog befejeződni, lezárulni, hogy visszatér az Atyához. Az elmenetelében, távozásában nem azt kell látnunk, hogy nincs többé köztünk személyesen, hanem azt, hogy hazatért, visszatért a mennyei Atyához. A tanítványok még nem értik egészen, hogy mire gondol, amikor elmenetelről beszél, de nem is kérdezik őt erről. Ők inkább átengedik magukat a távozás miatti pillanatnyi szomorúságnak és nem gondolnak a távolabbi jövőre. Jézus azzal magyarázza távozásának szükségességét, hogy addig nem jöhet el a világba a Szentlélek, nem erősítheti, nem vigasztalhatja tanítványait.
Amikor Jézus távozására és a Szentlélek eljövetelére gondolunk, akkor nem helycseréről van szó, mintha eddig Krisztus képviselte volna az Atyát a világban, mostantól pedig a Szentléleknek lesz ez a szerepe. Sokkal inkább az üdvösségtörténet beteljesedését kell ebben látnunk. Krisztus eljött, véghezvitte a megváltás művét, távozása után pedig megkezdődik az Egyház ideje, a hit és a tanúságtétel korszaka, amelyben mindvégig velünk van a Szentlélek. Az Egyház tagjaiként örülnünk kell Jézus távozásának, hiszen így utat mutat nekünk az Atya felé, az örök életre.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor parancsba adtad az apostoloknak, hogy elmenvén az egész világra tegyenek minden embert tanítványoddá és kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban ezt a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem is és minden keresztény embernek szól. Segíts minket, hogy – miközben hittel valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel! Segíts minket életünk során, hogy eljussunk az örökkévalóságba!