Húsvét hatodik hét hétfője
Jézus
tovább folytatja azokat a gondolatokat, amelyek arról szólnak, hogy mit
tegyenek tanítványai, ha a világ részéről ellenségeskedéssel, gyűlölettel
találkoznak. Nem elmenekülni kell az ilyen helyzetek elől, hanem fel kell
ismerni azt, hogy éppen ezek a helyzetek adnak lehetőséget a Krisztusról szóló
tanúságtételre. Távozása után az Úr azért küldi el az Atyától a Szentlelket,
hogy ebben a tanúságtételben segítségére legyen övéinek. Az Egyház
tapasztalata, hogy Krisztus ígérete a Szentlélek elküldésére vonatkozóan
pünkösdkor valóban beteljesül, és a Lélek jelenléte, működése azóta is
érezhető. A Szentlélek elsőként az apostolokat tölti el a tanúságtétel
erejével, hogy elmondhassák mindazt, amit Mesterük mellett átéltek. Egyrészt
történeti tanúk ők, akik a Krisztus-eseményt hirdetik, másrészt hitbeni tanúk,
akik megértették az Úr megváltó küldetését és hittek abban, hogy az Atya
küldötteként tett mindent.
A tanúságtétel ebből a szempontból a hit terjesztését jelenti. A Szentlélek ugyanis kiárad a későbbi korokban is mindazokra, akik Krisztust követik és őket is tanúságtételre ösztönzi. Az ő esetükben az időbeli távolság miatt már nem beszélünk történeti tanúságról, hitbeliről viszont annál inkább. Hívő emberként így kapcsolódunk be az Egyház apostoli küldetésébe: a hit szerinti életünk másokban is hitet ébreszt.
© Horváth István Sándor
A tanúságtétel ebből a szempontból a hit terjesztését jelenti. A Szentlélek ugyanis kiárad a későbbi korokban is mindazokra, akik Krisztust követik és őket is tanúságtételre ösztönzi. Az ő esetükben az időbeli távolság miatt már nem beszélünk történeti tanúságról, hitbeliről viszont annál inkább. Hívő emberként így kapcsolódunk be az Egyház apostoli küldetésébe: a hit szerinti életünk másokban is hitet ébreszt.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése