„Jelenti magát Jézus…” – Veres András és Ittzés János adventi elmélkedése Veszprémben

December 14-én adventi elmélkedést tartottak Veszprémben, a Padányi Katolikus Iskolában. A Szvorák Katalin által előadott népdalokkal kísért esten Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke, valamint Ittzés János nyugalmazott evangélikus püspök mondott beszédet.

„Jelenti magát Jézus háromszor esztendőben…” – vezette be a közös ünneplést Szvorák Katalin Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes az ismert zoborvidéki népdallal, majd Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója adta elő Wass Albert Te és az Isten című versét.

„Teológusok az Úr kettős eljöveteléről szoktak beszélni – mondta elmélkedésében Veres András. – Érkezett az idők teljességében, mikor e világra született, s el fog jönni a világ végén újra. De vannak, akik ezt kiegészítik egy harmadik jövetellel: Isten állandóan jön hozzánk, egész életünk folyamán közelít felénk, találkozni akar velünk. Ezért az adventben emlegetett felhívás – »készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit« – folyamatos úrjövetet, aktív előkészületet jelent, életprogramot ad mindannyiunknak, hogy bűnbánattal, imádsággal készüljünk a Vele való találkozásokra.”

A főpásztor Faludy György Régtől sejtettem ezt című versét idézte, amelyben a költő elbeszéli, miként ismerte fel élete közepén, hogy hit nélkül valójában értelmetlenné válik az ember léte, hiszen akkor nincsen cél, nincs erkölcs, sem igazságtevés, csak káosz. „Ezért nagy ajándék a hit – emelte ki Veres András –, mert segítségével a hívő ember mindenütt el tud igazodni. De ezt az ajándékot nem elegendő magunkba és közösségeinkbe zárni, hanem erről tanúságot is kell tennünk egész életünkben. Útkészítés a feladatunk, a Jézussal való lelki találkozásnak az útját kell készítgetnünk, de közben nem feledkezhetünk meg arról, hogy erre az útra másokat is hívogassunk, akik eltévedtek az élet zűrzavarában, akik elvesztették kapcsolatukat Istennel, vagy akik sosem találkoztak még az Úrral. Hányan és hányan élnek a világban, akiknek segítőjük sincsen, aki felfedeztetné velük az Úr jelenlétét.”

Ittzés János evangélikus püspök Bod Péter prédikátor írását idézte, aki az Úr négy eljövetelét vette számba. A prédikátor szerint Jézus első adventje földi születése volt, amikor az Ige testté lett. A második eljövetel, amikor az embert az életútján váratlanul és elszakíthatatlanul megérinti Isten szeretete. A harmadik advent az élet végén való találkozás pillanata, a negyedik pedig akkor következik el, amikor az Úr újra eljön a földre. Elmélkedésében Ittzés János arra is rámutatott, hogy manapság megfosztják a karácsony ünnepét eredeti tartalmától, és kiragadják az üdvösségtörténet összefüggéseiből. „Ennek folytán igencsak múlandóvá silányul a karácsony sokak életében. Mert miközben lázasan, költségesen, erőt meghaladó módon tervezik meg sokan az ünnepet, otthonaikat nem járja át a betlehemi gyermek születésének reménye, sőt meg sem hallják, mikor zörget ajtóikon, befogadásra várva – hangsúlyozta Ittzés János.

Az evangélikus püspök egy családi élményét is megosztotta a hallgatósággal. Egyszer egy rokon gyermek egyszer azt érdezte édesanyjától: „Ugye az adventi koszorúból lesz a töviskoszorú?” A gyermeki kérdés komoly teológiai összefüggést takar, ezt Ittzés János az  issenheimi szárnyas oltárt felidézve mutatta be. „Ha becsukjuk ezt a szárnyas oltárt, feltűnik a külső szárnyakon a Golgota. Ha pedig kinyitjuk tábláit, Szűz Máriát látjuk, aki kezében tartja gyermekét, akin ugyanazok a rongyok vannak, mint amelyek a megfeszített Krisztus testén ágyékkötőként. Mindez segít megérteni, megértetni karácsony öröme mellett karácsony szomorúságát is. Hiszen az Emberfiának nincs hová a fejét lehajtani. Jézus hontalan. Karácsony valójában áldozat volt. Jézusnak, Isten Fiának az áldozata értünk. Lemondott isteni dicsőségéről, s szolgai formát vett fel. Azért jött, hogy fájdalmainkat hordozza, hogy átvegye tőlünk” – zárta elmélkedését Ittzés János.