Ferenc pápa: Istennek az a vágya, hogy Papának szólítsuk, a kisgyermek bizalmával
Május 27-én a Szentatya a Szentháromságos Istenről elmélkedett a déli Mária-imádság keretében. Hangsúlyozta, hogy Isten nem egy távoli, hozzánk közömbös valóság, hanem ő az a Szeretet-Isten, aki személyesen és szüntelenül közel van hozzánk és működik életünkben.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
Ma, a
pünkösd utáni vasárnapon a Szentháromság ünnepét tartjuk. Arra szolgál ez az
ünnep, hogy szemléljük és dicsérjük Jézus Krisztus Istenének misztériumát, aki
egyetlen Isten három személynek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a
közösségében; hogy ámulattal ünnepeljük a mindig új Szeretet-Istent, aki ingyen
kínálja nekünk életét, és azt kéri tőlünk, hogy adjuk tovább azt a világban.
A mai
szentírási olvasmányok világossá teszik előttünk, hogy Isten nem annyira azt
akarja kinyilatkoztatni nekünk, hogy ő létezik, hanem azt, hogy ő a „velünk
lévő Isten”, aki közel van hozzánk, szeret minket, együtt jár velünk, szívén
viseli személyes élettörténetünket, gondját viseli mindnyájunknak, a
legkisebbtől és leginkább szűkölködőtől kezdve. Ő az „Isten fenn az égben”, de
„lenn a földön” is (vö. MTörv 4,39). Épp ezért mi nem egy távoli valóságban
hiszünk, nem! Nem egy közömbös valóságban, nem! Ellenkezőleg! Abban a
szeretetben, aki megteremtette a világmindenséget, aki egy népet támasztott,
emberré lett, értünk meghalt és feltámadt, és mint Szentlélek mindent átalakít
és beteljesít.
Szent
Pál (vö. Róm 8,14–17), aki saját személyében tapasztalta meg ezt a
Szeretet-Isten által végbevitt átalakulást, közli velünk Istennek azt a vágyát,
hogy Atyának, sőt Papának szólítsuk – Isten a „mi Papánk” –, annak a kisgyermeknek
a teljes bizalmával, aki annak karjába veti magát, aki életet adott neki. A
Szentlélek éri el bennünk működve azt – emlékeztet az apostol –, hogy Jézus
Krisztus ne pusztán egy múltbéli személyiség legyen számunkra, nem, hanem hogy
közel érezzük őt magunkhoz, kortársunknak, és átéljük annak örömét, hogy Isten
által szeretett gyermekek vagyunk. Végül az evangéliumban a feltámadt Úr
megígéri, hogy örökre velünk lesz. És éppen az ő jelenlétének és Lelke erejének
köszönhetően tudjuk nyugodt derűvel teljesíteni a küldetést, amelyet ő reánk
bíz. Milyen küldetést? Hirdetni mindenkinek az ő evangéliumát, és tanúságot
tenni róla, s ezáltal kitágítani a vele való közösséget és az abból fakadó
örömet. Isten, amikor velünk jár, örömmel tölt el minket, és az öröm valamiképpen
a keresztény ember első nyelve.
A
Szentháromság ünnepe tehát Isten misztériumát szemlélteti velünk, aki
szüntelenül teremt, megvált és megszentel, mindig szeretettel és szeretetből,
és minden teremtménynek, mely befogadja őt, megadja, hogy visszatükrözhesse az
ő szépségének, jóságának és igazságának egy sugarát. Ő öröktől fogva úgy
döntött, hogy együtt jár az emberiséggel, és egy népet alkot, hogy az áldás
legyen – kivétel nélkül – minden nemzet és minden személy számára. A keresztény
nem elszigetelt személy, hanem egy néphez tartozik: ehhez a néphez, melyet
Isten alkot. Nem lehet kereszténynek lenni ehhez a néphez való tartozás nélkül,
a vele való közösség nélkül. Mi nép vagyunk: Isten népe.
Szűz
Mária segítsen minket, hogy örömmel tudjuk teljesíteni azon küldetésünket, hogy
tanúságot tegyünk a szeretetre szomjas világ előtt arról, hogy az élet értelme
épp az Atya, a Fiú és a Szentlélek végtelen, konkrét szeretete.
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves
testvéreim!
Tegnap
Piacenzában boldoggá avatták Leonella Sgorbatit, a Consolata Misszionárius
Nővérek Kongregációja tagját, akit a hittel szembeni gyűlöletből öltek meg
Mogadishuban (Szomáliában) 2006-ban. Az evangéliumért áldozott és a szegények
szolgálatában leélt élete, csakúgy mint vértanúsága, a remény zálogát jelenti
Afrika és az egész világ számára. Imádkozzunk közösen Afrikáért, hogy
megvalósuljon ott a béke.
[Üdvöz
légy, Mária…]
Afrika
Boldogságos Asszonya, könyörögj értünk!
Köszöntelek
mindnyájatokat, kedves rómaiak és zarándokok: családok, egyházközségi
csoportok, társulatok! Külön is köszöntöm a Porto Sant’Elpidióból, Nápolyból,
Bruzzano di Milanóból, Padovából érkezett hívőket, a sappadai kórust és a Vezza
d’Alba-i fiatalok kórusát. Szépen énekeltetek tegnap a Szent Péter-bazilikában,
gratulálok! Köszöntöm a lengyel zarándokokat, és áldásomat adom azokra, akik
részt vesznek a Piekary Śląskiében lévő Mária-kegyhelyre szervezett nagy
zarándoklaton.
A
„betegeknek nyújtott enyhülés napja” [Giornata del Sollievo] alkalmából üdvözlöm
mindazokat, akik összegyűltek a Gemelli Poliklinikán, hogy előmozdítsák a
szolidaritást a súlyos betegekkel. Arra biztatok mindenkit, hogy ismerjék el a
beteg emberek lelki szükségleteit is, és gyengéd szeretettel álljanak
mellettük.
Mindenkinek
szép vasárnapot kívánok! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem!
Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése