Ferenc pápa: Engedjük, hogy a Lélek kreatívan alakítson minket!
A Szentatya május 30-án folytatta a bérmálásról megkezdett katekézissorozatát. A keresztség és a bérmálás közötti szoros kapcsolatról elmélkedve kiemelte, hogy a bérmálásban tudatosan is befogadjuk a Lelket, aki bennünk működve lehetővé tudja tenni, hogy tanúságot tegyünk életünkkel Krisztusról.
Kedves testvéreim!
Folytatjuk
a bérmálásnak a témáját, és ma „ennek a szentségnek az egész keresztény
beavatással való szoros összefüggését” [1] szeretném kiemelni.
Mielőtt
megkapják a Lélekkel történő felkenést, mely hitelesíti és megerősíti a
keresztség kegyelmét, a bérmálkozóknak meg kell újítaniuk azokat az ígéreteket,
amelyeket egykor szüleik és keresztszüleik tettek. Most ők maguk vallják meg az
Egyház hitét, készek arra, hogy „hiszem”-mel válaszoljanak a püspök által feltett
kérdésekre, és különösen is készek arra, hogy higgyenek „a Szentlélekben,
Urunkban és éltetőnkben, akiben a mai napon a bérmálás által különleges módon
részesülnek úgy, amint pünkösdkor az apostolok részesültek”. [2]
Mivel a
Szentlélek eljövetele imában elmélyült szíveket igényel (vö. ApCsel 1,14), a
közösség csendes imája után a püspök, kezeit a bérmálkozók fölé tárva,
könyörögve kéri Istent, hogy árassza rájuk az ő vigasztaló Szentlelkét. A Lélek
egy (vö. 1Kor 12,4), de hozzánk jőve magával hozza ajándékainak gazdagságát: a
bölcsességet, az értelemet, a tanácsadást, az erősséget, a tudást, jámborságot
és az istenfélelmet. [3] Hallottuk [a katekézis előtt] a szentírási szakaszt,
amely felsorolja a Szentlélek ajándékait [Gal 5,22–23]. Izajás próféta szerint
pedig (Iz 11,2) a Lélek ezt a[z imént említett] hét erényt árasztja ki a
Messiásra, hogy az be tudja tölteni küldetését. Szent Pál is megfogalmazza,
milyen bőséges gyümölcsöt hoz a Lélek: „szeretet, öröm, béke, türelem,
kedvesség, jóság, hűség, szelídség és önuralom” (Gal 5,22). Az egyetlen Lélek
kiosztja sokféle ajándékát, melyek gazdagítják az egyetlen Egyházat: ő a
különbözőség szerzője, ugyanakkor az egység megteremtője is. A Lélek tehát
egymástól különböző ajándékok gazdagságát adja, ugyanakkor összhangot is
teremt, vagyis megteremti mindezeknek a lelki ajándékoknak az egységét,
melyeket mi, keresztények kaptunk.
Az
apostolok által tanúsított hagyomány szerint a keresztség kegyelmét teljessé
tevő Lélek közlése kézrátétel által történik (vö. ApCsel 8,15–17; 19,5–6; Zsid
6,2). Mivel szerették volna jobban kifejezni a Lélek kiáradását, aki teljesen
átjárja azt, aki megkapja, ezt a bibliai eredetű mozdulatot elég korán
kiegészítették a krizmának nevezett illatos olajjal
történő megkenéssel [4], melynek használata a mai napig megmaradt mind Keleten,
mind Nyugaton [5].
Az olaj
– a krizma – gyógyászati és szépségápoló szer, mely, behatolva a test
szövetébe, gyógyítja a sebeket és megillatosítja a testrészeket. Eme
tulajdonságai miatt alkalmazza a bibliai és liturgikus képvilág a Szentlélek
tevékenységének kifejezésére, aki megszenteli és átjárja a megkereszteltet, és
feldíszíti őt karizmáival. A szentséget a püspök úgy szolgáltatja ki, hogy a
kézrátétel után megkeni a bérmálkozó homlokát krizmával a következő szavak
kísértében: „Vedd a Szentlélek pecsétjét, akit ajándékul kaptál.” [6] A
Szentlélek az adott láthatatlan ajándék, a krizma pedig ennek
látható pecsétje.
Azáltal,
hogy a bérmálkozó a kereszt illatos olajjal rajzolt jelét kapja a homlokára,
ezáltal egy kitörölhetetlen lelki jegyet, úgynevezett „karaktert” is kap, amely
által Krisztushoz tökéletesebben válik hasonlóvá, és megadja neki a kegyelmet,
hogy az ő „jó illatát” árassza az emberek között (vö. 2Kor 2,15).
Hallgassuk
meg újra Szent Ambrusnak a frissen bérmáltakhoz intézett felszólítását. Azt
mondja: „Emlékezz, hogy megkaptad a Lélek pecsétjét […], és őrizd meg, amit
kaptál. Az Atyaisten megjelölt téged, az Úr Krisztus megerősített téged, és
zálogként szívedbe helyezte a Lelket!” [7] A Lélek egy meg nem érdemelt
ajándék, akit hálával kell fogadnunk, és teret kell engednünk az ő
kimeríthetetlen kreativitásának. Gondosan őrzendő ajándék, akire tanulékonyan
kell figyelnünk, és engednünk kell, hogy mint gyertyát alakíthasson minket az ő
izzó szeretete, hogy „visszatükrözhessük Jézus Krisztust a mai világban”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése