Évközi nyolcadik hét szerdája

Évközi nyolcadik hét szerdája

Miután Jézus kifejtette véleményét a gazdagságról és tanítást adott a lemondásról, mint az üdvösség elnyerésének feltételéről, folytatja útját Jeruzsálem felé. Márk evangélista nagyon szemléletesen írja le, hogy Jézus megy elől, tanítványai pedig utána vonulnak. Tényleges, ugyanakkor jelképes is ez az elől haladás, hiszen az apostolok Mesterük sorsát fogják követni a szenvedésben és a halálban is. Jézus ismét, immár harmadszor beszél nekik arról, hogy Jeruzsálemben az a sors vár rá. Szavai már nem a nagyszámú népnek, nem is a tanítványok népesebb csoportjának, hanem csupán a tizenkét apostolnak szólnak. Nekik ugyanis sajátos szerepük, küldetésük lesz, nem csak életükben, hanem halálukban is követni fogják az Urat.
A Jakabbal és Jánossal folytatott beszélgetés éppen ennek tényére, azaz a tanítványokra váró sorsa mutat rá. Jézus először helyreigazítja a két apostolt, akik kiemelt helyet szeretnének maguknak Jézus mellett, majd pedig a kialakult feszültséget szünteti meg. A többi tíz apostol ugyanis rossz néven veszi két társuk kérését, pedig talán az ő fejükben is hasonló gondolatok, elképzelések jártak. Az Úr lelkükre köti, hogy uralkodás és hatalom helyett gyakorolják a szolgálatot, miként ő sem uralkodni akar, hanem minden ember üdvösségének szolgája lett.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézusunk, ments meg bennünket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!