Ferenc pápa: A
világosság felé fordulva törekedjünk az életszentségre!
Törekedjetek az életszentségre, de ne ennek a
világnak a példái alapján, mert azok elveszik a szabadságot – figyelmeztetett
Ferenc pápa május 29-én, kedden reggel, a Szent Márta-házban elmondott
homíliájában.
A kedd reggeli szentmise olvasmánya, Péter
apostol első levele többek között az életszentségre buzdít: „Jól készüljetek
fel tehát lélekben. Legyetek józanok, és bízzatok teljesen abban a kegyelemben,
amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor fogtok kapni! Engedelmes gyermekként ne
engedjetek a korábbi tudatlanságból származó vágyaitoknak, hanem a titeket
meghívó szent Istenhez méltóan magatok is váljatok szentté egész
életmódotokban! Ezt olvassuk ugyanis a Szentírásban: »Szentek legyetek, mert én
szent vagyok!«” (1Pét 1,10–16).
Az életszentség felé haladni azt jelenti, hogy
az elénk jövő kegyelem felé tartunk, a reménység felé megyünk, a Jézus
Krisztussal való találkozás izgalmában. Ezt az utat Ferenc pápa a fény felé
haladáshoz hasonlította: sokszor nem látjuk jól az utat, mert a fény
elkápráztat. De nem hibázunk, mert látjuk a fényt és ismerjük az utat. Amikor
ellenben menet közben a fény a hátunk mögött van, jól látjuk ugyan az utat, de
valójában árnyék van előttünk, nem pedig fény.
Az életszentség útján való előrehaladáshoz
szabadnak kell lennünk, és szabadnak kell érezni magunkat. Sok dolog van
azonban, melyek rabszolgaságba döntenek. Péter apostol ezért buzdít, hogy ne
alkalmazkodjunk a korábbi tudatlanságból származó vágyainkhoz. Ennek a péteri
tanácsnak a lényege így igazítható a mai körülményekhez: ne kövessétek ennek a
világnak a példáit, mintáit, gondolkodásmódját. Ezek ugyanis elveszik a
szabadságot. A szentség felé haladás szabadságot igényel, szabadnak kell
lennünk, hogy lássuk a fényt és menjünk előre. De ha megfordulunk és
visszatérünk a Jézus Krisztussal való találkozást megelőző életünkhöz,
elvesztjük a szabadságunkat – hangsúlyozta a Szentatya.
Majd a Kivonulás könyvében leírtakat is
megemlítette: A nép nem akart előre tekinteni az üdvösség felé, hanem vissza
akart térni. Panaszkodott, és elképzelte magának, milyen szép volt az élete
Egyiptomban, ahol húst és hagymát ettek. A nehéz pillanatokban a nép visszatér,
és elveszti a szabadságát. Igaz, hogy volt ennivalójuk, de a rabszolgaság
asztalánál. A próbatétel idején megpróbálunk hátratekinteni, visszanézni a
világ példáira, mintáira, amelyeket az üdvösség útjának megkezdése előtt
használtunk, a szabadság nélkül. Szabadság nélkül azonban nem tudunk szentté
lenni. A szabadság az a feltétel, mely lehetővé teszi, hogy előrehaladjunk,
hogy fényt lássunk, ami ígéret. Amikor előre tekintettek, jól haladtak, de
amikor nosztalgiázni kezdtek, mert nem volt ennivalójuk, akkor hibáztak, és
elfelejtették azt, hogy nem voltak szabadok.
„Az Úr tehát mindennap az
életszentségre hív bennünket. Van két tényező, melyek tudatják, hogy vajon jó
úton haladunk-e az életszentség felé. Az első az, hogy az Úr világossága felé
tekintünk, abban reménykedve, hogy megtaláljuk őt. A második pedig a próbatételek
idején abban segít, hogy ne veszítsük el a szabadságot, evilági mintákba
menekülve. Szentek legyetek, mert én szent vagyok! – idézte a pápa az Úr
parancsolatát. – Ehhez azonban Isten kegyelmét kell kérni, hogy jól megértsük
az életszentség útját, ami a szabadság útja, de a Jézus Krisztussal való
találkozás reményében.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése