Húsvét hatodik hetének csütörtökje
Az
evangéliumokban többször is rácsodálkozhatunk arra, hogy Jézus prófétai módon
beszél, azaz olyan dolgokat tár fel tanítványainak vagy a népnek, amelynek
megvalósulása a jövőben várható. Nem érdemes csodálkoznunk azon, hogy éppen az
ilyen jellegű prófétai kijelentéseit értik a legkevésbé azok, akik hallják,
gondoljunk csak például arra, amikor tanító útja során háromszor is beszél
arról, hogy szenvednie kell, megölik, de feltámad a halálból. A mai
evangéliumban is egy ilyen kijelentés hangzik el: „Még egy kis idő és már nem
láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem.” Érthető, hogy e
szavak értetlenséget váltanak ki a tanítványokból. E prófétai kijelentéseknek
éppen az a lényege, hogy eljön majd megvalósulásuk pillanata és akkor
megvilágosodik a tanítványok előtt, hogy az Úr miért is mondta ezeket korábban.
Eltávozásáról és visszajöveteléről is így beszél Jézus. Eltávozásán halálát, visszajövetelén pedig feltámadását kell értenünk. Láthatjuk, hogy az emberi gondolkodás milyen könnyen félrecsúszik, hiszen az apostolok megragadnak a „kis idő” titokzatosságán és nem figyelnek a lényegre, beletemetkeznek a távozás okozta szomorúságba és nem gondolnak a visszatéréskor rájuk váró örömre, arra a maradandó örömre, amelytől senki sem foszthatja meg őket. Az örömet meghirdető prófétai szavak a feltámadás utáni találkozásokban valósulnak meg.
© Horváth István Sándor
Eltávozásáról és visszajöveteléről is így beszél Jézus. Eltávozásán halálát, visszajövetelén pedig feltámadását kell értenünk. Láthatjuk, hogy az emberi gondolkodás milyen könnyen félrecsúszik, hiszen az apostolok megragadnak a „kis idő” titokzatosságán és nem figyelnek a lényegre, beletemetkeznek a távozás okozta szomorúságba és nem gondolnak a visszatéréskor rájuk váró örömre, arra a maradandó örömre, amelytől senki sem foszthatja meg őket. Az örömet meghirdető prófétai szavak a feltámadás utáni találkozásokban valósulnak meg.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése