Ferenc pápa: Isten szeret minket, ezért mi is szeressünk és óvjunk minden életet!
Május 6-án délben a Szentatya elimádkozta a húsvéti időszak szokásos Mária-imádságát, a Regina Coelit a Szent Péter téren egybegyűlt hívekkel. A napi evangéliumról elmélkedve hangsúlyozta, hogy szeretetünk csak akkor valóságos, ha tetteinkben is megmutatkozik, és hogy Jézus szívével kell szeretnünk.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
Ebben a
húsvéti időszakban Isten szava továbbra is olyan életstílusokat tár szemünk
elé, amelyek annak feltételei, hogy a feltámadt Jézus közösségének mondhassuk
magunkat. Ezek között a mai evangélium Jézusnak a „Maradjatok meg
szeretetemben” (Jn 15,9) utasítását ismerteti. Megmaradni Jézus szeretetében!
Isten szeretetének áramlásában kell laknunk, le kell táboroznunk benne, ha nem
akarjuk, hogy szeretetünk útközben elveszítse lángolását és merészségét. Nekünk
is – Jézushoz hasonlóan és őbenne – hálásan be kell fogadnunk az Atyából áradó
szeretetet, meg kell maradnunk ebben a szeretetben, és vigyáznunk kell, nehogy
önzésünk vagy bűnünk elszakítson tőle. Erőfeszítést kívánó, de nem lehetetlen
program.
Mindenekelőtt
tudatosítanunk kell, hogy a Krisztus iránti szeretet nem egy felszínes érzelem,
nem, hanem a szív alapvető magatartása, mely abban mutatkozik meg, hogy úgy
élünk, ahogyan ő akarja. Jézus ugyanis kijelenti: „Ha megtartjátok
parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám
parancsait, és megmaradok az ő szeretetében” (Jn 15,10). A szeretet a
mindennapi életben, a viselkedésmódunkban, a tetteinkben valósul meg, ellenkező
esetben csak valami képzelt dolog. Beszélhetünk róla, de az nem más, mint
szavak, szavak, szavak: ez nem szeretet. A szeretet konkrét, a mindennapokba
ágyazva. Jézus azt kéri, hogy tartsuk meg parancsait, melyeket ebben a
parancsban lehet összefoglalni: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek
titeket” (Jn 15,12).
Hogyan
tudnánk elérni, hogy mások is megérezzék ezt a szeretetet, amelyet a feltámadt
Úr ajándékoz nekünk? Jézus többször is rámutatott arra, ki az, akit szeretnünk
kell, nem szavakkal, hanem tettekkel. Az, akivel utamon találkozom, és aki
arcával és élettörténetével kérdőre von engem; az, aki puszta jelenlétével arra
késztet, hogy kilépjek érdekeim és biztonságos életem keretei közül; az, aki
készségemre szomjazik, arra, hogy meghallgassam őt és az úton egy darabon
együtt haladjunk. Szolgálatkészségről van szó minden fivérem és nővérem felé,
bárki legyen is és bármilyen helyzetben legyen is, azokkal kezdve, akik a
közelemben vannak: a családomban, a közösségemben, a munkahelyemen, az
iskolában… Ily módon, ha egységben maradok Jézussal, az ő szeretete el tudja
érni a másikat, magához tudja őt vonzani és barátságába tudja őt fogadni.
Ezt a
mások iránti szeretetet azonban nem szabad kiváltságos alkalmakra tartogatnunk,
hanem állandó magatartásunknak kell lennie. Ezért feladatunk például az, hogy
értékes kincsként és szeretettel őrizzük az öregeket, még ha anyagi
nehézségeket és kellemetlenséget jelentenek is, de vigyáznunk kell rájuk. Ezért
kell a betegeknek, életük utolsó stádiumában is megadnunk az összes lehetséges
ellátást. Ezért kell a születendő gyermekeket mindig elfogadni; ez az oka
végeredményben annak, hogy az életet mindig védelmeznünk és szeretnünk kell a
fogantatástól a természetes elhalálozásig. Ez szeretet.
Isten
Jézus Krisztusban szeret minket, aki azt kéri tőlünk, hogy szeressük egymást,
ahogyan ő szeret minket. De ezt nem tudjuk megtenni, ha nem az ő szíve dobog
bennünk. Az eucharisztiának, amelyen minden vasárnap részt veszünk, az a célja,
hogy kialakítsa bennünk Krisztus szívét, hogy egész életünket az ő jóságos
magtartása irányítsa. Szűz Mária segítsen, hogy megmaradjunk Jézus
szeretetében, és növekedjünk a mindenki, különösképpen a leggyengébbek iránti
szeretetben, hogy teljesen betöltsük keresztény hivatásunkat!
A
Szentatya szavai a Regina Coeli elimádkozása után:
Kedves
testvéreim, tegnap, Aachenben (Németországban) boldoggá avatták Clara Feyt, a
Szegény Kisded Jézus Nővéreinek alapítónőjét, aki a 19. század második felében
élt. Adjunk hálát Istennek az evangélium eme buzgó tanúságtevőjéért, a szükséget
szenvedő ifjúság áldozatos nevelőjéért!
Hívlak
titeket, hogy imádkozzunk a Közép-afrikai Köztársaság lakosságáért. Abban az
örömben lehetett részem, hogy meglátogathattam ezt az országot, és a szívemben
is hordozom. Az elmúlt napokban súlyos erőszakos cselekmények történtek ott,
számos halottal és sebesülttel, akik között egy pap is van. Szűz Mária
közbenjárására az Úr segítsen mindenkit, hogy nemet mondjon az erőszakra és a
bosszúra, és hogy együtt a békét építsék.
Köszöntelek
mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm az Oviedóból
(Spanyolországból) jött híveket, a szlovákiai Verbóból jött diákokat és a
bernai ministránsokat. Ugyanígy, külön köszöntöm az új svájci gárdistákat,
családtagjaikat és barátaikat ennek a történelmi és nagyérdemű testületnek az
ünnepén. Tapsoljuk meg őket!
Köszöntöm
a Métér Társulat képviselőt, akiket bátorítok, hogy folytassák az erőszakot
szenvedett gyermekek megsegítését, továbbá köszöntöm a piacenzai és a
borgoriccói híveket és a Castelfranco Emilia-i tornász sportolókat.
Hallottam
néhány éneket a neokatekumenálisoktól is… Ott vannak! Köszönjük! Köszönöm
evangelizáló munkátokat! Mindenhol ott vagytok, köszönöm!
Köszöntöm
a latinai börtön minden fogvatartottját is, akik lélekben most együtt vannak
velünk.
Szép vasárnapot
kívánok mindenkinek! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó
étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése