Életet hordozni isteni minőség, a hétköznapokban is! – Köszöntjük az édesanyákat
Anyának lenni, anyává válni – természetes hivatás, felemelő küldetés. Mégsem mindig természetes, mégsem mindig felemelő. Anyányi lányaink számára komoly dilemmát jelent a karrier hívása és az anyaság közötti választás.
Valóban,
a munka területén is érezhetjük Isten hívását, talentumaink sokféle
környezetben bontakozhatnak ki.
Kiváló
eredménnyel elvégzett tanulmányok után akár vezető pozícióba is kerülhet az
ember, és azon nyomban folytatódik a képzése: vezetői tréningre küldik.
Amikor a
gyerekeink kicsik voltak, gyakran tolmácskodtam csúcsvezetőképző kurzusokon.
Egy ilyen alkalommal az volt a „csúcsmenedzserek” feladata, hogy gyűjtsék
össze, milyen vezetői készségekre van szüksége egy vezérigazgatónak. Egymás
után írták a csomagolópapírra a hívószavakat: önmenedzsment, időbeosztás,
feladatdelegálás, motiváció, konfliktuskezelés, tárgyalástechnika, kudarctűrés,
újrakezdés és így tovább. Amikor elkészültek, ránéztek a listára, és
megállapították: nincs ebben semmi különös, minden ismerős, ilyen egy anya
reggele! Valamennyi csúcsvezetői készségre szükségünk van egy
átlagos hétköznap reggel.
– Önmenedzsment?
Ezt mi otthon csak önuralomnak hívjuk! – ezzel indul minden nap. Kelj fel
valamivel előbb, mint a többiek, különben oda az egész család napja. (Bevallom,
ez tőlem komoly tréninget igényel. Hétszeri óracsörgés után is folyton alkudozom
magammal „még öt percért”…) Ezután indulhatsz a gyerekszobába motiválni!
„Jó reggelt! Jaj, de nagyszerű! Ma iskola van! Gyere, kincsem, lesz legalább
hét-nyolc nagyszerű órád!” Amint kiléptél az ajtón, hallgass csak be egy kicsit
a szobába, és máris gyakorolhatod a kudarctűrést, hiszen mukkanás
sincs, tehát nem sikerült ez a projekt. Nem baj, az újrakezdés is nagy menedzseri
erény, próbáljuk hát meg! Most a motivációs bázis gazdagságára lesz
szükség, mert az előző módszered nem vált be. Tehát jöhet a kettes modell,
kissé emeltebb hangon:
– Nem
bánom, nem viszlek be, nem fogok könyörögni minden reggel! Apád sem visz be! Ha
elkésel, majd tanulsz belőle, és viseled a következményeket! Elvégre nem vagy
már óvodás!
Végre a
tizenhat éves lányod is kikászálódik az ágyból. Tél van. Fölveszi az arasznyi
szoknyáját, amiről múltkor az apja nem tudta megállapítani, hogy egy vastagabb
derékkötő-e vagy más ruhadarab… Most a meggyőzéstechnika következik,
hiszen annyit már tudsz, hogy egy serdülővel nem közölheted: „Vegyél fel
másikat, de gyorsan!”
–
Hallottad az időjárás-jelentést a rádióban? Épp az előbb mondták be, hogy
ideért az a sarkvidéki hullám. És képzeld, máris esik a hó! Ma iskola van, nem
strandolás!
–
Anyaaaa! Hagyjál! Nem lehet így megjelenni! Hol éltek? – hangzik a válasz. Most
következik a tárgyalás nehéz emberekkel, aztán a
bizalom a beosztottakban – majd csak felhúz valami mást –, és ott
van, ami még ennél is fontosabb: az időtartás! Nem vitatkozhatsz itt
egész reggel, irány a konyha!
Hű, a
viharba is! Már megint az asztalon hagyták a kenyeret, megszáradt! És kint
maradt a tej is, megsavanyodott! Jöhet a rugalmas problémamegoldás! Mit adsz
reggelire, mit csomagolsz uzsonnára? Közben pedig már szivárognak a nappaliba a
családtagok: „Hol a tornazsákom?” – „Ahová tetted, fiam! Menj, mosakodj,
öltözz, egyél, siess, moss fogat, hagyd békén, keresd meg…” – következik a feladatdelegálás,
turbó üzemmódban.
A
vezetőképző tréningen, azon a bizonyos listán, nagy betűkkel kiemelve a
legfontosabb vezetői erényként ez állt: céltartás. Hiszen mindegy, mit
csinálsz, ha nem jó irányba halad a cég. Mi is most a cél? Hogy öt percen belül
felszerszámozva mindenki legyen az ajtón kívül!
Összegezve
tehát: nincs intenzívebb vezetői tréning a családmenedzsment kihívásainál!
(Vezetőként egyébként mindig bátran építhettem az anyaságban edzett
munkatársakra.)
Ám a jó
vezető igazi feladata nem csupán a dolgok kézben tartása, hanem az is, hogy
mindez megteljen élettel. És ez már valódi alkotómunka! Fontos, hogy ezen a
reggelen is szárnyakat kapjanak a családtagok, hogy munkájuk végeztével
szívesen térjenek majd haza, és az otthonuk hordozza örömeiket, fájdalmaikat.
Hogy szinte észrevétlenül megtapasztalják, Isten a legegyszerűbb helyzetekben
is velünk van. Érdemes felidézni ebből a szempontból a Szűzanya máig tartó
hatékonyságát. Nem a tanításai adták az erejét, hanem az életet hordozó léte!
Amikor kellett, észrevette, hogy a menyegzőn nincs bor, s személyiségének
kisugárzásában egyre „növekedett gyermeke kedvességben és bölcsességben”.
Előfordult, hogy aggódott, sírt, szenvedett, de minden élethelyzetben jelen
volt.
Az igazi
anya közelségében az Élet mindig növekedik. S anyának lenni valóban isteni
minőség. Egy átlagos hétköznapon is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése