Böjte Csaba Ózdon: Tanuljuk meg Mária jókedvű, vidám természetességét!
Advent második vasárnapján, december 10-én Ózdra látogatott Böjte Csaba. A dévai Szent Ferenc Alapítványt létrehozó ferences szerzetes a Szent Kereszt felmagasztalása-templomban mutatott be szentmisét.
A misét
megelőzően a Szent Ferenc Kisnővérei arlói közösségének tagjai énekeltek,
majd meggyújtották az adventi koszorú második gyertyáját. Ezt követően
Mischinger Ferenc plébános köszöntötte a híveket és az ünnepi szónokot.
Böjte
Csaba az útra kelés és az elindulás fontosságáról szóló gondolataival vezette
fel a szentmisét. A célok kitűzése az advent időszakában is meghatározó lehet,
és a bűnbánat gyakorlása megmutathatja a helyes irányt. Prédikációjában a
szerzetes arról elmélkedett, hogyan élhette meg a Boldogságos Szűz Mária advent
szent ünnepét. Ő is útra kelt, hogy az életet szolgálja. Cselekedete példa
lehet a ma embere számára is – mondta homíliájában a ferences szerzetes.
Szavaival ráirányította a hívek figyelmét a pozitív életszemlélet fontosságára
is.
„A
hegyről jön le a kicsi patak, nekimegy a kőnek. Nagyot csobban, de nem áll ott
meg! Nem mondja azt: »Hát miért vagyok én ilyen szerencsétlen?! Ki az a hülye,
aki iderakta ezt a követ? Hát, én be fogom perelni az Európai Uniónál, vagy
akárhol.« Nem áll meg: egyet csobban, és megy előtte, fölötte, tovább, végzi a
dolgát. Miért ne tudnánk mi is ilyenek lenni? Miért akadunk fenn mindig
mindenféle nehézségen? Adná az Isten, hogy tényleg Máriával járjuk az adventi
utunkat! Merjünk mi is felállni és elindulni. A lelkiismeret angyala neked is
szól. Biztos int valamire, hogy menj el, valakit látogass meg! Neked is meg van
a magad Erzsébete, egészen biztos” – buzdított Böjte Csaba.
„Nem
tudunk minden problémát megoldani – mutatott rá a ferences szerzetes. Déván, a
vakáció végén odament hozzá egy kislány: „Pap bácsi, hogy van az, hogy az én
anyukám egész nyáron nem hívott engem meg telefonon?” Csaba testvér nem
tudta, mit is mondjon neki, így a kérdésre egy másikkal felelt: „Hát te
miért vagy borzos?” „Nem is vagyok borzos.” „Dehogynem!” – és jól
összeborzolta a kislány haját, az orrára meg egy kis csavart nyomott.
Eljátszott vele, a levegőbe dobálta. A kislány pedig megölelte, adott neki egy
nagy puszit, és mentek tovább.
„Milyen egyszerű lenne így prédikálni, hogy gyertek, testvéreim, boruljunk egymás vállára, és zokogjunk, mert ezt az élet nem egy habos torta, nem fenékig tejfel, sírdogáljunk hát. Így kész is lenne a prédikáció. De nem erről szól a Szentírás, hanem arról, hogy »magasztalja lelkem az én Uramat«, és ujjong, énekel Mária is. Jókedvű és vidám, tele van optimizmussal. Milyen jó lenne, ha mi keresztények adventben magunkra öltenénk, a jókedv, az öröm, a vidámság ruháját” – mondta Böjte Csaba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése